Vélemény: Számkivetettség 2011-ben – Európában

A komáromi férfit ugyanis arra kötelezték, hogy „adja le a hatóságnak” személyi igazolványát, útlevelét, hajtási jogosítványát is. Törölték tehát a nyilvántartásból, nem kaphat tovább sem egészségügyi ellátást, sem gyermekpótlékot, de gépkocsit sem vezethet Szlovákia területén, holott ez munkaeszköze a vállalkozónak. Nem sokáig tart ez az állapot, mert 2012. február 14-én kitoloncolják őt az országból. Szülőföldjéről, ősei szülőföldjéről. A hazájából.

A világ egy része – a nagyobbik fele - „igencsak elcsodálkozott”, amikor 1973-ban megfosztották állampolgárságától és kiutasították a Szovjetunióból Aleszandr Iszajevics Szolzsnyicin neves irodalmárt. Aleszandr Iszajevics három évvel korábban ugyanis irodalmi Nobel-díjat kapott munkásságáért, mindenekelőtt az Ivan Gyeniszovics egy napja című, erősen kritikai hangvételű művéért, amelyben a szovjet társadalom sztálini állapotait írta le meggyőző erővel és hitelességgel. Abban az időben már nem Sztálin, nem is Hruscsov, hanem a vastag szemöldökű, dörgő hangú Leonyid Brezsnyev uralta a szovjet birodalmat, ám a negyvenes-ötvenes évek szelleme még mindig ott lebegett a Kreml és a mindenható párt felett, ebből adódott azután a különleges érzékenységük is a számukra „idegen hangú” irodalmi művek iránt…Summa summarum: Szolzsenyicinnek mennie kellett, kényszerítették. Meg sem állt az Egyesült Államokig, ahol a Vermont állambeli Cavendish városkában, pontosabban a település melletti erdőben lévő kis faházban lelt otthonra (hazájában ezt még dácsának nevezték…). Itt élt 1994-ig a később vermonti remetének elnevezett író, s akkor költözött vissza az addigra már darabokra hullott Szovjetunió Oroszország nevű államába és ott is halt meg 2008-ban. Hogy miért e kissé talán patetikusnak tűnő bevezetése a mai Véleménynek? Mindösszesen azért, mert csaknem negyven évvel később valami hasonlót láthatott és tapasztalhatott a világ. Félreértés ne essék, Boldoghy Olivér, komáromi színész-vállalkozót, véletlenül sem akarom összehasonlítani a nagy orosz íróval, de azt a megbélyegzést, azt a tehetetlen számkivetettséget, amelyet a 2011-ben regnáló szlovák hatalom kényszerített rá, azt mindenképpen párhuzamba állítanám a fenti esettel. Tudniillik ezen az egyre szennyezettebb sárgolyón azért minden ember élete egyformán fontos. Lett légyen ő Nobel-díjas vagy egyszerűen az utca emberének nevezett hétköznapi polgár. Mindkettőt ugyanúgy megviseli a személye ellen elkövetett bántó és erőszakos gesztus, amelyet kezdetben nyílván sem magyarázni, sem kezelni nem tud. Igen, Boldoghy Olivérről, arról a komáromi magyar emberről kívánok szólni, akit a szlovák hatóságok megfosztottak állampolgárságától. Tették ezt azért, mert Boldoghy felvette a magyar állampolgárságot. A szlovák külügyminisztérium meg is indokolja a hatóság lépését: „ Boldoghy Olivér esete a magyar állampolgársági törvény nem sztenderd módosításának következménye, miszerint Budapest nem a reális kötődés, hanem az etnikai elv alapján adja a magyar állampolgárságot. (…) az állampolgárság elveszítése egy másik állampolgárság önkéntes felvétele következtében nem ellentétes az európai normákkal, s ezt a szabályozást az Európai Unió több tagállama ismeri.” A pozsonyi Új Szó című napilapban megjelent magvas indoklás tehát értésére adja Magyarországnak, hogy állampolgársági törvényét nem „sztenderd” (!) módon változtatta meg, s azt is tudomására hozza, hogy ez ellentétes az európai normákkal. A kioktatással egyenértékű külügyi nyilatkozat azonban sok mindenben sántít, azaz hiányos és csúsztatásokkal teli. Nevezetesen azért, mert a kioktató fél, esetünkben Szlovákia, arról nem tesz említést, hogy „etnikai elv alapján” adott állampolgárságot több Szerbiában, Romániában és hazánkban élő szlovák nemzetiségű polgárnak is! Az Európai Unió országai közül egyet sem sorol fel, amelyben „ismerik” a szlovák külügy által hangoztatott ellentétes normákat, továbbá azt is elhallgatja bölcsen, hogy az unió országainak felfogása szerint ez az állampolgársági forma egyáltalán nem ellentétes az EU alapértékeivel. Az eset kapcsán a Magyar Külügyminisztériumba hívatták a szlovák nagykövetet és tudomására hozták, hogy hazánk elfogadhatatlannak tartja e diszkriminatív lépést s mindent megtesz annak érdekében, hogy a jogfosztott Boldoghy Olivér visszakapja a szülőföldjén való boldogulásának lehetőségét. A komáromi férfit ugyanis arra kötelezték, hogy „adja le a hatóságnak” személyi igazolványát, útlevelét, hajtási jogosítványát is. Törölték tehát a nyilvántartásból, nem kaphat tovább sem egészségügyi ellátást, sem gyermekpótlékot, de gépkocsit sem vezethet Szlovákia területén, holott ez munkaeszköze a vállalkozónak. Nem sokáig tart ez az állapot, mert 2012. február 14-én kitoloncolják őt az országból. Szülőföldjéről, ősei szülőföldjéről. A hazájából. A nemzetközi felháborodás és tiltakozás - egyelőre - különösebben nem foglalkoztatja a szlovák külügyminisztériumot.( Legalábbis úgy tűnik.) Tudniillik a környező ország sajtóját átböngészve láthatjuk, hogy a legtöbb újság minimum megdöbbenésének ad hangot és közli az Európa Parlament képviselőinek elmarasztaló véleményét. Értelemszerűen a magyar nyelvű média részletesebben taglalja az elfogadhatatlan eseményt. Az újvidéki Magyar Szó például arról ír, hogy szép számban élnek Szerbiában szlovákok, akiknek szlovák útlevél lapul a zsebükben. Igaz, déli szomszédunk még nem EU-tagország… Az erdélyi magyar sajtó felháborodásának ad hangot és hírt ad Tőkés Lászlónak, az EP alelnökének szolidaritási nyilatkozatáról. A legérdekesebb talán a Kárpáti Igaz Szó című lapban megjelent, ezzel kapcsolatos írás, miszerint az egyik ukrajnai képviselőnek kettős (ukrán-amerikai) állampolgársága van és bátran néz szembe a kamerával, amikor azt mondja: Alapvető emberjogi kérdés, hogy valaki rendelkezzék ilyen dokumentummal! Furcsállom ugyanakkor, hogy nem nyilatkoznak meg azok, akik a közelmúltban olyannyira aggódtak a magyar és ezzel összefüggésben az európai demokráciáért, a magyarok emberi jogaiért. Pedig éppen most jó és megfelelő alkalom adódna erre. Nos, az ügy hullámverése valószínűleg nagyobb lett, mint azt a szlovákok gondolták. De, hogy előre tervezték és időzítették is, az teljesen bizonyos. Tudniillik, hogy éppen Boldoghy Olivért szemelték ki erre a „kísérletre”, nem véletlen. Ő volt ugyanis annak a szeptemberi nagygyűlésnek a szervezője, amelyen a szlovákiai magyarok tiltakoztak az ottani állampolgársági törvény módosítása ellen. Ezenkívül próbatételnek is beválik majd ez az ügy. Tesztelni próbálják a nemzetközi reagálást, a szomszéd, azaz Magyarország fellépését, a honi közvéleménynek a megnyilatkozásait. Miért van erre szükség? Ne feledjük: jövő tavaszra választásokat tartanak Szlovákiában… Számomra mégis az volt az egyik legmegindítóbb megnyilatkozás a fentiekkel kapcsolatosan, amit a felvidéki Somorja református gyülekezetének lapjában olvastam. Ezt írják: „ A félelem legyengíti az embert, hiszen képes magát bevenni a szív legmélyére, és megmérgezi a gondolatot, az érzést, a tetteket. Időnként megüzenik nekünk, felvidéki magyaroknak országunk nagyjai, hogy féljetek. Féljetek, ha felveszitek a magyar állampolgárságot, féljetek, ha magyar iskolába íratjátok gyerekeiteket, féljetek, ha előveszitek zászlótokat, féljetek, ha ragaszkodtok szülőföldetekhez…Ne féljetek, hiszen itthon vagyunk. Még mindig itthon vagyunk.” A szlovák hatalmasságok viszont nem olvasnak felekezeti újságokat. Kár.