Vélemény: Meghekkelt képviselői juttatások

Hányan mentek a Parlamentbe úgy, hogy már milliomosok voltak, és hányan lettek milliomosok a parlamenti munkájuknak és a vaskos költségtérítéseknek (vagy minek is?) köszönhetően?

Médiahekket (a média szenzáció-, illetve híréhségét kihasználó átverést) azért csinál az ember, hogy valamire vagy valakire ráirányítsa a figyelmet, vagy csupán, hogy egy jót kuncogjon a tette következtében kialakuló helyzeten. Mindjárt az elején hozzáteszem, a sajtómunkások bepalizásához nem kell számítógép-programozói tudással rendelkezni, de a hagyományos értelemben vett

hekkerkedésnek

ez már elengedhetetlen feltétele. A mostani eset, mely a Jobbik és az MTI kárára esett meg, egyfajta határeset: a Magyar Távirati Irodának eljuttatott e-mail küldőjének a hamisításához nem kellett komoly programozói tudás, az üzenet fogadója pedig, ha jobban résen van, nem kürtöli kapásból világgá az álhírt (hiszen ezzel alapvetően csorbítja saját hírnevét, hírügynökségi megbízhatóságát). Pénteken délután pontban fél egykor (ilyenkor sokan böngészik a híroldalakat) kapott szárnyra az a hír, miszerint a Jobbik közleményben követeli: a mindenkori magyar átlagfizetést kapják a parlamenti képviselők! A hír lassan (azaz pillanatok alatt) bejárta az elektronikus sajtót, olyannyira, hogy a Jobbik apparátusa is észlelte, majd három fertály órával később, visszavonatta a hírt az MTI-vel, kettő órakor pedig szintén közleményben cáfolta a közzétetteket. „A Jobbik szerint médiahekk történt, amikor ismeretlenek a média@jobbik.hu címről olyan közleményt küldtek ki szét Novák Előd nevében, melyet nem a Jobbik készített” – szólt az új hír. A párt alelnöke hozzátette: feljelentést tesznek az ügyben, és egyébként is „kormánypárti hekkerre” gyanakszanak! Szerinte a nekik tulajdonított

korábbi közlemény

hamisságát támasztja alá az a tény is, hogy tudvalevőleg „a Jobbik demagóg javaslatokat nem tesz”. Azt azonban elismerte, „profi akcióról van szó”, mert még a szófordulatait is átvették. (Mit lehet erre mondani: nem volt nehéz, ahogy más, a sajtónak gyakran nyilatkozó politikus stílusát sem ördöngösség „levenni”!) Akárki is volt a kérdéses szöveg elkövetője, olyasmit fogalmazott meg, amit (bár tudom, költségvetési kérdést nem lehet) ha népszavazásra bocsájtanánk, biztosan elsöprő többséggel fogadna el a nép! És itt a bökkenő: akkor a Jobbik – még ha nem is neki tulajdonítható az elképzelés – miért nem áll a nép élére? Talán csak nem azért, amiért a többi parlamenti párt képviselői sem fogalmaznak meg hasonlókat? Most már csak azt kell megtudnunk (gondolom, mint az új magyar köztévés sorozatban, a hekkerhatóság kinyomozza), miért pont a Jobbikot hozták kellemetlen, magyarázkodásra kényszerítő helyzetbe. Az MSZP az már smafu? És a Lehet Más a Politika? Persze akárkinek a nevében is írta volna alá, aki írta az álközleményt, a következő sorokkal mattot adott minden képviselőnek: „ha a Fidesz-KDNP álláshalmozó mamelukjai nemet mondanának hamarosan benyújtandó törvényjavaslatunkra, akkor a Jobbik képviselői az aktuális magyar átlagbér feletti jövedelmük minden fillérjét, minden hónapban visszautalják az államkincstárnak.” (Ugyan ki mondana le a többieknek is járó javadalmazásról az államkincstár javára?) És egyáltalán, ilyenkor szokott felmerülni (és azután évekre alámerülni) a mennyi illesse a képviselői munkát végzőket – filozofikus – kérdése. A mennyi legyen az annyi vitája mindig a plafonról szól, és nem a küszöbről. Máltán az átlagbérrel is megelégszenek a honatyák (ezt tartják igazságosnak), Olaszországban pedig annak ötszöröse dukál a képviselőségért. A törvényhozók azzal szoktak érvelni, hogy amennyiben nem fizetik meg „rendesen” a képviselői munkát, az a korrupció melegágya… Ha valaki tisztes körülmények között meg tud élni a legális jövedelméből, és mégis elfogadja a kenőpénzt, az egész más kategória, mint aki alig jön ki a pénzzel a hó végéig? (Bár utóbbit meg sem kenik!) De hagyjuk is ezt, hiszen Magyarországon alig bukott meg néhány korrumpált képviselő, a többiek meg csupán lobbiztak, jó helyeken tudtak jó időben lenni, mert időben tudtak meg bizonyos információkat, melyek másoknak aranyat értek, gondolom. Érdekes, erről a magyar társadalomban nemigen szokás beszélni, nem beszédtéma: miből is gazdagodnak meg a politikusok viszonylag rövid időn belül? Hányan mentek a Parlamentbe úgy, hogy már milliomosok voltak, és hányan lettek milliomosok a parlamenti munkájuknak és a vaskos költségtérítéseknek (vagy minek is?) köszönhetően? Talán majd tiszta víz kerül a pohárba e kérdéskörben is, ha a képviselők elfogadják Lázár János a képviselők fizetésének változásaira tett

pénteki javaslatát

, mely az átlagfizetés több mint háromszorosában (a helyettes államtitkári bérrel azonos mértékben) határozza meg a honatyaságért járó juttatásokat, túlóra és bérletpénz nélkül. Itt érdemes megjegyeznem (ha minden igaz), északi szomszédunknál is hasonló a képviselői és az átlagbér egymáshoz viszonyított aránya, de ott már bevezették

a teljesítménybérezést

: a honatyák mindenkori bére függ az ország előző évi költségvetési hiányától. Szóval van még mit javítani a fideszes javaslaton, hacsak a Jobbik ki nem áll valami legalább olyan karakán javaslattal, mint amellyel hírbe hozták. Különben kénytelen leszek igazat adni „Martiannak”, aki valahol egy kommentben így fogalmazta meg sommás véleményét: „a frontvonal nem az egyes pártok között van, hanem a pártok elitje és az emberek között.”