Vélemény: Országomat egy lóért?

Havas Henrik épp a napokban jegyezte meg új műsora záróakkordjaként, hogy egyetlen színházelőadáson látott miniszterelnököt, az is Gyurcsány Ferenc volt a III. Richárdon.

Ha most kérdeznék meg az MSZP frakcióját, hogy támogatják-e Gyurcsány Ferenc mentelmi jogának felfüggesztését, vajon ezúttal is nemmel szavaznának a szocialista képviselők? Persze az embert érhetik meglepetések, különösen, ha a Magyar Szocialista Párt bugyraiban próbál eligazodni. Még az is lehet, mindazok után, hogy az önálló platformon lévő frakciótársuk lemondásra (kényelmes egzisztenciájuk eldobására) szólította fel érintett képviselőtársai, mégis a nemnél maradnának. Nemmel szavazni egy nem minden gyanú fölött álló – a sakktáblán mindig más szerepben feltűnő – figura mentelmének feloldására nyilván csak az egy akolhoz tartozás „becsületbeli” ügye lehet(et). Mert azért tudjuk, Fletó múltja nem makulátlan, mindig is voltak "dolgai", igaz ezekről rendre akkor derült fény, amikor ezen ügyei már elévülőben voltak, de nem felejthetőek. Ugyan miért érzem úgy, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség főállású, egykori pécsi kari, majd egyetemi titkárára a rendszerváltozás hozta vállalkozói létből már milliárdosként kikerülve, a vesztét érezve menekült ismét a politikába? Az olyan ügyesen ügyeskedők, a megfelelő kormányközeli kapcsolatokkal rendelkezők, mint ő, a leggazdagabb 1000 között, megmaradtak kívülállónak, a politikát pedig érdekeiknek megfelelően kívülről befolyásolónak. Gyurcsány Ferenc 2002-ben Medgyessy Péter kampányfőnökeként még nem készülhetett a magyar demokrácia elhivatott vezéregyéniségének szerepére (ha pedig igen, akkor csúnyán rászedte a főnökét, ami miatt nem citálható bíróság elé, de tette a jó erkölcsbe ütköző, bár messzemenően demokratikus). Érdekes, hogy az Altus Befektetési és Vagyonkezelő Rt-t., melynek 2002-ig vezérigazgatója, bár „fogalom volt” a piacon, az első Fidesz-kormány idején senki nem piszkálta meg, majd csak 2006 elején Deutsch-Für Tamás feljelentése nyomán tették ezt meg. Pedig, aki csak egy kicsit is jól értesültnek számított a fővárosi „üzleti” körökben, tudhatta, a bűnüldöző szerveknek volna mit kapirgálniuk a cég számlái és szerződései környékén. Bár az Altus érinthetetlennek (és törvényen felül állónak hihette magát), a fideszes feljelentés nyomán az akkor már miniszterelnök Gyurcsány üzleti ügyeinek kivizsgálása során a hatóság megalapozottnak látta az okirat-hamisítás bűncselekményének gyanúját egyik cégével kapcsolatban, ám elévülés miatt az eljárást lezárták. (Magyarán, amíg Fletó nem politizált, csak üzletelt, nem került a Fidesz célpontjába. Mire már politikusként vették elő régi viselt dolgait a szennyes aljáról, az ügyek döglött aknákká váltak. Pontosan egyciklusnyi időre volt szüksége ügyei elévüléséhez, s ezt 2002-2006 között ki is húzta, ilyen-olyan bársonyszékekben. Ki gondolta volna akkor, hogy Magyarországon egy államtitkárnál feljebb is meg lehet vakarni a még aktuális ügyeket, nem hogy egy korábbi miniszterelnök esetében? Lásd: Zuschlag-ügy.) Ezért mondom, hogy ennek a Sukoró dolognak az elővehetősége nagyon nem lett bekalkulálva a miniszterelnökségről való kényszerű lemondásba. És most, hogy ismét büntetőjogi felelősségét firtatják, lám, a reflexei mit diktálnak? Fletó ismét a politikába menekül, az sem érdekli, ha az MSZP széthullik, és a baloldal jó eséllyel több kicsiny, egymással az ötszázalékos küszöb eléréséért ölre menő pártocskára szakad. („Lovat! Lovat! Országomat egy lóért!” Havas Henrik épp a napokban jegyezte meg új műsora záróakkordjaként, hogy egyetlen színházelőadáson látott miniszterelnököt, az is Gyurcsány Ferenc volt

a III. Richárdon

.) „Célunk az 1918-ban, 1946-ban és 1989-ben megalapított Köztársaság negyedik újraalapítása, a józan, mérsékelt politizálás hitelének és becsületének helyreállítása. Mindehhez Orbán rendszerének – a demokraták széleskörű összefogásán alapuló és az országot sújtó hideg polgárháborúnak véget vető – leváltásán keresztül vezet az út” – olvasható a meggyanúsított egykori miniszterelnök blogjának

csütörtöki bejegyzésében

. Így állunk hát. Az kiabál, akinek a háza ég – szoktuk mondani! Mert mi van abban, ha egy Európában bevett gyakorlat szerint a bíróság elé kerül a korábbi vagy a hivatalban lévő kormányfő, főleg, ha vannak, voltak gyanús ügyletei? Leszámolás? Nem a Lehet Más a Politika tett feljelentést (nagyon helyesen)? Az azóta a politikából a választók száműzte Keller László szocialista „közpénzügyi államtitkár” mivel kezdte tevékenységét 2002-ben? Mindenkit feljelentett, aki élt és mozgott a túloldalon? És milyen eredményt tudott felmutatni? Mit ítélt a bíróság a felhozott ügyekben? Egyáltalán, mit kell itt annyira félteni szegény Fletót, mikor megmondta: nincs félnivalója… „Vádlott helyett vádlójává fogok válni annak a rendszernek, amely Magyarországon földúlta a Köztársaságot, amely emberek százezreit és millióit tartja bizonytalanságban – azzal a rendszerrel leszek perben és haragban, amelynek működése mellett a százezrek és milliók nem mernek szabadon élni, beszélni, mert egy basáskodó hatalom üli a tort falvakban, városokban és az országban.” Hát igen, Dimitrovot a nácik 1933-ban gyújtogatással vádolták, majd felmentették, és a titkosszolgálatok egyezségének hála hagyták a Szovjetunióba menekülni. Gyurcsány Ferencet jelenleg csak a független magyar bíróság mentheti fel, de nem hinném, hogy nemzetközi nyomás nehezedne ügyében Magyarországra, vagy zavargások törnének ki miatta. Jacques Chirac korábbi francia elnök mint Párizs polgármestere, Janez Jansa szlovén államfő, Ivo Sanader horvát kormányfő, de Julija Vologyimirivna Tyimosenko ukrán miniszterelnök és persze Silvio Berlusconi: szép kis társaság. Hogy végül kiből lesz bűnös, és mennyi ebben a politika? Majd meglátjuk. Mindannyijukat „köztörvényes” vádakkal illették, kivéve Geir Haarde volt izlandi kormányfőt, őt azzal vádolják, hogy nem akadályozta meg országa 2008-as pénzügyi összeomlását.