Vélemény: Gyurcsány végjátéka

Miért lenne jó az MSZP-nek, ha a „liberálisok” és „konzervatívok” által támogatott Gyurcsány a saját bevallása szerint liberális irányba vinné el a baloldali pártot? A Gyurcsány ellen fordult szocialisták jól látják, hogy az MSZP „baloldali” szavazói nemigen mozdulnának rá az MSZP liberális irányváltására.

Ezen a fórumom már többször szóvá tettem, hogy Gyurcsány Ferencnek fel kellene adnia a politizálást, és szép csendben ki kellene ballagnia legalább a baloldalról – legalább a baloldal érdekében. Értetlenkedtem amiatt is, hogy Gyurcsány egyszerre akarja magához ölelni az MSZP által képviselt baloldaliakat, valamint a liberálisokat és a konzervatívokat, és beszédmódjából úgy ítéltem meg, hogy a (2010-ben politikailag megbukott) liberális elitnek és holdudvarának tesz gesztusokat. Gyurcsány kapitalista jelenére és kommunista múltjára tett csípős megjegyzésemet néhány – vélhetőleg szocialista – olvasómnál kiverte a biztosítékot. S íme, most, hogy Gyurcsány vesztésre áll az MSZP megszerzéséért vívott harcában, olyan kritikákban van része párttársai és balliberális elitértelmiségiek részéről is, amit eddig csak a jobboldalról lehetett hallani. Szanyi Tibor például keresetlen szavakkal beszélt a Gyurcsány-villáról, a villa politikailag kétes múltjáról, és Gyurcsány Ferenc meggazdagodásáról azok után, hogy már tavaly ősszel árulónak nevezte őt. De érdemesebb az intellektuálisan sokkalta fajsúlyosabb Révész Sándort idéznem az Élet és Irodalomból (Mi itt a probléma? Május 13.) „A tiszta kéz, a cselekvőképesség, a hiteles szó, a demokratikus, emberi jogi elkötelezettség imázsa - ez az, ami egy új liberális pártot felépíthet és versenyképessé tehet. Gyurcsány a pártállamból maradt kapcsolatokon keresztül a közvagyon szemérmetlen átjátszásából meggazdagodó exkáder mintapéldánya, aki a törvényesség határán billegő ügyleteivel öntudatosan büszkélkedik. Ambícióihoz, ígéreteihez, egymást kergető programjaihoz és tervezeteihez képest a kormányzati teljesítménye, reformteljesítménye szánalmas. Őszinteségét Őszödön maga minősítette. 2006 őszén, amikor a rendőrség tevékenysége alkalmanként és helyszínenként váltakozva volt nyomorúságos, heroikus és brutálisan törvénytelen, marasztalta, dicsérte és kitüntette, akiket ki kellett volna rúgni, és ezzel magára rántotta a történtekért a politikai felelősséget. Gyurcsány nem az az ember, aki a magyar liberalizmust a romjaiból fel tudja támasztani, viszont az az ember, aki a hiányzó hiteles magyar liberális párt helyét el tudja foglalni, és a levegőt előle el tudja szívni. Ez itt a probléma.” Révész éles szemű, diagnózisa helytálló, habár a „problémát” illetően kissé szűklátókörű. Mert mi lenne akkor, ha Gyurcsány, „a közvagyon szemérmetlen átjátszásából meggazdagodó exkáder” történetesen nem akarná a hiányzó hiteles magyar liberális párt helyét elfoglalni, és attól a levegőt elszívni? Akkor a „probléma” nem lenne „probléma”? Tartok tőle, hogy nem. Mert Gyurcsány, „a közvagyon szemérmetlen átjátszásából meggazdagodó exkáder” szépen és békességben volt meg az SZDSZ-szel, mely párt a magyar liberálisok számára mindaddig „hiteles” volt, amíg az MSZP és Gyurcsány hatalomban tartotta. Mert akkor, amikor Gyurcsány és az SZDSZ együtt kormányzott, egyetlen „hiteles” liberális sem mondta azt, amit Révész Sándor most magától értetődően állít. Probléma még az is, hogy igenis vannak – magukat bizonyára „hitelesnek” tartó – liberálisok, akik úgy gondolják, hogy igenis Gyurcsány az az ember, aki a magyar liberalizmust a romjaiból fel tudja támasztani. Kell egy csapat! – mondta volt Minarik Ede mosodás. És úgy néz ki, hogy például Bauer Tamásnak (ex-SZDSZ) és másoknak is kell most egy csapat. Ha nem Minarik csapata, a Csabagyöngye SC, hát Gyurcsány kreálmánya, a Demokrata Párt. Az MSZP-ben nagyon jól érzik, hogy ha Gyurcsány átveszi a pártot, és megnyitja azt a „liberálisok” és „konzervatívok” előtt, kitör a katasztrófa. Miért lenne jó az MSZP-nek, ha a „liberálisok” és „konzervatívok” által támogatott Gyurcsány a saját bevallása szerint liberális irányba vinné el a baloldali pártot? A Gyurcsány ellen fordult szocialisták jól látják, hogy az MSZP „baloldali” szavazói nemigen mozdulnának rá az MSZP liberális irányváltására. Ennél sokkalta nagyobb gond számukra, hogy a Fidesz lemorzsolódott szavazóinak és az elégedetlen bizonytalanoknak nem akaródzik az MSZP mögé állni. Miért tennék meg ráadásul Gyurcsány és az általa liberalizált párt kedvéért? Miért tudná éppen Gyurcsány Ferenc győzelemre vezetni az MSZP-t? Van néhány, számomra érthetetlen eleme ennek a játszmának. Lelke rajta mindenkinek, ha egy Orbán-ellenes Egyesült Ellenzéket vagy valamiféle baloldali blokkot akar létrehozni, de azért érdemes tanulni az MDF és az SZDSZ bukásából. Dávid Ibolya mindenkit mozgósított antiorbánista alapon, akit tudott, még a gyurcsányistává lett Debreczeni Józsefet is, és antiorbánista alapon összeállt az SZDSZ-szel és személy szerint Kuncze Gáborral, aminek a végeredménye nulla lett. Miért gondolja Gyurcsány Ferenc, hogy ennek a politikai forgatókönyvnek az átirata az ő rendezésében sikeres lesz? Egyetlen okból gondolhatja: személy szerint neki van varázsa vagy akár karizmája a párttagság körében. Ő tud nekik reményt és hitet adni, beléjük lelket verni, őket mozgósítani. Csakhogy, ahogy azt a baloldalon jól látják, Gyurcsánynak akkora a tábora összességében, amekkora van az MSZP-ben. Ezt Bauer Tamáséknak is látniuk kell, ezért nem tudok nem gondolni arra, hogy Gyurcsány és az ő liberálisai megelégednének azzal is, hogy Gyurcsány pártja, a liberalizált MSZP vagy a gyurcsányista Demokrata Párt átlépje az öt százalékos parlamenti küszöböt, amit az 1990-bejn még „néppártként” debütáló SZDSZ-nek nem sikerült és nem sikerülhet. Árulkodó, hogy Bauer azzal korteskedik Gyurcsány mellett, hogy a bukott miniszterelnök a következő választáson realista és őszinte kampányt akar, és csak azt ígérni, amit kormányra kerülve meg is tud tenni, ami logikusan csak akkor lehet sikeres, ha a személyes karizma ellensúlyozni képes a realizmus miatt elvesző szavazatokat. Szanyi Tibor, az MSZP Gyurcsány által elutasított baloldaliságának reprezentánsa ingyen bölcsődét, óvodát és iskolai étkeztetést ígér, ha az MSZP kerül kormányra, ami a jelek szerint vállalhatatlan baloldaliság Gyurcsány és a gyurcsányista liberálisok számára. Csakhát az SZDSZ is az „ingyen leves” elleni kampánnyal állt ki Gyurcsány „reformjai” mellett, meg „agymosásról” beszélt, de az „agyamosott” választók kiszavazták a parlamentből a liberálisokat. Hogy tudna Gyurcsány ebből a politikai forgatókönyvből is sikeres átiratot komponálni? Nagyon úgy tűnik, hogy sehogy. Mert csak egy vesztes játszma kétségbeesett végjátékába illik az, hogy Gyurcsány „ajánlásnak” álcázott ultimátumot intézett elfogadásra pártjához: „Büszkék vagyunk a Horn-kormány Bokros Lajos fémjelezte stabilizációs politikájára, a második Gyurcsány-kormány és a Bajnai-kormány reformtörekvéseire, válságkezelésére, melyek úgy szolgálták az ország felemelkedését, hogy az átalakítással járó terhek ne növeljék, hanem csökkentsék a társadalmi különbségeket. Ezen kormányok szellemiségének fő irányát kívánjuk a választóknak ajánlani." Ha ezt az MSZP elfogadja, akkor a második Gyurcsány-kormány és a Bajnai-kormány bukása után bizton borítékolni lehet az MSZP választási győzelmét…