Vélemény: Forró ősz bohócokkal

Az Orbán-kormány azért kerülhet próbatétel elé akár már idén ősszel, mert ha olyan elszánt és harcias tiltakozások törnek ki, melyek során rendvédelmisek a tudatos rendsértés élén járnak, akkor – kissé leegyszerűsítve – olyan, szolgálatban lévő rendőröknek kell a rend védelmében fellépniük saját kollégáikkal szemben, akik egyazon érdeksérelmet szenvedték el.

A rendvédelmi dolgozók tüntetéseiből kikerekedett „bohócforradalom” könnyen olyan próbatétel elé állíthatja az Orbán-kormányt, mint a radikális tiltakozások és zavargások a Gyurcsány-kormányt vagy a taxisblokád az Antall-kormányt. A tárgyalások során Orbán Viktor pikírt módon bohócügyi államtitkárt emlegetett arra a szakszervezeti felvetésre, hogy álljon ki a tiltakozók elé, ami kétség kívül nem volt szerencsés. Azóta, hogy Bokros Lajos volt bátor pénzügyminiszterként kiállni az ellene is tüntető diákok elé, akik aztán annak rendje s módja szerint kifütyülték, tudható, hogy kormányzati ember csak bohócot csinál magából ilyen esetekben. Ennyiben érteni is vélem a miniszterelnököt, de szavainak valóban lehetséges olyan olvasata is, hogy lebohócozta a tiltakozókat, ami miatt ki kell innia a méregpoharat. A rendvédelmisek aztán az akinek nem inge, ne vegye magára elve alapján szíves örömest felvették a (bohóc) inget, és bizonyítandó harckészségüket, még egy gyöngyöspatai mellényt is sietve magukra öltöttek. Történt ugyanis, hogy a nagy gyöngyöspatai játszma során a kormányzat jobboldali radikális nyelvezettel ment neki a jobboldali radikálisoknak, és a cigánybűnözés, a cigánybűnöző meg a politikusbűnöző kifejezésekre hajazó „egyenruhás bűnözésről” kezdett beszélni. Napnál világosabb, hogy ezt a gárdaszerű ön- és rendvédelmi alakulatoknak szánták, ám a rendvédelmi szakszervezetisek úgy tolmácsolták, hogy a kormány őket tekinti egyenruhás bűnözőknek. A rendvédelmis tiltakozásoknak mindeddig két sajátosságuk volt. A résztvevők hajlamot mutattak köztörvényes cselekedeteket elkövetni vagy eltűrni, illetve kifejezetten kormányellenes politikai szlogenekkel előállni. Az első egy sajátos paradoxont takar: rendpárti hivatástudattal megvert rendvédelmi dolgozók, köztük a „rend őrei” képesek-e és hajlandóak-e rendtisztelő (törvénytisztelő) módon tiltakozni? A másodikkal nincs semmi bajom, mert jogállamban minden érdekvédelmi szervezetnek és akár egyes tagjának joga van politikailag is megnyilvánulnia. Ám ha a kettő, a tudatosan rendsértő magatartás a tudatos kormányellenességgel párosul, már sajátos képlet áll elő. Némely szakszervezetis vezér kordában nem tartható szabadcsapatokat emlegetett, aztán szóba került a „forró ősz”, az össztársadalmi tiltakozás is. Az Orbán-kormány azért kerülhet próbatétel elé akár már idén ősszel, mert ha olyan elszánt és harcias tiltakozások törnek ki, melyek során rendvédelmisek a tudatos rendsértés élén járnak, akkor – kissé leegyszerűsítve – olyan, szolgálatban lévő rendőröknek kell a rend védelmében fellépniük saját kollégáikkal szemben, akik egyazon érdeksérelmet szenvedték el. Vajon szolidárisak lesznek-e szolgálatban a kollégáikkal, és nem tesznek semmit, ha éppen felgyújtanak egy szemetest vagy betörnek egy kirakatot? Vagy lojálisak lesznek, maradnak, a törvényekhez, a törvényes rendhez és a végrehajtó hatalomhoz, a kormányhoz? A 2006-os „rendőri túlkapások” egyik nagy, de különösebben nem meglepő tanulsága volt a belső összetartás. Az utólagos vizsgálatok során a rendőrök túlnyomórészt a három majom módjára viselkedtek: nem láttak, nem hallottak és nem mondtak semmit. Ahogy egy bíró epésen megjegyezte: a rendőri vallomásokból az derült ki, hogy az oszlatások során mindenki csak a hátsó sorokban volt… Minden hatalomnak és a hatalom működésének létszükséglete az alárendelt hatalmi intézmények lojalitása. Egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy az Orbán-kormányt megrendítik a rendvédelmisek, akik körében a baloldaliak (és a balosok) meg a radikális jobboldallal szimpatizálók most közös hangot ütnek meg. A „bohócforradalom” csak első hallásra nézve tűnhet mókásnak, mert ez egy felvállalt kifejezés. Nem a kormány beszélt bohócforradalomról, hanem a tiltakozók, ezért a hangsúly szerintem nem a bohóc szón van, hanem a forradalmon. A kormány helyzetét súlyosbítja, hogy a 2006-os zavargások és az akkori rendőri fellépések megítélésében is komoly különbség van a kormányoldal és a rendőri állomány nagyobb része között. Bizonyítandó, hogy nem steril elméleti spekulációról van szó, érdemes visszaemlékeznünk a taxisblokádra. Barna Sándor, Budapest akkori rendőrfőkapitánya kijelentette: hogy lemond, ha parancsot kap az erőszakos fellépésre. Boross Péter úgy emlékezett vissza, hogy – idézem „nem tudtunk parancsolni a rendőrségnek"… Orbánék kutyaszorítóba kerülhetnek, ha ők sem tudnak parancsolni a rendőrségnek, ám lesz politikus, aki nagyjából azt mondja, amit mondott Kis János, az SZDSZ elnöke 1990-ben „Ez a kormány nem alkalmas arra, hogy az országot kivezesse a válságból. Az országnak haladéktalanul felkészült, a lakosság bizalmát élvező kormányra van szüksége, mert most már nem csupán a benzin áráról van szó… A kormány politikailag megbukott.”