Vélemény: Lehet más a populizmus

A magyar politikai életben a jobb- és baloldalon egyaránt érvényes a tétel, miszerint ami félreérthető, azt félre is értik, ezért Lázár János és az ő ügyét érteni s ügyében véleményt racionálisan formálni akaró közönség bajban van, amennyiben úgy gondolná, hogy Lázár bírálói tényleg megérteni vagy megérttetni akarják Lázár három évvel ezelőtti állásfoglalását.

Lázár János hódmezővásárhelyi polgármester, a Fidesz frakcióvezetője vihart aratott a 2008-vett szavaival: „

Akinek nincs semmije, az annyit is ér. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem

”. A Jobbik, az LMP és az MSZP reakciói szerint Lázár kijelentése minden ízében szegényellenes, lenéző, gőgös, elitista mentalitást tükröz, és kifejezi a Fidesz egészének és az Orbán-kormánynak a hozzáállását a társadalomhoz, ezért Lázárnak és a kormánynak le kell mondania stb. Lázár János és a Fidesz azzal védekezik, hogy a támadásra okot adó mondatot szövegösszefüggéseiből kiragadták, ezzel Lázár szavait meghamisították, és a közvéleményt manipulálták. A helyes értelmezéshez szükséges keret, a kontextus, a következő: „

Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, én dolgozok keményen, én abban a miliőbe nőttem föl, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét sem kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára, aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Azt gondolom, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér. Ezt tudom mondani, annak annyi az élete. Ez az én véleményem egyébként, tehát én ahhoz a mércéhez tartom magam, hogy az ember, ha egyszerű kétkezi munkásember, akkor ahhoz a jövedelemhez képest érjen el valamit. Hogy ha egyetemi ember, akkor ahhoz a jövedelemhez képest érjen el valamit, de akinek a saját társadalmi viszonyaihoz képest semmire nem futotta, semmit nem tudott letenni az asztalra, az ne üljön például a képviselő-testületben. Nagy baj lenne, ha olyan képviselők ülnének, akiknek semmijük nincsen, ezt kell mondjam. Ez helytelen lenne, teszem hozzá, de a jövedelemnyilatkozatok alapján, mint hogy ha érdekes dolgok derülnének ki.

” A magyar politikai életben a jobb- és baloldalon egyaránt érvényes a tétel, miszerint ami félreérthető, azt félre is értik, ezért Lázár János és az ő ügyét érteni s ügyében véleményt racionálisan formálni akaró közönség bajban van, amennyiben úgy gondolná, hogy Lázár bírálói tényleg megérteni vagy megérttetni akarják Lázár három évvel ezelőtti állásfoglalását. A vitában exponálta magát Szanyi Tibor (MSZP) is, aki volt bátor egyszer leparasztozni Sólyom László köztársasági elnököt, amit magam is – vitriolba mártott - tollvégre tűztem, de sosem gondoltam, ezért sosem írtam, hogy Szanyi polgártárs intellektuális manőveréből a komplett MSZP, valamint a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok lelki állapotára következtethetünk. Vagy mégis? Netán minden szocialista, és személy szerint Gyurcsány és Bajnai is parasztnak tartja Sólyom Lászlót? Hódmezővásárhely nem világváros, ezért talán akkor tudnám elfogadni, hogy a város közgyűlésén három évvel ezelőtt elhangzottak híven tükrözik az Orbán-kormány és a Fidesz mai felfogását, ha egy legalább háromszáz oldalas Logika tankönyvvel napokig verik a fejemet. Például Schiffer András, aki szerint Lázár keresetlen őszinteséggel vallotta meg, hogy mit gondol a Fidesz a magyar társadalomról. Vajon milyen logika, a következtetések és bizonyítások mely összefüggésével jutott erre a felismerésre a Lehet Más a Politika nagyon okos és nagyon racionális frakcióvezetője? Hogyan tudná meggyőzni az olyan butákat, mint én? Szanyi Tibornak is, de Schiffer Andrásnak aztán pláne rutin munka lenne újrajátszani Demcsák Zsuzsa esetét, aki azért nem lett a Gyurcsány-kormány szóvivője 2007-ben, mert egy nyilvános blogbejegyzésben keresetlen őszinteséggel értekezett arról, hogy kisgyermekével – idézem - „

a leglelketlenebb bölcsis nénikhez és a legrosszabb szociális helyzetű csoportba kerültünk, mert ott volt üresedés”,

és a csoportban volt olyan gyerek is, akit a szülei vernek, vagy akinek csak a ruháit hetente egyszer mossák, mert csak egy váltás ruhája van, s van olyan is akit "

még bárányhimlősen is behozott a reggel fél tízkor már részeg édesanyja

”.

Mit gondol erről Szanyi? Demcsák vallomása minden szocialistának és személy szerint Szanyi Tibornak a felfogását egy az egyben kifejezi? Miért kellett Demcsák Zsuzsának visszalépnie a kormányszóvivői poszttól, és miért nem mondott le inkább Gyurcsány Ferenc és az ő kormánya? Sándor Klára (SZDSZ, Szeged) azt mondotta volt,

egy liberális párt részvételével működő kormánykoalíció számára nem vállalható az, aki akár félreértésből is szegregációval vagy rasszizmus vádjával lehet illetni? Máig nem értem, hogy került a képbe a szegregáció és rasszizmus. Vajon Schiffer András is úgy gondolta, hogy Demcsák keresetlen őszinteséggel vallotta meg, hogy mit gondol az MSZP a magyar társadalomról? Sándor Klára logikai bravúrja persze nem menti Schiffer Andrást, már csak azért sem, mert nem hinném, hogy ő, Sándor, lázas igyekezettel keresné a lehetőséget, hogy olyan bölcsis csoportba írassa gyermekét, s nem másmilyenbe, ahol olyan gyerek is van, akit a szülei vernek, vagy akinek csak a ruháit hetente egyszer mossák, s van olyan is akit még bárányhimlősen is behozott a reggel fél tízkor már részeg édesanyja. Szerintem Schiffer András sem vágyik erre, de azért egy steril logikai elemzést szívesen vennék tőle arról, hogy ő, Schiffer, rasszista szegregacionalista-e Sándor Klára steril logikája szerint. Igen, utólag megvédtem Demcsák Klárát, mert – szülőként - megértem őt, és érteni vélem az ő bírálóit és azok politikai rációját is. Például az akkori jobboldalról, akik – ugye – szintúgy törték s törik magukat, hogy gyermeküket a Demcsák Zsuzsának nem tetsző csoportba írassák be. Ahogy Demcsák, úgy Lázár János is exkuzálta magát. „

Szeretnék elnézést kérni Magyarországtól a félreértelmezhető és félreértett mondataim miatt. Szeretnék bocsánatot kérni azoktól, akik a félreérthető fogalmazás miatt úgy érzik, hogy őket megbántottam

” – nyilatkozta. Helyes. S jórészt igazat adok neki, mert magam is úgy gondolom, hogy „a munka nem szégyen, a munka eredményét sem kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára”

.

Liberális, főleg ex-SZDSZ-es polgártársaimat jelezném is, hogy az általuk kultivált polgárosodásnak épp ez a lényege, és amikor az „államfüggő” értelmiséget ostorozzák, vagy éppen Gyurcsány Ferenc „reformpolitikáját” védelmezik, pont ezt a mentalitást hiányolják. Azzal viszont nagyon nem értek egyet, hogy

„aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér (…) annak annyi az élete (…) akinek a saját társadalmi viszonyaihoz képest semmire nem futotta, semmit nem tudott letenni az asztalra, az ne üljön például a képviselő-testületben”

. Tartok tőle, hogy ez az állítás még szövegösszefüggésben sem csak a megélhetési politikusokról szól, mert ahhoz túlontúl általános. Lehet, hogy a Kádár-rendszer idején túl sok dokumentum- és dokumentarista filmet láttam azokról, akik belüket kiköpve güriztek éjt nappallá téve, de nem jutottak ötről a hatra, s lettek öngyilkosok, mint a Monori Lili meg Csomós Mari által játszott karakterek, de az én olvasatomban a probléma ott kezdődik, hogy ebben az elátkozott országban még mindig százezrével vannak, akik kaparnak s gyűjtenek, vagy kaparnának és gyűjtenének, de – önhibájukon kívül - nem tudnak mozdulni előre. Például az éhező és alultáplált gyermekek, a dögkutakból táplálkozni kénytelen emberek és általában a „mélyszegénységben” élők világában. És nem gondolnám, hogy aki nem tud érdemben gyarapodni, az ne lenne érdemes képviselőnek. Miért? Mert nem képes felismerni saját és mások érdekeit, a közproblémákat? Mert nem képes értelmes gondolatok felvetésére? Jobb- és baloldali olvasóimat végül egy-egy tanulságos példával nyugtatnám meg. A baloldaliakat arról, hogy miniszterelnöksége idején, amikor országot járt, Gyurcsány Ferenc egy túlnyomórészt cigányok lakta faluban a helyi cigányság panaszkodó képviselőit azzal tette helyre, hogy „dolgozni kell, én is dolgozok”… A jobboldaliakat meg arról, hogy miért nem talált egymásra a népi írók csoportja és Gömbös Gyula miniszterelnök 1935-ben. Azért, mert Móricz Zsigmond a valósággal szembesítette a „reformok” és a „nemzeti munkaterv” miniszterelnökét azzal, hogy mit reggelizik, ebédel és vacsorázik egy zsellér: reggelire ciberelevest, ebédre ciberelevest, vacsorára ciberelevest…