Fesztiválváros a Tisza partján, a kultúra, az oktatás és a tudomány fellegvára, a művészetek mecénása, a mediterrán Szeged. Egyet is lehet érteni mindezzel, azonban az elmúlt napok időjárása jócskán rácáfolt a legutolsó jelzőre. Lehet, hogy ez zavarta meg a köz- és városi utakért felelős cégeket, bár mindegyiktől tavaly megnyugtató választ kaphattunk az akkor előttünk álló télre: felkészültünk. Igen, de mire is? Az elmúlt napok teljesítményére minden szegedi, sőt már a határon túl is egyetlen egy mondható el: sok hűhó Szegeden… semmiért! Az ugye mindenki számára nyilvánvaló, hogy városunk mégsem fekszik annyira közel a meleg égövhöz, hogy télen meg ne látogassa a hó és a fagy. Ehhez mérten mind a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft.-nek, mind pedig a Magyar Közút Nonprofit Zrt. Csongrád megyei egységeinek valóban jól felkészülten és akár március végéig is hadrendben kell tartania hókotró és síkosságmentesítő csapatait. Mégis évről évre visszatérő problémaként éljük meg azt, hogy a legcsekélyebb mennyiségű hóhullás alatt-után a szegedi közlekedés szinte megbénul. A korábbi „váratlanul jött” mentegetőzés manapság már valóban nevetségessé vált, ellenben a hóesésben „felelőtlenül” autóikat használókat okolni azért, hogy a hókotrók nem tudnak eljutni a célterületre, felettébb furcsának tűnik. Persze mindenki örömmel használná a városi tömegközlekedési eszközöket, azonban csütörtök déltől a „mediterrán” Szegeden ez is felért egy sarkvidéki túlélőtúrával. Aztán itt vannak még a „nem a mi kezelésünkben” lévő utak, vagy a „régi gépparkkal rendelkezünk”, esetleg a „kötelező műszakváltás” is. Természetesen mindenhol emberek és gépek dolgoznak, természetes, hogy országunkban „semmire sincs pénz”, az is nyilvánvaló, hogy mindig más a gazdája mindennek. És persze a tél végi hóesést Szegeden havária-helyzetként megélni már úri sportnak számít. Szép a behavazott Szeged, gyönyörű a fehér város, bár a román-bolgár kamionosok zöme most nyilván mást gondol rólunk, s nemcsak a városról, hanem elsősorban az országról. Viszik a „jó” hírünket szerte a világban! Fesztiválváros. Ezt megtapasztalhattuk ezen a két napon, a sokadik „téli fesztiválon”. A műsoron két remek darabot láthatott a szegedi nagyérdemű: Sok hűhó semmiért, és Az ember tragédiája nyárról előrehozott premierjét. A jegyeket se megváltani, se visszaváltani nem lehetett, az előadások osztatlan nemtetszést arattak és a vastaps is elmaradt. József Attila szobra pedig tanácstalan tekintettel nyúlt üres zsebébe, pénz után kotorászva, bár nála érthető a pénzhiány. Gyönyörű a téli Szeged, a napfény és a hó városa… bár se gazdája, se felelőse, de legalább gyönyörű. És hamarosan, az olvadást követően már az „ezer pocsolya városa” cseppet sem megtisztelő címéért is bátran ringbe szállhatunk, de ez már egy más történet, más cég, más pénz hűlt helye.
