Vélemény: Mong Attila mennybemenetele

Ha jól látom, Mong Attila nem egyszerűen tiltakozott, hanem ezt úgy tette, mintha a sajtóban magától értetődő lenne a hír és a komment egybegyúrása, és mintha az új törvény ezt akadályozná meg. Mong Attila ezzel megtévesztette a hallgatóit, amit a kormányellenes médiumok a maguk módján megerősítettek.

Mong Attila, a közszolgálati Magyar Rádió műsorvezetője az egykor volt médiaháború kisebb-nagyobb csatáira emlékeztető tettet hajtott végre azzal, hogy „sajátos módon” tiltakozott a kétharmados jobboldali többség által megszavazott médiaörvény ellen: a 180 perc című reggeli magazinban beolvasta a hírt a médiatörvényről, majd egy percre elnémult az adó. A tudósítások szerint az egyperces némasággal fejezte ki „véleményét”. Egy sajátos, de egyáltalán nem lényegtelen megfogalmazás úgy szól, hogy a tiltakozás oka az, hogy a hatályos médiatörvény és a Magyar Rádió belső szabályzata szerint nem lehet „kommentárt” fűzni a hírhez. Maga Mong a rádió élő adásában azt mondta, hogy „hírhez véleményt nem fűzhetek”, majd az egyperces szünet leteltével felkonferált egy hírt egy buszkarambolról és Szabó Máté ombudsman azzal kapcsolatos megnyilatkozásáról, és megszólaltatott egy szakértőt. Az Orbán Viktor által meg nem szállt sajtóra jellemző, hogy rövid időn belül elterjedt a hír, hogy Mong Attilát kirúgták az állásából, noha „csak” azt történt, hogy felmentették a szerkesztői munka alól, de újságíróként, műsorkészítőként tovább dolgozhat. Ki találta ki a független sajtóban, hogy Mong Attilát kirúgták, ha egyszer nem rúgták ki? Ellenőrizték a hírt? Megkérdezték a hír közlése előtt Mong Attilát? Rendkívül figyelemre méltó technikával vívja meg a sajtóért folytatott szabadságharcát az antijobboldali 168 óra online kiadása. Az internetes keresőben a következő címmel kínálják tudósításukat: 168 Óra Online - Kirúgták Mong Attilát. Erre rákattintva a szöveges tudósítás már valósághű címet kapott: Mong Attila nem készíthet műsort. A weblap internetes címe azonban mégiscsak tartalmazza a kirúgás valótlan hírét:

http://www.168ora.hu/itthon/kirugtak-mong-attilat-67015.html

A finom manipulációnak megfelelően azt olvashatjuk a tudósításban, hogy „a műsorvezető egyelőre maradhat az intézménynél”. Ez a félmondat becsapós. Egyrészt cáfolja a kirúgás tényét, másrészt viszont megelőlegezi a kirúgást. Nem tudhatjuk persze, hogy kirúgják-e majd Mong Attilát, de meglehet, hogy kirúgják. A 168 óra eljárása akkor lenne korrekt, ha biztos információjuk lenne a jövőbeni kirúgás szándékáról. Van a 168 óra munkatársának biztos információja arról, hogy Mong feletteseinek határozott szándékában áll kirúgni Mong Attilát? És mi a véleménye Mong Attilának arról, hogy a 168 óra az ő kirúgásáról tudósít? A tudósításokat böngészve szembeötlő, hogy bár Mong Attila az új médiatörvényre és a rádió belső szabályaira hivatkozik, az idevágó passzusokat senki nem idézi. De ennél sokkalta fontosabb lenne a korábbi, hatályát vesztett törvénynek és a rádió korábbi belső szabályzatának ismertetése. Úgy tűnik ugyanis, hogy Mong és a vele rokonszenvező tudósítók szerint eddig abszolút törvényes, jogszerű és szabályos volt híreket véleményezni vagy kommentálni! Ezt azonban kétlem. Ugyanis még a magukra adó, de nem feltétlenül közszolgálati médiumokban is legalapvetőbb alapelv a hír és a vélemény szétválasztása. Ahogy azt Magyar Hírlap a liberális korszakában hirdette: „a hír szent, a vélemény szabad”. Ha jól látom, Mong Attila nem egyszerűen tiltakozott, hanem ezt úgy tette, mintha a sajtóban magától értetődő lenne a hír és a komment egybegyúrása, és mintha az új törvény ezt akadályozná meg. Mong Attila ezzel megtévesztette a hallgatóit, amit a kormányellenes médiumok a maguk módján megerősítettek. Ellenzéki olvasóimat arra kérném, ha kételkednének okfejtésemben, hogy képzeljék el, hogy Mong Attila egy fidesznyik, egy Orbán Viktorért rajongó pártkatona, aki az új médiatörvényről annak hatályba lépte előtt szabadon élt volna a hír kommentálásának szabadságával. Hírhez véleményt fűzhetek – gondolhatta volna a fidesznyik Mong, és ennek szellemében a következők szerint tudósított volna a megszavazás előtt álló törvényről: „Az Országgyűlés elé terjesztették az új médiatörvény tervezetét. Az új törvény a legteljesebb szabadságot biztosítja a magyar sajtónak, ennek ellenére az ellenzék alaptalanul azt állítja, hogy a kormány cenzúrát vezet be és felszámolja a sajtószabadságot”. Ebben a példában tehát a közszolgálati újságíró 1. a hírhez véleményt fűzött 2. élt a jog biztosította szabadságával, hogy a hírhez véleményt fűzhessen. Meggyőződésem, hogy a Mong Attilával most szolidáris sajtó nem alélt volna el Mong Attilától azért, mert élt a sajtószabadság biztosította jogaival. Egyszerűen csak a „véleménye” tartalma miatt, ami azt jelenti, hogy jelen esetben Mong nem azért menetel az ellenzéki mennybe, mert véleménye van, hanem azért, mert az ellenzékével megegyező véleménye van. Ezért végül képzeljük, hogy a fidesznyik példában Mong Attila az ellenzék hozzáállása ellen tiltakozott volna egy perces némasággal, minekután a komplett ellenzéki média az ő lábai előtt heverne, és dicsérné a közszolgálati rádióban uralkodó sajtószabadságot…