Vélemény: Sex Pistols

A fotózáson jelen volt a médiaszemélyiség felesége, Krisztina asszony is, aki természetesen semmi kivetnivalót nem talált a posztmodern performanszban, amit a médiaszemélyiség szintén jelenlévő, kétéves gyermeke is valószínűleg élvezett.

Till Attila Tamás nevű, 39 éves magyar médiaszemélyiség (közismertebb nevén: Tilla) áttörte a posztkádárista neokonzervativizmus erkölcsi gátjait, és meztelenül fotóztatta magát Heller Ágnes társaságában, aki 81 éves és magyar filozófus. A még meg nem jelent, csak tudósításokból nyomon követhető képsorozat esztétikai csúcspontját az a beállítás jelenti a hírek szerint, amelyben a 81 éves filozófus a könyvével takarja el a 39 éves médiaszemélyiség szex pisztolyát. A fotózáson jelen volt a médiaszemélyiség felesége, Krisztina asszony is, aki természetesen semmi kivetnivalót nem talált a posztmodern performanszban, amit a médiaszemélyiség szintén jelenlévő, kétéves gyermeke is valószínűleg élvezett. A médiaszemélyiség elárulta a Blikknek, s azon keresztül nekünk, hogy „csakúgy, mint Hernádi Judit, ő is a nőkért vállalta a meglehetősen meghökkentő képet”. „A meztelenkedést figyelemfelkeltésnek szánja, mert régóta ügyködik azon, hogy a hölgyek előtérbe kerüljenek, és befolyásos pozícióban mutassák meg, mire képesek. Ez a kép a Népszavazás a nőkért! című kampány részeként készült. A dolog 3 évvel ezelőtt kezdődött, amikor még aláíróként támogattam egy hasonló kezdeményezést, de akkor hiába terjesztették elő, a többnyire férfiakból álló bürokrácia lesöpörte az asztalról. Most a civil kezdeményezésre az ötletgazdák meghökkentő módon szeretnék felhívni a figyelmet, és összegyűjteni a szükséges aláírást a népszavazáshoz.” „A kampány fotóin több ismert férfi közszereplő vetkőzik a jó célért, mindannyian egy-egy sikeres nő oldalán szerepelnek, és azt akarják jelezni ezzel, hogy milyen is a valódi kiszolgáltatottság. Sokszor éri a nőket az a vád, hogy a testükkel akarnak célt elérni, így most mi, férfiak ’lettünk a hús’ ezeken a képeken.” A performanszról sok mindent elárul, hogy Népszavazás a nőkért! nevű kezdeményezésről és annak céljáról szinte senki nem tud, és a neves médiaszemélyiség, meg a még nevesebb filozófus sem erőltette meg magát, hogy a lényeget a közvélemény orrára kösse. Az interneten hosszabb erőlködés után derül csak ki az egyszerű halandó számára, hogy a Nők a Pályán Egyesület szeretné, hogy „a nők méltó közéleti szerepvállalásának elérése érdekében az európai parlamenti, az országgyűlési és a helyi önkormányzati választásokról szóló törvények egészüljenek ki olyan rendelkezésekkel, amelyek előírják, hogy csak olyan listát lehet bejelenteni, amelyen egymás után váltakozva hol az egyik, hol a másik nemhez tartozó személyek szerepelnek” Magyarán Till és Heller az ún. „női kvóta” bevezetése mellett kampányol, amit nem mellesleg Sándor Klára és Magyar Bálint szívügye volt, akiknek törvénytervezetét arról, hogy a pártlistákon 50 százalékos arányt biztosítsanak a nők számára, a „jellemzően” férfiakból álló parlamenti többség lesöpörte 2007-ben. Magam híve vagyok a nők egyenjogúságának és –rangúságának, de nem vagyok híve a női kvótának, mert mesterkéltnek és erőltetettnek tartom. Szerintem nem igazán az „jellemző”, hogy az Országgyűlés férfiakból álló többsége leszavazta a Sándor-Magyar törvényjavaslatot, hanem az, hogy bár a kvótapárti MSZP (s itt ne gondoljon az olvasó direkt pártpolitikára) bevezette a szabályt, miszerint a vezető testületekben, az európai parlamenti, országgyűlési és önkormányzati képviselői listákon nőnek kell lennie a tagok, illetőleg a jelöltek legalább ötödének, a gyakorlatban a nők többsége a listák nem befutóhelyeire került. Hogyan ítéljük ezt meg? Úgy, hogy „a” férfiak kipackáztak „a” nőkkel? Ez a tipikus és klasszikus „feminista” álláspont, amit a „feminista férfiak” is osztanak. Vagy úgy, hogy a befutóhelyekért minden pártban egyébként is vad harc folyik, amiben a nemi hovatartozástól függetlenül szenvednek vereséget az alanyok? Ez lenne a tipikusan és klasszikusan politikai szociológiai magyarázat. Melyik áll közelebb az igazsághoz? Én az utóbbira szavazok, noha tudom, hogy kőkemény nőellenes előítéletek vannak a férfiak körében. A „feminista” magyarázat azon áll vagy bukik, hogy a befutóhelyekért folytatott harc férfi vesztesei valamifajta természetes politikai-hatalmi szelekció áldozatai, mert rosszak az érdekérvényesítő képességeik és a személyi és hatalmi kapcsolataik stb., ellenben a nők pusztán csak azért veszítenek, mert nők. Ennek eldöntéséhez persze ismernünk kellene a valós folyamatokat, de azért én ismeretlenül is kétlem, hogy a harc férfi és női vesztesei egytől egyik a nemi hovatartozásuk által determinált okból veszítene. Ezért én inkább a nők egyenjogúságáért vívott harc női szereplőinek sztereotípiáira hívnám fel a figyelmet. Szentgyörgyi Zsuzsa is, akinek véleménycikkeit egyébként kedvelem, azt írta a Metropol október 26-i számában („Kié a döntés joga?”), hogy „asszonyok sorsáról mindig férfiak tárgyalnak és döntenek (…) Férfi szülészorvosok éppúgy, mint a parlamentben többségben lévő férfi képviselők”. Hát, khm, egy újszülöttnek minden vicc új: eztet, kérem, a kilencvenes évek nagy abortuszvitáiból ismerjük. És jókora nagy és még laposabb közhelyt takar. Nőket és férfiakat egyaránt csak férfiorvosok kezelnek? Mi van akkor, ha férfibeteget nőorvos kezel, és nőorvos dönt férfiakról? Vannak egyáltalán féfibetegeket kezelő és őróluk döntő nőorvosok? Ha vannak, akkor miért csak a férfi szülészorvosokon verik el a port? Azért, mert féfibetegeket kezelő és őróluk döntő nőorvosok eleve korrektek, míg a nőket kezelő férfi szülészorvosok eleve inkorrektek? Hol vannak a női szülészorvosok? Elférfiasodott a pálya? Vajon miért? Kevés a női jelentkező? Vajon miért? A férfiak kitúrják őket már a kezdet kezdetén, vagy a nőket úgy szocializálják, hogy eleve eszükbe ne jusson szülészorvosnak lenni? Mit mondanak erről a női szülészorvosok? És mit mondanak a női páciensek? Tesznek különbséget férfi és női szülészorvosok között? Ha igen, melyikben bíznak jobban lelkileg és szakmailag? A kérdés azért is jogos, mert – s itt ne legyünk prűd – a férfi páciensek szívesebben veszik, ha női urológus vizsgálja a prosztatájukat. Két okból. Lelkileg azért, mert – talán prüdériából – zavarja őket, ha férfi foglalatoskodik legintimebb szférájukban. Szakmailag meg azért, mert a női urológusok ujja vékonyabb, amit a női urológusok egyébként is szeretnek hangsúlyozni… A nők arányát a politikai életben én is bántóan alacsonynak tartom, de nem gondolnám, hogy ez egy általános férfi-összeesküvésre visszavezethető lehetne. Tudnunk kell ugyanis, hogy nők körében mekkora a politikai-közéleti ambíció, és hogy a női választók mit gondolnak a nők (női jelöltek, női vezetők) képességeiről úgy általában és az egyes konkrét női jelölteket és vezetőket illetően. Jobbnak látom hát általában a nők politikai aktivitását és ambícióit növelni, és az objektív körülményeket (munka és családi kötöttségek stb.) javítani. Népszerűség ide, világhír oda, Till és Heller akciója csak ront a helyzeten. Amin az sem változtat, ha netán Heller vetkőzik le, és Till takarja el Heller szeméremtestét a kedvenc könyvével, Viktor Pelevin valamelyik művével. Till emancipatorikus nonkonformitásáról és - Heller erkölcs ítéletére érdemes - erkölcsiségéről mindent elárul, hogy a Big Brother műsorvezetőjeként a műsor késő esti betelefonálós részében arra ösztökélte a nézőket, hogy szavazzanak arról, lesz-e nemi aktus a két bentlakó között, kiknek ágyban történő összebújásáról éppen egyenes adásban tudósított a magát eredetileg „családinak” tituláló csatorna.