Szolidaritás Pakisztánnal

Az iszlámellenesség azt sugallja, hogy fejlett és gazdag ország csak „fehér” lehet, legalábbis akkor, ha nemzetközi segélyezésről van szó. De miért természetes ez? Miért természetes, hogy egy átlag norvég vagy holland rögtön a zsebébe nyúl, ha szolidarizálni kell, a Norvégiához és Hollandiához képest hipergazdag olajállamok meg a fülük botját sem mozdítják, ha vallási vagy nemzettestvéreket kell megsegíteni?

A világ nem akar szolidáris lenni az árvíz sújtotta Pakisztánnal, ahol milliók váltak földönfutóvá. Az ENSZ kevesebb, mint 500 millió dollárt akart összegyűjteni az áldozatok javára, de annak csak a közel fele gyűlt össze. Elképesztő. Nem várom, hogy a világ legszegényebb országai, Etiópia, Bissau-Guinea, Malawi, Burundi, Niger stb., ahol legfeljebb napi 2 dollárból élnek az emberek, akár csak tíz dollár erejéig is kivegyék részüket pakisztáni embertársaik mentéséből. A világ leggazdagabb országai, Luxemburg, Svájc, Dánia, Svédország, USA, Németország, Nagy-Britannia, Hollandia, Kanada, Ausztrália stb. azonban vígan össze tudnák dobni az ötszáz milliót. Az első harminc leggazdagabb országnak átlagban számítva kábé 17 millióval kellene beszállni a közös kasszába. 17 millió dollár a kicsiny, de gazdag Luxemburgot sem rendítené meg, de ha valamilyen igazságossági szempont alapján osztanák el a terheket, Luxemburg fizethetne 1 milliót, ami azért nem kottyanna meg neki. Egy millió dollár kb. 230 millió forintnak felel meg. Ekkora összeget Magyarországon simán el tudnak síbolni közpénzekből, tehát akár Magyarország is vígan befizető lehetne, mondjuk 200 ezer dollár, azaz 46 millió forint mértékben, mely összeg akkor is meglenne, ha 230 ezer magyar ember csak 200 forintot adna össze. Az USA meg a többi, hasonló kaliberű ország fizethetne 10-20 millió dollárt, ami az amerikaiaknak azért sem lehet dráma, mert az USA eddig állítólag 620 milliárd (!) dollárt költött az iraki háborúra, és 190 milliárd (!) dollárt az afganisztánira. Obama helyében én egyből kicsengetném a begyűjtendő összeget, amit háborús kiadásként könyvelnék el, ha már az afgán tálibok pakisztáni területről is támadják az amerikaiakat, akik ezért szívesen is folytatnak harci tevékenységet pakisztáni területen. Nem mondom, hogy a muzulmán világ vagy csak az árvizek által érintett emberek hasra esnének Obama előtt, de egy költség-haszon számolás szerint előnyös befektetés lehetne az ENSZ-segély amerikai finanszírozásából. Ezen a ponton azonban hadd kapcsoljam ki magamból az Amerika-barát altruizmust. Sajtóhírek szerint két fő oka van annak, hogy a gazdagabb országok közömbösnek bizonyultak. Az egyik a Pakisztánt zsigerig átható korrupció. A nemzetközi segélyezés sok évtizedes rossz tapasztalatai szerint nem kizárt, hogy a pénzsegélynek csak tíz százaléka jutna el valamilyen formában a menekülteknek. Ha így van, márpedig gyanítom, hogy így van, amin az sem változtatna, ha Pakisztánban momentán nem 90%-os, hanem csak 40%-os lenne a korrupciós ráta, nos akkor tényleg fel kell hagyni a valuta alapú és állam- és kormányközi segélyezés módszerével. Legyen elég abból, hogy a farizeus módon fejlettnek és gazdagnak nevezett „fehér” vagy „keresztény” országokat az európai gyarmatosítás miatt örök fejőstehénnek kezeljék a „harmadik” világban! A másik fő ok az lenne, hogy az iszlám fundamentalizmus miatt erősek a fenntartások a muzulmánokkal szemben. Ez önmagában erkölcsileg tényleg kétséges hozzáállás, és ellentétes a keresztény karitász szellemével is, de azért van benne valami. Ám ne tessék szavaimból valamifajta primitív keresztény-muzulmán ellentétet kiolvasni, ellenben kutakodjunk az ördögöt rejtő részletek után. Miért is olyan magától értetődő a feltételezés a sajtóban, hogy a fejlett és gazdag országoknak erős fenntartásaik vannak a muzulmánokkal szemben? Szaúd-Arábia, Kuvait, Katar, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein és Omán nem gazdag országok? Dehogynem! Fejlett, gazdag – és muzulmán országok! Az iszlámellenesség azt sugallja, hogy fejlett és gazdag ország csak „fehér” lehet, legalábbis akkor, ha nemzetközi segélyezésről van szó. De miért természetes ez? Miért természetes, hogy egy átlag norvég vagy holland rögtön a zsebébe nyúl, ha szolidarizálni kell, a Norvégiához és Hollandiához képest hipergazdag olajállamok meg a fülük botját sem mozdítják, ha vallási vagy nemzettestvéreket kell megsegíteni? Miért az Európai Unió erőlködik a Gázai övezetben, és a nevezett arab államok miért nem dobnak össze egy több milliárd dolláros befektetési alapot palesztin testvéreik számára? És akkor még nem beszéltünk Bruneiről, Malajziáról, Szingapúrról, Japánról, Tajvanról, Dél-Koreáról vagy a gazdaságilag dinamikusan dübörgő Kínáról… Megannyi ázsiai ország, amely zsebből képes 500 milliót lepengetni az ázsiai árvízkárosultak javára. Végül a végére hagytam az atomhatalommá váló Iránt, valamint a régóta atomhatalom Indiát - és Pakisztánt… Amikor európai szívek szakadnak meg az indiai, bangladesi és pakisztáni nyomor láttán, nem felejtendő el, hogy India milliárd dollárokat költ űrkutatási és atomprogramra…