Az újszegedi töltés lankái mögé felhúzott hatalmas fürdőüzem médiamunkásai feltűzték a bokrétát marketingkommunikációs tevékenységük lobogójára.
Hónapok óta, még a nyár derekán járva sem tud mit kezdeni a város az új lehetőséggel, azzal, hogy Európa leghosszabb csúszdája itt van, s megannyi csodamedence várja a felfrissülni vágyó szegedit és a hozzánk zarándokló turistát egyaránt. Az azért nehezményezhető, hogy a Dóra gyógyvíz elérhetősége – ami e fürdő egyik kiemelkedő szolgáltatása lehetne – a vendégek számára egy kissé komplikálttá lett téve. Igaz, az árnyat adó fáktól megtisztított SZUE tárt kapukkal várja a Nap szerelmeseit, de azért mikor csúcsforgalom van Szeged egyetlen strandján, kicsit visszasírjuk a tágasabb tereket, az árnyas teraszokat, az emberpalánták medencéit, hintáit, mászókáit. Helyettük műanyag napozóján, a primitív rácskerítéssel elkerített, védett részen, ott fürdik a napfényben a fürdők hazai Góliátja, s a köznép – a túlzsúfolt élménymedencében lebegve – mustráló tekintettel nézegeti a szomszédban magasodó építményt. Nem az a baj, hogy Szegeden felépítettek egy újabb aquapolist, hanem az, hogy az a városlakók elől el van zárva. El van zárva az új épület, annak szolgáltatásaival egyetemben, hiszen a régi SZUE törzsvendégei nem járnak a Napfényfürdőbe – mit is szólnának ehhez az elvetemült ötlethez a szálloda illusztris vendégei –, hanem feleakkora területen szoronghatnak a napfényben, az izzasztó napfényfürdőben. A lakosság el van zárva az új fürdővel kapcsolatos információktól is, vagy azért mert nincs, vagy azért mert van, csak rossz eszközök és csatornák alkalmazásával próbálkoznak a propagandával az intézmény szakirányú munkatársai. Hol van itt a marketing? Hatékonynak mondható-e a fürdő működése? Hatékony-e annak marketingje? Érdemes végignézni azt a kommunikációs eszközrendszert, amit arra tartanak alkalmasnak, hogy „eladják” e hipermodern fürdőt:
(leírni is sok, nemhogy megjegyezni). Nem csoda, hogy a fürdőüzem csarnokai konganak az ürességtől, de ezen ne is csodálkozzunk, hiszen a marketinget mellőző jegyár-stratégia és az ehhez kapcsolódó kampányok nem megfelelőek, minden alapot mellőznek. Készült-e felmérés, kutatás a Napfényfürdő szolgáltatásaival, azok áraival kapcsolatban? Készült-e a felmérésből tanulmány? Mire alapozzák azt a feltételezést, hogy a szegediek nagy többsége számára az új fürdőszolgáltatások, ezen az árszínvonalon megfizethetőek? Vagy inkább a szelekción van a hangsúly, hogy a szálloda fizetővendégeit ne riassza el a csúszdák lépcsőinél sorakozó néptömeg? Mert akkor viszont, jól működik az aktivitás! Aki nem tudja megfizetni, az menjen a „néplavórba”, vagy maradjon otthon a panelek árnyékában, ott legalább megmaradtak a fák! Szeged ezért nem lehet fürdőváros. A kaput a frissen megjelent Presztízs magazinban közölt hirdetés tette be
(jobbra lenn, kattra nagy méret)
, no ez nem azt jelenti, hogy a korábbi publikációk sokkal jobbak lettek volna. Ezt a produkciót az iskolákban negatív példaként kellene felmutatni, hogy hogyan lehet egy nívós kiadványban megvásárolt hátsó borító, belső oldali, színes, egyoldalas hirdetési felületre szánt pénzösszeget egyenesen a kukába kaparni. Nem is az a legnagyobb baj, hogy ki alkotta meg ezt az egyoldalas, „pesztízs” hirdetést, hanem az, hogy valaki ezt a hirdetést így elfogadta. Azt látjuk a logó alapján, hogy ki a megrendelő, de felmerül néhány fontos kérdés: • Ki fogalmazta meg a tervezett reklámmal kapcsolatos igényeket? Megfogalmazta ezt valaki? • Mit akart közölni e reklám és kinek? Azt, hogy kinek talán feltételezhetjük abból, hogy egy konkrét magazinban jelent meg az anyag, egy olyan kiadványban, melyet elsősorban üzletembereknek szán a kiadó. Akkor viszont rosszul értelmezett a megválasztott stílus. Ez nem egy presztízs hirdetés! • Milyen szakmai és egyéb elvárásoknak kívánt ezzel a minőséggel megfelelni?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.