A Népszava esete a Gulággal

Mi lesz akkor, ha az idő múlásával a történelmi tragédiák túlélői és elszenvedői nem lesznek az élők sorában? Például akkor, amikor Lázár János is 66 éves lesz, 2041-ben, a holokauszt túlélői már túlnyomó részt nem fognak élni, és néhány év múlva már csak és kizárólag a holokauszt után született nemzedékeken fog múlni a holokauszt emlékezete. Ki lesz akkor az autentikusabb véleményformáló?

A Népszava című „szociáldemokrata” napilap illetékese a minap érdemesnek tartott közzétenni egy méltatlankodó olvasói levelet arról, ahogy a 66 éves Rubovszky György (KDNP) „magyarázza” azt, hogy „miért nem került be az új törvénybe a holokauszt kifejezés”. Az olvasó a következőket kifogásolta Rubovszky magyarázatából: „nem akarták szerepeltetni, mivel a pusztító világrendszer, a nemzetiszocializmus szerepel, és a nemzetiszocializmus több rémtettet magában foglal, a holokausztot is (…) ha a büntetőtörvénykönyv módosításakor a szövegben maradt volna a holokauszt tagadása is a nemzetiszocialista bűntettek mellett, az éppen olyan lett volna, mintha a kommunista rendszer bűnei mellett külön megemlítenék a Gulágot”. Az olvasó legfőbb érve az, hogy „a Gulag ’mennyország’ lett volna azokkal a haláltáborokkal szemben, ahol a magyar zsidók megfordultak”, és hát, hogy „hol volt még abban az időben a Gulag a magyar emberek tudatában”. Az ellenérvek netovábbja, hogy ő, az olvasó, érti hogy „a 35 éves Lázár János, aki egyike volt azoknak, akik a Btk.-módosítást jegyezték, nem tudja, hogy mit jelent a Holokauszt”. A „szociáldemokrata” Népszava illetékesét nem igazán értem a levél közlése miatt, mert túl azon, hogy abban csapást mérnek a koalícióra, az attak módszere nagyonis kontraproduktív, ezért éppenséggel a védelmezett elveket és eszméket rombolja. A 66 éves Rubovszky György 1944-ben született. Koránál fogva ezért ő sem autentikusabb megszólaló, mint Hódmezővásárhely polgármestere, aki 1975-ben született. A közvetlen tapasztalat, az átélés, a dolgok és történések megélése rendkívül fontos eleme a történelmi emlékezetnek, ám ebben a minőségében nem ajánlatos abszolutizálni. Mi lesz akkor, ha az idő múlásával a történelmi tragédiák túlélői és elszenvedői nem lesznek az élők sorában? Például akkor, amikor Lázár János is 66 éves lesz, 2041-ben, a holokauszt túlélői már túlnyomó részt nem fognak élni, és néhány év múlva már csak és kizárólag a holokauszt után született nemzedékeken fog múlni a holokauszt emlékezete. Ki lesz akkor az autentikusabb véleményformáló? A „szociáldemokrata” Népszava olvasójának persze nem kötelező tudnia, de az általa reklamált Mazsihisz, no meg a „szociáldemokrata” Népszava illetékese, bizonyára kellőképpen tájékozott arról, hogy Lázár János városában, Hódmezővásárhelyen, Lázár Jánosnak köszönhetően 2004-től létezik a vidék egyetlen állandó holokauszt kiállítása. A budapesti Holokauszt Emlékközpont honlapján az Emlékezés rovat mottója ráadásul egy Lázár Jánostól vett idézet: „Mert a mártírhalált haltak csöndje ellen mindig tenni kell.”. A „szociáldemokrata” Népszava olvasójának és illetékesének pedig magam külön is tisztelettel jelentem, hogy „abban az időben”, 1944-ben és 1944 előtt, a Gulag igenis jelen volt „a magyar emberek tudatában”. A Gulágot nem 1944-től építették ki külön Magyarországról elhurcoltak (köztük holokauszt-túlélők!) számára, hanem már jóval előbb. És ha 1944-ig általában a magyar társadalom nem is volt tisztában teljes mértékben a Gulággal, a korabeli szociáldemokraták által szervezett munkásság az akkori szociáldemokrata párt antibolsevista és antisztalinista vezetői, teoretikusai és újságírói révén igenis tudott arról, hogy mi folyik Sztalin rabszolgatartó táboraiban. És a felvilágosításban élen járt a szociáldemokrata párt Szocializmus című folyóirata mellett a párt lapja, az akkortájt tényleg szociáldemokrata Népszava is! A Gulag tudatosodásának külön ékes példája József Attila, aki 1936-ban, tehát 8 évvel 1944 előtt fasiszta kommunizmusnak nevezte Sztalin terrorista diktatúráját a Világosítsd föl című versében:

Világosítsd föl gyermeked: a haramiák emberek; a boszorkák - kofák, kasok. (Csahos kutyák nem farkasok!) Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek, de mind-mind pénzre vált reményt; ki szenet árul, ki szerelmet, ki pedig ilyen költeményt. És vígasztald meg, ha vigasz a gyermeknek, hogy így igaz. Talán dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét - mivelhogy rend kell a világba, a rend pedig arravaló, hogy ne legyen a gyerek hiába s ne legyen szabad, ami jó. S ha száját tátja a gyerek és fölnéz rád, vagy pityereg - ne dőlj be néki, el ne hidd, hogy elkábítják elveid! Nézz a furfangos csecsemőre: bömböl, hogy szánassa magát, de míg mosolyog az emlőre, növeszti körmét és fogát.