Munkában az új Országgyűlés

Még meg sem alakult Magyarország új kormánya, de ennek ellenére az áprilisban megválasztott Országgyűlés már gőzerővel dolgozik. A T. Ház döntéshozatali eljárása, valamint a beterjesztett törvények és határozatok tartalma egyaránt jelzésértékű üzeneteket hordoz magában.

Az, hogy - elsősorban a fideszes - képviselők a napokban tapasztalható intenzitással terjesztik be a különböző javaslataikat, azt az érzést keltheti a választópolgárokban, hogy alig egy hónapja, cselekvőképes Parlamentet sikerült választaniuk, amely tagjainak többsége a beszéd helyett a tettekre helyezi a hangsúlyt, s mindemellett világos elképzelésekkel rendelkezik arról, hogy milyen döntések útján lehet fejlődő pályára állítani Magyarországot. Ráadásul a Fidesz a választási kampányban elhangzott ígéreteit valósítja meg, melyből arra következtethetünk, hogy a polgári szövetség nem kíván visszaélni a hatalmával, hanem - az elmúlt években tapasztaltakkal szemben - a választópolgároknak tett vállalásait szem előtt tartva kívánja vezetni Hazánkat. Azonban, mint már a bevezetőben is említettem, a konkrét törvényjavaslatok is szimbolikus jelentőséggel bírnak, melyek elfogadásával természetesen még nem oldódnak meg teljes mértékben azok a problémák, amelyek megoldása érdekében beterjesztették őket, viszont a mögöttük lévő célok mindannyiunk számára kirajzolódhatnak. Vegyük példának okáért a kettős állampolgárságról szóló indítványt, mely során az új többség egyértelmű jelét adja annak, hogy - szakítva az elmúlt évek gyakorlatával - nem csak az országot, mint földrajzi egységet kívánja szolgálni, hanem a nemzetet is, amely kereteibe természetesen a határon túl élő honfitársaink is beletartoznak. Az pedig, hogy a leendő Fidesz kormány Szlovákia tiltakozása ellenére sem hátrál meg egyértelműen jelzi, hogy az új adminisztráció - halkan jegyzem meg: a legtöbb országban ez a mentalitás az irányadó - hangsúlyosan fogja képviselni az nemzet, valamint az azt alkotó állampolgárok érdekeit. Hasonló üzenettel bír „A Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről” szóló javaslat is, mely megemlékezik a 90 évvel ezelőtti fájdalmas trianoni békediktátum napjára, s június negyedikét a Nemzeti Összetartozás Napjává kívánja nyilvánítani. Természetesen más jellegű üzenetekkel is találkozhatunk: az országgyűlési- és az önkormányzati képviselők létszámának csökkentése, valamint a minisztériumok számának redukálása például a kisebb, olcsóbb és kevésbé bürokratikus állam iránti elkötelezettség jeleként szolgál. A Büntető Törvénykönyv azonnali szigorítása a közbiztonság mielőbbi helyreállítására irányuló ígéretet erősíti meg. A családi pótlék folyósításának a gyermek iskolába járásához való kötése azon új szemlélet előfutára, mely a szociális juttatásokat nem „ajándékként” értelmezi, hanem olyan segítségnyújtásként, amelyért cserébe igenis meg kell felelni bizonyos - a támogatás céljának megvalósulását elősegítő - elvárásoknak. És - hogy közhellyel élve fejezzem ki magam - végül, de nem utolsó sorban érdemes kitérni a 2006. augusztus 20-i tűzijátékkal, valamint - a mindenki által jól ismert - 2006-os őszi eseményekkel kapcsolatos „Az állami vezetői mulasztások, illetve az állam nevében elkövetett jogsértések áldozatait megillető kártérítésekről” című indítványra is, melynek alapvetően két üzenete lehet. Egyrészt, annak a - más szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban amúgy alapvető - normának a hangsúlyozása, mely szerint az állam vezetőinek - annak rendje, s módja szerint - felelősséget kell vállalniuk a feladatuk ellátása során meghozott döntéseikért. Másrészt pedig a Fidesz azon vállalásának a megerősítéseként is értelmezhető, amely a jogállami keretek közt történő elszámoltatásra irányul. A magam részéről az új Országgyűlés eddigi munkáját felettébb bíztatónak ítélem meg a jövőre nézve. A fideszes többség ugyanis - mint fentebb már utaltam rá - egyből a választási ígéreteinek végrehajtásával indított, és ez bizony jelentős változást jelent az előző ciklushoz képest, ráadásul ezen felül egy új politikai kultúra képét is előrevetíti. Azonban azt is látni kell, hogy az eddig beterjesztett javaslatok, még nem érintik jelentősen a költségvetés sarokszámait. Az igazi, embert próbáló feladat, a gazdaság „rendbetétele” lesz, amely bizony már szorosan kapcsolódik a „büdzséhez”, s e téren azért kisebb mozgástere lesz, mind a parlamentnek, mind pedig a kormánynak. A kezdet azonban reménykeltő. Bízzunk a hasonló folytatásban…