Mandátumérlelő böjti szelek

Ahol második fordulóra tudják menteni a résztvevők az eredményt, az elsőben kialakult sorrend aligha tud megfordulni, mivel ép ésszel kizártnak tartom, hogy a második és harmadik helyen valamilyen arányban osztozó MSZP-s és Jobbikos jelölt összefogjon egymással.

Lobognak a zászlók, állnak a pártlisták – már csak tizenötöt kell aludni, és kiderül, hogy ötévnyi késéssel berobog-e ama sokat emlegetett varsói gyors, bejön-e a papírforma, a nemzeti pártok földcsuszamlásszerű győzelme a posztkommunisták felett. A 2002-es és a 2006-os országgyűlési, majd a tavaly nyári Európai Parlamenti választások együttes tapasztalata volt, hogy a Csongrád megyei listás eredmények szinte „szóról szóra” megegyeztek az országossal, a legnagyobb kilengést is csupán két százalékpontnyiban mérték. Minthogy országos nagyágyút szűkebb pátriánkban egyik párt sem indít (mit beszélek, dehogynem: magát Torgyán doktort a 4-es körzetben!), s rendkívüli események sora sem várható, jó okunk van feltételezni, hogy így történik ez alkalommal is. Márpedig ez okot adhat egy kis előzetes találgatásra: kik képviselik majd megyénket a parlamentben 2010 májusa után? Autentikus Csongrád megyei közvélemény-kutatási eredményt csak egyet ismerek, a tavalyi EP-választásét – ezt, és a hosszú hetek óta alig változó országos adatokat tekintve irányadónak a Fidesz-KDNP-t 50 és 60, az MSZP-t és a Jobbikot 15 és 25 százalék közé „lőhetjük be”, a kis pártokat pedig 5 százalék körülire, de inkább alá – így máris, nevekre lebontva kedvünkre találgathatunk. Megyénknek hét egyéni és hat területi listás parlamenti helye van, összesen tehát tizenhárom, mely alkalmanként növekedni szokott az országos listán befutott jelöltekkel – ezúttal sem lesz másként. Az egyéni választókerületekben a papírforma mindenütt első fordulós Fidesz-KDNP győzelmet jelez, ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy biztosan így is történik. (2006-ban annak ellenére, hogy nem volt a mostanihoz mérhető utcahossznyi különbség a pártpreferenciák között, csak a szegedi 2-es és a vásárhelyi 6-os körzetben kellett második fordulót rendezni.) A korábbi választásokhoz képest jóval csökkent a nyilvántartásba vett jelöltek száma; a legtöbben, heten a szegedi 2-es, míg a legkevesebben, mindössze hárman az 5-ös, szentesi választókerületben indulnak. Ahol második fordulóra tudják menteni a résztvevők az eredményt, az elsőben kialakult sorrend aligha tud megfordulni, mivel ép ésszel kizártnak tartom, hogy a második és harmadik helyen valamilyen arányban osztozó MSZP-s és Jobbikos jelölt összefogjon egymással. A viszony elmérgesedése miatt erre a Jobbik és a Fidesz-KDNP esetében is alig több az esély nullánál, már ha valami csoda folytán a szegedi 3-asban mégis Botka László, vagy a makói 7-esben esetleg Buzás Péter fordulna elsőként. Számos elemző (és maga a pártvezetés is) az országban mintegy harminc körzetet jelölt meg, ahol az MSZP úgy-ahogy labdába rúghat, kétségtelenül ezek között szerepel a szegedi 3-as, a „Botka-Bohács-féle” is, jómagam még a makóit is ide sorolom. Jobbikos egyéni győzelemre azonban csak az északkeleti megyékben mutatkozik esély. Az egyéni képviselői helyeket tehát igen nagy valószínűséggel a Fidesz-KDNP jelöltjei: Bodó Imre, Nógrádi Zoltán, Bohács Zsolt, Vincze László, Farkas Sándor, Lázár János és Mágori Józsefné fogják betölteni. A területi lista hat helye minden bizonnyal a három, országosan is jelentős párt között oszlik el, mivel az itt kiosztható mandátumok megszerzéséhez jóval tíz százalék fölötti megyei teljesítmény szükséges. A hónapok óta nagyságrendjükben nem változó pártnépszerűségi indexeket figyelembe véve három mandátum „jár” a Fidesz-KDNP-nek, egy-egy az MSZP-nek és a Jobbiknak, a hatodik sorsa pedig négyesélyes: hármuk közül bármelyik párt elviheti, akár néhány száz szavazatkülönbséggel is, de extrém esetben az is előfordulhat, hogy ez a mandátum nem marad a megyében, hanem „fölcsúszik” az országos listára. Bontsuk le nevekre e képviselői helyeket is! Vegyük figyelembe, hogy a Fidesz-lista második, kilencedik és tizedik helyén szerepelnek az egyéniben nem induló jelöltek, így a papírforma szerint az öt biztos bejutó: B. Nagy László, Kalmár Ferenc, Magyar Anna (Fidesz-KDNP), Botka László (MSZP) és Zagyva Gyula (Jobbik). A hatodik sorsa pedig, már ha helyben marad, Zakar Péter (Fidesz-KDNP), Buzás Péter (MSZP) és Varga Géza (Jobbik) között dől el. Ez a Fidesz szemszögéből optimista változat. Van másik is: ha Botka egyéniben nyer, akkor ellenfele, Bohács listán fog bejutni, így Magyar Anna helyét Buzás Péter foglalja el. Ha a (nem viccelődöm, milyen színű) csillagok szerencsés együttállása folytán Botka és Buzás egyaránt megnyeri egyéni körzetét, Bohács és Mágoriné a listáról akkor is képviselő lesz, ez esetben viszont Magyar Anna mellett Kalmár Ferenc marad le a mandátumosztásról, Kozma József viszont az MSZP-listáról bejut. Ejtsünk néhány szót az országos, ún. kompenzációs listákról is, melyekre közvetlenül nem szavazunk, ám minimum 58 mandátumot innen osztanak ki. Megyénkből biztos befutó helyen hárman szerepelnek: Botka és Ujhelyi ötödik illetve tizedik az MSZP listáján, Zagyva Gyula ugyancsak tizedik a Jobbikén. Ez azonban csak Ujhelyi esetében jelent plusz képviselői helyet Csongrádnak, mivel Botka és Zagyva egyúttal a megyei listát is vezeti, biztos mandátumot tehát onnan szereznek. Jelzem, hogy a Jobbiknak egy, sokak által prognosztizált meglepetésszerű szereplése esetén a 60. hely is igen könnyen befutó lehet, márpedig azt vásárhelyi jelöltjük, Kristó Gabriella foglalja el. Itt illik megjegyezni az LMP országos listáján a 18. helyen álló szegedi Bozsóné Margóczi Katalin nevét is. Minthogy azonban töredékszavazatokat gyűjteni pártjának csak az egyéni körzetek mintegy felében van lehetősége, e pozíció csak egy igen irreálisnak tűnő, országosan 8-10 százalékos eredmény esetén ér képviselőséget. A listák tehát állnak, a pártzászlók lobognak, beléjük kapdosnak a böjti szelek. Még tizenötöt alszunk, s meglátjuk, lesz-e feltámadás a nyolcesztendős magyar nagyböjt után.

Sandi István