Közeleg az ítélethirdetés napja! (1. rész)

Már csak két hónap van hátra az országgyűlési választásokig. Úgy is fogalmazhatunk, hogy már csak két hónap és eljön az ítélethirdetés napja! A demokrácia szükségképpeni velejárójaként ugyanis az emberek időről-időre megválasztják az ország vezetőit, és egyben ítéletet is hirdetnek a politikai szereplők tevékenysége felett. Döntésük meghozatalakor többek között felteszik maguknak a kérdést: vajon az adott politikus, vagy párt az országom érdekeit képviseli, vagy csak a saját hasznát nézi?

A következő ítélethirdetés vészesen közeleg és bár a közelmúltban kétszer is - 2002-ben és 2006-ban - előfordult, hogy bizonyos politikai alakulatok megtévesztették az embereket, úgy gondolom, hogy a választópolgárok nagy többsége ma már nem dől be trükköknek: akik becsapták őket elmarasztaló határozatra számíthatnak, mely által az emberek többsége megvonja tőlük a bizalmat. Mások azonban kedvező döntést remélhetnek, mely következtében lehetőséget kapnak elképzeléseik magvalósítására - azaz a kormányzásra -, vagy éppen arra, hogy a parlamentbe kerülve javaslattétellel élhessenek. Sajnos trükközők is vannak, akiknek elsősorban az a fontos, hogy megőrizzék a törvényhozásban eddig betöltött szerepüket. Érdemes azonban egy rövid esélylatolgatásba burkolózni, és a fenti csoportosítás alapján megjósolni, hogy ki, milyen ítéletre számíthat! Kezdjük a sort az elmarasztaló ítélet várományosaival és a trükközőkkel. Egyértelműen elmarasztaló határozatra készülhet az MSZP és az SZDSZ, e két pártot ugyanis megkérdőjelezhetetlen felelősség terheli Magyarország jelenlegi, siralmas állapotáért. A szabad demokraták az európai parlamenti választások alkalmával gyakorlatilag megsemmisültek, mely következtében a párt meghatározó vezetői vagy elhagyták a süllyedő hajót - és példának okáért az MDF segítőkész szárnyai alatt próbálják megmenteni politikai karrierjüket -, vagy pedig háttérbe vonultak. Ami pedig a szocialistákat illeti, már annak is örülhetnek, ha a választópolgárok, csak a kormányrudat veszik ki a kezükből. Rosszabb esetben - mármint csakis az ő szempontjukból rosszabb esetben - még az is előfordulhat, hogy a borzasztó kormányzati teljesítmény, az egyre dagadó korrupciós botrányok és a baloldalon alternatívaként egyre inkább feltűnő MDF politizálásának súlya alatt egészen a harmadik helyig süllyednek. És, ha már MDF! A demokrata fórum az a párt, amely a magyar politikai palettán betöltött szerepének megőrzése érdekében trükközésre kényszerül(t), amely úgy tűnik, hogy az MSZP helyzetének rosszabbodása következtében be is jöhet. A trükk lényege Dávid Ibolyáék balra fordulásában rejlik. Az MDF ugyanis mára már teljesen lejáratta magát a jobboldalon, így amennyiben jobboldali pártként kívánná megőrizni parlamenti tagságát, borítékolhatóan „SZDSZ-esélyekkel” indulna a választásokon. A balliberális oldalon azonban az MSZP meggyengülése, illetve az SZDSZ fokozatos felmorzsolódása következtében egy jól érzékelhető űr keletkezett, melyet felismerve a demokrata fórum - még az EP-választások előtt -, korábbi értékrendjét végleg maga mögött hagyva balra vette az irányt (lásd. Bokros Lajos leigazolását). Természetesen az MDF-nek jogában áll(t) bevetnie a balra fordulás fondorlatos trükkjét, de azt, hogy ez az identitásváltás morálisan mennyire vállalható, majd áprilisban eldöntik a választópolgárok. A folytatásban a választások leendő nyerteseiről - azok esélyeiről és lehetőségeiről - kívánok írni: a kormányalakításra leginkább esélyes Fidesz - Magyar Polgári Szövetségről, valamint azokról a pártokról, amelyek új szereplőként tűnhetnek fel a magyar politika élvonalában. Ez utóbbi kategóriába a Jobbik feltétlenül beletartozik, és érdemes pár szót ejteni a Lehet Más a Politika (LMP) esélyeiről is.