Egy ismeretlen film: Max Manus

Dübörgő, végtelen hosszú, hófehér pillanat, hó- és földzápor hullik alá. Hevenyészett, havas lövészárok, géppisztolyok, géppuskák ropogása, gránátok robbanása, vérvöröslő hó. Ziháló, riadt, kék szempár mered az égre. Aztán a norvég hasra veti magát a finn front haván és tüzet nyit az orosz állásra.

A fenti nyitóképpel indul a Max Manus című norvég, második világháborús film, amelyet december elejétől vetítettek a magyar mozik. A címszereplő a norvég ellenállás legendás vezéralakja volt a második világháború idején, bár kétségtelen, hogy nemzetközi szinten kevéssé ismert személyről van szó. Mindenesetre Norvégia második világháborús szerepével kapcsolatban elmondható, hogy amíg Vidkun Quisling a hazaárulás szimbólikus alakjának számít, addig Max Manus a hazafiságé. A film a sallai fronttal nyit, 1940 elején itt harcolt Max Manus önkéntesként. Ezen a fronton az 1939 decemberi szovjet előretörés célja Finnország kettévágása volt, azonban a főleg helyiekből és nemzetközi önkéntesekből álló finn erők megállították, majd visszavetették a támadókat és állóháború alakult ki. Manus itteni élményei visszaemlékezésként időszakosan felbukkannak a filmben. A téli háború végét követően Manus pont időben tért haza, hogy tanúja legyen Norvégia német megszállásának. Bár a film erre nem tér ki, miközben Oslo utcáin a Wehrmacht katonái meneteltek, az elkövetkező pár hónapban északon még heves harcok dúltak a norvég–angol és a megszálló csapatok között. Az okkupációt követően Manus nem tétovázott, azonnal nekilátott megszervezni egy ellenálló csoportot helyi barátaiból. Tevékenységük elsősorban röpiratok szerkesztéséből, sokszorosításából és terjesztéséből állt. A Gestapo természetesen azonnal felfigyelt a titkos sejtre és Manust hamarosan elfogták. A bátor hazafi azonban nem mindennapi körülmények között megszökött, majd eljutva Skóciába, az emigráns kormány saját katonai alakulatához, az 1. norvég önkéntes századhoz csatlakozott. Ezen alakulat tagjait a brit titkosszolgálat képezte ki Skóciában, különleges szabotázsakciók végrehajtására. Manus kiképzését követően visszatért szülőföldjére, ahol kiképzésének megfelelően akcióba is lépett: pár fős kommandóscsapat élén az oslói kikötőben állomásozó német hajókat kellett elsüllyesztenie. A filmen megelevenedik mindkét jelentősebb akciója a Monta Rosa és a Donau hadihajók ellen, bár a valóságtól némiképp eltérő ábrázolásban és háttértörténettel. Manus és bajtársai egy oslói lakásban tartották találkozóikat. A Gestapo egyre kiterjedtebb nyomozással igyekezett felgöngyölíteni Manus csoportját. Bár őt magát ismét elfogni nem tudták, számos barátját és bajtársát igen, csapdába csalták őket vagy rajtaütéseken végeztek velük. Manus a háború végére súlyos depresszióval és alkoholizmussal küzdött, barátai elvesztéséért önmagát hibáztatta, mint egyetlen túlélőt csoportjából. A háborút követően irodaszerekkel foglalkozó céget alapított, majd idősebb korában családjával Spanyolországban telepedett le, itt is halt meg 1996-ban. Minden idők legdrágább – 55 millió norvég koronából forgatták –, tisztán norvég filmje jól sikerült darab. Egyszerre hiteles háborús alkotás egy norvég hazafiról, aki élen jár a nácikkal szemben működő ellenállás megszervezésében, első számú szabotőr-ügynöke az emigrációba kényszerült koronának és a megszálló hatalom szemében az első számú közellenség. Ugyanakkor megrázó emberi dráma is egy norvég hazafiról, aki előbb a fronton, majd később titkos küldetései során lassan elveszíti bajtársait, barátait, miközben egyre mélyebb depresszióba és alkoholizmusba süllyed. A film angol feliratos trailere... ...és egy kis norvég hazafias érzés a végére, némiképp újszerű feldolgozásban: