Bocsásd el nékünk Barabást!

Barabás János ugyanolyan intellektuális talánya a magyar rendszerváltásnak, mint a kizsákmányolásmentes és igazságos társadalmat építő KISZ-funkcióból rothadó kapitalistává vedlett Nagy Imre és Gyurcsány Ferenc.

A Szentírás szerint Poncius Pilátus, Palesztina helytartója megadta a népnek a lehetőséget, hogy a Főtanács akarata ellenére Jézus szabadon bocsátása mellett döntsön. A népnek Jézus és Barabás között kellett választani, és az emberek azt kérték a helytartótól, hogy bocsássa el nékik Barabást. A magyarok Barabása még soha nem került olyan helyzetbe, hogy a népakarat mentse meg a büntetéstől. Barabás János az MSZMP agitációs- és propagandaosztályának helyettes vezetőjeként építette a létező kapitalizmusnál magasabbrendűbb anti- és posztkapitalista társadalmat – a szocializmust. Ebbéli minőségében Barabás János nyilvánvalóan ellene volt az ember ember általi kizsákmányolásnak és úgy általában mindenféle társadalmi igazságtalanságnak, s nagy valószínűséggel dühítette őt a rohadt kapitalistákra jellemző profithajhászás. Csak és kizárólag anti- és posztkapitalista meggyőződése, valamint a közösség- és társadalomelvű értékeknek elkötelezettsége okán válhatott a magyar Barabás a KISZ KB ideológiai titkárává is. Barabás János ugyanolyan intellektuális talánya a magyar rendszerváltásnak, mint a kizsákmányolásmentes és igazságos társadalmat építő KISZ-funkcióból rothadó kapitalistává vedlett Nagy Imre és Gyurcsány Ferenc. 1989-ben, amikor a kizsákmányolásmentes és igazságos társadalom hajója végképp léket kapott, a hajóról a kapitalista mocsárba menekülők közül Nagy Imre a KISZ KB első titkára, Gyurcsány Ferenc a KISZ KB titkára, Szilvásy György a KISZ KB szóvivője, Kiss Péter a KISZ KB Intéző Bizottságának tagja volt. Egy korábbi cikkemben azt írtam, hogy nem vártam el, hogy a szocializmus szabad építésének minden szabadon megválasztott vezetője Horn Gyulával az élen szőrcsuhába öltözzön, és kanosszát járjon 1989-ben lepukkant munkásszállókban és gyárakban. De azért éljen bennünk a mazochisztikus kíváncsiság, hogy nevezett antikapitalisták mit mondanának egy képzeletbeli visszarendeződés során felállított kommunista autodafé előtt, amikoris a tarkólövés és az életfogytig tartó börtön között forog a sorsuk, ha nem megfelelően vallanak hitet. Mit mondana Barabás János a tegnapi hírre, miszerint abban a megtiszteltetésben részesült, hogy október 20. és december 31. között bruttó 2,4 millió forintért adhat tanácsot Kiss Péter társadalompolitikai miniszternek? A kommunista autodafé nagy valószínűséggel nem hinné el, hogy a KISZ KB egykori ideológiai titkára a KISZ KB Intéző Bizottságának egykori tagját olyan tanácsokkal látja el, amelyekkel a javak (közpénzek) igazságos, mert Barabás elvtársnak is kedvező elosztásával mérnek döntő csapást a monopolkapitalista államra. A kommunista autodafé is nagy valószínűséggel úgy ítélne a térdre rogyott és verejtékező magyar Barabásról, hogy amit csinál, az közönséges lopás, ezért Barabás elvtárs sorsa azon múlna, hogy mennyire intenzíven tudna önkritikát gyakorolni önnön burzsoá-kispolgári elhajlása felett, és újra magáévá tenni az egyszerre sokoldalúan magas fokú és magas fokúan sokoldalú kommunista ember eszményét. Ne legyenek kételyeink: a magyar Barabás, a volt ideológiai titkár, másodpercek tört része alatt lenne képes felidézni Lukács György „A kommunizmus erkölcsi alapja” és A. Siskin „A kommunista erkölcs alapjai” című művének legfontosabb tételeit. A magyar Barabás 1981-ban az Állami Ifjúsági Bizottság titkára volt, mely poszt a következő gondolatokat volt képes kipréselni belőle a demokrácia kellős közepén: „Szerintem a demokratikusabb, igazabb, tisztább, átláthatóbb viszonyok megteremtéséhez a tilosak felmutatása éppoly fontos, mint az ’igeneké’ és a ’kelleké’ és ’leheteké’…” Ha eltekintünk a magyar demokrácia 1981-es állásától, Barabás szavai még örökérvényűek is lehetnek. Olyannyira, hogy azt mondhatnók, Kiss Péter a demokratikusabb, igazabb, tisztább, átláthatóbb viszonyok megteremtéséhez igenis mutasson tilost Barabás Jánosnak. Ha pedig a magyar társadalompolitika képzeletbeli helytartójaként megkérdezne minket, akkor mi, az egybegyűlt tömeg, kiáltsuk csak oda Kiss elvtársnak: Bocsásd el nékünk állásából Barabást!