Ki kinek a kije?

Abba most nem mennék bele, hogy kétszáz diplomás roma és a rájuk szánt egymilliárd sok-e, vagy kevés ahhoz képest, hogy arról volt szó, hogy karcsúsítják a közigazgatást is az "olcsósítás" és spórolás jegyében...

Egykoron - már az "átkos" rendszert követően - azt javasoltam az akkori ellenzéki pártok egyik kampányfőnökének, hogyha nagyot akarnak borítani, hát hozzanak nyilvánosságra egy "fehér könyvet", melynek közléseit követően a magyar politikai elit (valóban) újra tiszta lappal indulhat a választásokon... (Engem akkor a 45 évnyi kihagyással ismét szalonképessé tett többpártrendszer egyik ellenzéki kampány-szekértolóját, természetesen a volt kommunista párt és holdudvarának rokoni, baráti, üzleti, kölcsönösségi és függelmi rendszere érdekelt volna, amit ma már csupán kapcsolati hálónak titulálunk, és akinek van ilyen, arról tudjuk, hogy még viheti valamire: bármit elérhet, szemben azokkal, akik nem rendelkeznek ilyesmivel! Eszembe sem jutott, hogy - természeténél fogva - egy ilyen hálóról nem lehet kizárni, hogy bizony már korábbról belegabalyodhattak kisebb-nagyobb, most ellenzéki felségvizeken úszkáló halak!) Nem ragozom, javaslatom hamvában holt maradt, megvalósítása szóba sem jöhetett, igaz, akkor azzal lettem csendesítve, hogy egy ilyen adatgyűjtés személyiségi jogokat, üzleti titkokat sérthet, meg egyébként is, ne akarjunk olyanok lenni mint azok, akik minket figyeltek, egyébként is, már-már egy árnyék titkosszolgálat felállítását sejtetnének azok, akikről adatokat közölnénk. Hiába jöttem azzal, hogy de kérem pusztán újságírói módszerekkel, legális adatbázisok alapján... Hiszik, vagy sem: akkoriban - vezető körökben - senki nem kívánt ilyen listákat, kapcsolati térképeket látni, hogy ki-kin keresztül, éri azt el, amit, akit, miközben szenteskedve játssza el a pártfüggetlent (pártonkívülit). Ifjonti naivitásom, a változásokba vetett hitem, nem tudatosította bennem, hogy egy ilyen hálónak bizony nagy merítése lehet. Ilyenformán a mai napig nem tudjuk, csak sejtjük: miként kapitalizálódtak a kommunisták, mely klánok (nagy családi és elvtársi csoportosulások) vettek részt a "rendszerváltást" követő vadkapitalista szabadrablásban! Esetleg milyen üzleti kapcsolatok állnak fent (és mióta, milyen intenzitással) a mindenkori ellenzék és az aktuális kormánypárt prominenseit támogató háttér cégek között, illetve, hogy kik a strómanok, a pénzek eltüntetői. (Akik miatt nem fog működni a sokak áhította elszámoltatás, hisz a tettesek nevén nincs egy dekányi elkobozható, lefoglalható vagyon az ellopott, elcsalt, milliókból, milliárdokból!) Csak azt látjuk: az Isten pénze nem elég egy-egy nomenklatúra éhségének csitításához. Amíg a seggük alatt van a bársonyszék, amíg nyakukba akaszthatják a polgármesteri láncot, addig annyi beruházásból, beszerzésből, felújításból, veszik ki részüket amennyiből nem szégyenlik. És bizony nem szégyenkeznek ezek! És nem is félnek semmiféle elszámoltatástól, mert tudnak néhány olyan dolgot, amit nem kéne tudniuk azokról, akik majd esetleg őket vádolnák. A most hatalmon lévők azonban nem voltak restek felkészülni ellenzékük viselt és viseletlen ügyeiből, várjuk csak ki, milyen egy minden eddiginél mocskosabb, gyalázatosabb kampányt vezényelnek majd le a szocialisták és a csakis az ő érdekeiket szem előtt tartó "ideiglenes" kormány (mert pénzt azt tettek erre is bőven félre, a titkosszolgálatok meg láthatólag nem az ország védelmével vannak elfoglalva)! De még mielőtt demagógiával vádolnának. Persze, persze... Tudjuk, láttuk, tapasztaltuk, az Antall- (Boross) és Orbán-kormánynak épp úgy kialakult a saját pereputtya, mint ezeknek, akik ma bitorolják a hatalmat. (És akkor nem beszélünk az egyes települések egyes polgármestereinek embereiről, és azok haverjairól és hirtelen gazdagodásukról országszerte!) Mindezzel oda akarok kilyukadni: az a baj, hogy amíg a kampányfinanszírozás átláthatóságát nem teszik rendbe (maguk a pártok, mert ehhez 2/3-ad kell), addig nem látom (az összes szimpatikus és reményt keltő fogadkozás ellenére) az állami és önkormányzati apparátusban és a közszolgálatban dolgozók számának jelentős, de racionális mértékű csökkentésének lehetőségét. Idevágóan muszáj kiemelnem, hogy nem vagyok a "tizedelés" híve, inkább a részmunkaidőre áttérésben látom a munkaórában is kifejezhető megtakarítások járható irányát. Csakhogy mivel nem ezt az utat járjuk, hanem a választásokkor "akit lehet le/ki cserélünk" elvét követve a kirúgások és hiánypótlások rituális mutatványait részesítjük előnyben, most sem várhatunk mást. Semelyik új hatalom nem látja szívesen berkeiben az előző uralkodó erő embereit és lakájait, kvázi (kénytelen?) saját bizalmasaival (és lakájaival) feltölteni a megüresedéseket. És itt a baj, hogy ez alól semelyik politikai szereplő nem képez kivételt, hiszen a kampányban nyújtott (többségében bújtatott) támogatást valahogy, valahol, valakinek mindig meg kell hálálni! Ugyan mi érdeke fűződne a lelkesedésen túl bárkinek százezreket, milliókat, uram bocsá' milliárdokat egyes pártok, vagy (ön)jelöltek kampányára fordítani, ha halovány esélye nem lenne ráfordításait - akár barterben - busásan visszavenni támogatottjaik esetleges győzelmét követően? És ilyenkor jönnek az aktuális a nomenklatúra emberei, "hogy még ennek a jóemberünknek, aki sokat tett értünk, a gyermeke feleségének az unokabátyát, aki ráadásul kitűnő szakember, ide, vagy oda kéne tenni, mert az megbízható, és nem egy hálátlan alkat..." Szóval, ha úgy alakul a helyzet, hogy ezek mennek, akkor lesz szép számmal, aki majd jönne a megüresedett helyekre... De most kérdem mi lesz így azokkal a

"nem díszcigányokkalkal",

akik, a dogok állása szerint pont a választások előestéjének környékén helyezkednek el (akiknek

Bajnai Gordon

most csinál helyet, a szocialisták parancsára a közigazgatásban)? Meddig maradnak, helyükön, ha rendre mindenki megy majd? Vagy ez lenne a szocialista provokáció: hogy miután ők jó helyre teszik őket, emezek ki merik-e tenni a szűrüket, lévén amazok lekötelezettjei? Abba most nem mennék bele, hogy kétszáz diplomás roma és a rájuk szánt egymilliárd sok-e, vagy kevés ahhoz képest, hogy arról volt szó, hogy karcsúsítják a közigazgatást is az "olcsósítás" és spórolás jegyében... Bár, ha már elkezdődött: nem esne le az állam, ha a hamarost Orbán Viktor azt mondaná egy kisebbségi ügyekkel foglalkozó konferencián, hogy mondhat, amit akar a kormány, ő garantálja, hogy mindig plusz százzal több roma diplomást foglalkoztat majd az új kormány mint a mostani! (Ha már beindult a politikai "cigánykodás", csak arra kell ügyelni, hogy a végén nehogy ez az egész "cigányútra" csússzon, és akkor, nagy riadtan kelljen tisztázni, hogy kinek is a cigányai ezek a magyar cigányok?)