A magyarok bejövetele

Hétvégén ismét sikerült tartalmas programmal elütni az időt. Gondoltunk egyet Emesémmel, és átruccantunk Ópusztaszerre, a Nemzeti Történelmi Emlékparkba. Be kell valljam, történész(szerűség) létemre még soha nem jártam itt. De ha már úgy adódott, hogy a borsos árak ellenére, viszonylag komoly kedvezményeket elérve bevállalhattunk egy ilyen kis túrát, akkor miért ne.

Természetesen a legnagyobb látványosság az Emlékparkban a Feszty-körkép. Ezt néztük meg legelőször a körkép bemutatása céljából épült rotundában – mely egyben az emlékpark központi épületeként is funkcionál. Természetesen végignéztük az Emlékpark több látványosságát is – gátőrház, Csete-jurták, skanzen, a rotunda állandó és időszaki kiállításai, a Promenád, mindent, ami egy Feszty-jegybe belefér –, de most elsősorban a Feszty-körképre szeretnék kitérni. Lenyűgöző. Ezzel lehetne jellemezni. A körképek különleges koncepciójából adódóan több méter magas vászonról van szó, amelyet egyszerűen nem lehet alulról szemlélni, ezért szükséges eleve egy rotundában elhelyezni. A szemlélőnek egy több méter magas, spirális folyosón kell feljutnia az optimális magasságban lévő pódiumra. A magyarok bejövetele címet viselő monumentális alkotás esetében ez ráadásul olyan, mintha egy domb vagy palánkvár belsejéből bukkannánk lassan a felszínre: fejünk felett dereng az ég, megpillantjuk a búskomor felhőket, kibontakoznak a faágak, füstoszlop emelkedik a háttérben, majd amikor elérjük a felszínt egyszeriben elénk tárul minden. A jelenet helyszíne a Voloci-völgy a Kárpátokban, és a Vereckei-hágón történt átkelés utáni napokban vagyunk. Kibukkanásunkkal szemközt állnak egy dombon a honfoglaló vezéreink, Árpáddal élükön, odébb a Fejedelemasszony négyökrös szekere közeledik egyenesen felénk, még odébb kiégett őrtorony, épen maradt aljából rabolnak nőket őseink, a távolban menekülnek a legyőzöttek, sámánunk lóáldozat bemutatására készül, míg hátunk mögött összecsapnak lovasaink az itt lakó népek szerény fegyverzetű gyalogosaival. S már körbe is értünk ismét, Árpád és a vezérek állnak előttünk, lovaikról szemlélik a csatát. A körkép azonban nem csak egy hatalmas festménygyűrű. A nézők pódiuma és a vászon között valódi, háromdimenziós díszlet olvad egybe a körképpel, üszkös romok, kidőlt fák, bozót, üldögélő-csicsergő madarak, elszórt fegyverek, omladozó kőfal, szekérkerék barázdálta sáros föld. Nem véletlenül írok csicsergő madarakat, ugyanis az élményt hanghatások teszik még életszerűbbé, ráadásul úgy megoldva, hogy egyszerre szól minden rész hangja, de legerősebben mindig azt hallja az ember, amelyikkel éppen szemben áll: gyermeksírás, ökrök bőgése, tűz ropogása, sámándob, lónyerítés, csatazaj, lódobogás, stb. Az egész mindössze fél óra, ami alatt, ha alaposan szemrevételezi a képet, nagyjából kétszer jár körbe a néző. Tartalmas félóra, mindazonáltal gyorsan elszáll sajnos. De az élmény megmarad az emlékezetben. Fényképezni és kamerázni sajnos nem lehet. Bár a világban számos körkép (

íme egy lista, keresővel

) létezik, úgy érzem, a miénk mégis különlegesebb. Persze bárki vádolhat elfogultsággal, jelen esetben elfogadom, de ha objektíve összevetem A magyarok bejövetelét bármelyikkel, akár csak a rotunda információs anyagában feltüntetettek bármelyikével, akár csak a weben alaposan körbenézve felleltekkel, meg kell állapítsam, hogy Feszty Árpád monumentális alkotása mégis csak különb. A Feszty-körkép ugyanis egy olyan horderejű esemény megörökítése, mellyel egyik hasonló koncepciójú alkotás sem büszkélkedhet. A honfoglalás, a magyarok választott hona birtokbavételének egyetlen pillanata tárul elénk, és abban az egyetlen pillanatban benne van az örökkévalóság ígérete, hogy – a Szózatot idézve – „Megfogyva bár, de törve nem, / Él nemzet e hazán.” Mivel a körképet fényképezni és kamerázni tilos, ezért arról sajnos képeket beposztolni nem tudok, viszont az Emlékparkban azért készült pár fotó. A Feszty-körkép megtekinthető a weben is

ITT

.