Ahogy a nagykönyvben meg van írva

A toposzozás után Pető Iván finom taktikai manőverrel úgy finomított aztán a szavain, hogy nem gondolja, hogy Retkesnek antiszemita szándékai lennének, azt viszont a pártelnöknek tudnia kéne, hogy bizonyos kifejezések, amiket használt (urbánus, vidéki gyökértelenség, gőgösség) az antiszemita jellegű toposzokban szoktak felbukkanni. Hát igen, a kettő között óriási a különbség: antiszemita toposzokkal vagy antiszemita toposzokból ismert kifejezésekkel előállni bizony nem ugyanaz.

Antiliberális SZDSZ? című előző cikkemben - mint utóbb kiderült - látnoki módon írtam a Retkes Attila elleni szabad demokrata támadások kapcsán, hogy a szabad demokrata elittel és értelmiségi holdudvarával való viták kezdettől fogva azzal fenyegettek, hogy a vitapartnert rövidúton antiliberálisnak vagy antiszemitának minősítik. S lőn: ahogy a nagykönyvben meg van írva, Pető Iván az SZDSZ-közeli Magyar Narancsban azt írta, hogy Retkes Attila - idézem - „antiszemita toposzokat" adott elő bemutatkozó beszédében. A Jobbik-közeli barikád.hu portál ezt első ránézésre eltúlzottan úgy interpretálta, hogy - idézem - „Pető szerint Retkes zsidózott a kongresszuson". Pető Iván természetesen nem állította, hogy Retkes „zsidózott", s még finomított is azzal a megfogalmazással, hogy párt új elnöke „tudatlanságában" adott elő antiszemita toposzokat, de a barikádosok mégsem járnak messze az igazságtól: ha másvalaki máshol mondja azt, amit Retkes Attila mondott, akkor Pető Iván sem fogja vissza magát, az SZDSZ holdudvarához tartozó sajtóról és értelmiségiekről nem is beszélve. Retkes Attila nem mai gyerek: 37 éves, közgazdász végzettségű zenetörténész, aki 2002. óta a II. kerületi önkormányzat költségvetési, majd közoktatási és kulturális bizottságában dolgozik, 2007-től az SZDSZ kulturális és médiakabinetjének titkára és vezetője a párt budapesti kulturális munkacsoportjának, valamint dolgozott a régi (SZDSZ-közeli) Magyar Hírlap kulturális rovatánál is. Ilyen politikai pedigrével nehezen képzelhető el, hogy nem tudja, mit beszél, s pláne, hogy „antiszemita toposzokat" adna elő öntudatlanul. Nagyon úgy néz hát, hogy éppenséggel Pető az, aki nagyon is tudatosan élt azzal a formál logikailag nehezen megfogható fordulattal, hogy Retkes tudatlanságában adott elő antiszemita toposzokat. Mert hát mik is lennének azok a fránya antiszemita toposzok, amiket a butuska Retkes előadott? Pető itt azokra a témákra (toposzokra) utal, ami miatt Retkes Attila bocsánatot kért: 1. Korrupciós ügyek (A korrupciós ügyektől megtisztítani a pártot akkor is, ha nagy nevek is áldozatául esnek a rendcsinálásnak.) 2. A határon túli magyarság elhanyagolása. 3. A vidék ügyeinek elhanyagolása. 4. Az SZDSZ korábbi vezetőinek arroganciája és agresszivitása. Pető Iván kváziplasztikus megfogalmazása persze értelmezhető úgy, hogy ezekben a Retkes által is említett kérdésekben az antiszemiták támadni szokták az SZDSZ-t, amivel még egyet is lehetne érteni, de ettől a négy „toposz" önmagában még nem antiszemita jellegű. Ha ugyanis az lenne, akkor például Medgyessy Péterről is azt mondhatná Pető, hogy antiszemita toposzt" adott elő, amikor azt állította, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel. Mondta valaha is Pető Iván, hogy Medgyessy Péter" antiszemita toposzt" adott elő? Nem mondta. Ha nem mondta, miért nem mondta? Ha nem mondta Medgyessyről, miért mondja Retkesről? És egyébként is: miért ne lehetne korrupció az SZDSZ-ben? Ha úgy általában az SZDSZ a tiszta kezek és az igazak szövetsége, akikkel per definitionem nem eshet meg a korrupció, akkor Petőnek erről az egyszerre politikatörténeti és -elméleti csodáról kellene beszélne. De a legegyszerűbb egyáltalában az lenne, ha Pető egyáltalában beszélne - bővebben. Ha Retkes Attila „tudatlan", akkor nyilván téved, azaz a valóság más, mint ahogy azt ő, Retkes, gondolja. Pető Ivánnak ezért nem Retkest és annak szavait kellene minősítenie, hanem a valóságot valósághűen bemutatnia. Elmondania azt, hogy Retkes hamis tudatával ellentétben a határon túli magyarságot és a vidéket illetően az SZDSZ nemzet- és vidékpolitikája ez és ez, amiből - Pető szerint - kitetszik, hogy az SZDSZ nem hogy elhanyagolta a határon túli magyarságot és a vidéket, hanem éppen ellenkezőleg: ha van párt, amely szívén viselte és viseli a határon túli magyarság és a vidék ügyeit, akkor az az SZDSZ... Pető Ivánnak persze oksági magyarázattal is elő kellene állnia. Meg kellene magyaráznia azt, hogy a határon túli magyarok és a vidék (főleg a kistelepüléseken élők) miért olyan érzéketlenek a számukra adekvát nemzet- és vidékpolitikával szolgáló SZDSZ-szel szemben. Pető bizonyára emlékszik arra, hogy a kérdés már 1990-ben napirendre került. A választási vereség után Vajda Mihály filozófustól vált ismertté az a közkeletű szabad demokrata értékelés, hogy az SZDSZ azért szerepelt rosszul Kelet-Magyarországon, és nyert a Nyugat-Dunántúlon, mert utóbbi térség a lakóival egyetemben polgárosultabb. Az akkori szabad demokrata érvelésekből az az alaptétel (dogma) volt kiolvasható, hogy a nyugatos értelemben polgárosodott emberek („polgárok") kvázi magasabb rendűek, akik mint ilyenek magától értetődően szavaznak a nyugatiasodás értelmében vett polgárosodást képviselő, ezért kvázi szintén magasabbrendűek („szürkeállomány") alkotta SZDSZ-re. Az akkori szabad demokrata érvelésekből egy dolog nem volt kiolvasható. Az, hogy legyenek bár „elmaradottabbak" a keleti végek s az ott lakók, az SZDSZ nem képes megfelelő alternatívát kínálni számukra. Az érthetőség kedvéért még egyszerűebben: a szabad demokraták úgy gondolták, hogy aki nem rájuk szavaz, az kvázi elmaradott, és nem gondoltak arra, hogy nekik a kvázi elmaradott emberek számára is elfogadható programmal kell előállniuk. A toposzozás után Pető Iván finom taktikai manőverrel úgy finomított aztán a szavain, hogy nem gondolja, hogy Retkesnek antiszemita szándékai lennének, azt viszont a pártelnöknek tudnia kéne, hogy bizonyos kifejezések, amiket használt (urbánus, vidéki gyökértelenség, gőgösség) az antiszemita jellegű toposzokban szoktak felbukkanni. Hát igen, a kettő között óriási a különbség: antiszemita toposzokkal vagy antiszemita toposzokból ismert kifejezésekkel előállni bizony nem ugyanaz. De Pető Ivánnak még így sincs igaza. Retkes ugyanis azt fejtegette, hogy az SZDSZ-nek a - Pető által toposzoknak - nevezett hibái miatt választókban egyre inkább visszaigazolódtak az ellenfelek (például az antiszemiták) vádjai. Ezt a megközelítést lehet kifogásolni (a párt ne akarjon megfelelni az ellenfeleknek), de egy ilyen kifogás csak akkor állja meg a helyét, ha - ismétlem - nem az SZDSZ nemzet- és vidékpolitikájával, hanem eme politika célközönségével, a vidéki választókkal és a határon túli magyarokkal és azok fejével van gond.