Pedig igény az lenne rá!

A baj csupán az, hogy egy ifjúsági ház hiányában az új generációk az utcára kényszerültek, nem igazán maradt helyük a városban egyes erre szakosodott kocsmák kivételével... Szóval csak azt akarom mondani, hogy ma is elkelne egy ilyen hely - korosztályi jellege miatt -, persze inkább az internetre kihegyezve, ahol ma már mindenféle tartalom elérhető.

Történt még a Szegedi Ifjúsági Ház átépítése előtti időnkben, hogy sürgős és halaszthatatlan internetezhetnékem támadt a Stefánia környékén. Ekkor jutott eszembe, hogy nevezett szép emlékű intézménnyel átellenben láttam egy a KRESZ-táblához hasonlót, mely arról tájékoztatott, hogy ott annak közvetlen környezetében úgynevezett e-Magyarország pontnak kell működnie. (Ma már faluhelyen is természetes, hogy van olyan hely, ahol az állampolgár - az állami támogatásnak hála - ingyen igénybe veheti az információs sztráda áldásait.) Be is mentem az ifjúság házába, és meg is találtam a termet, ahol tucatnyi gépen sok-sok tizenéves osztozott testvériesen: egy-egy monitor előtt ketten, hárman is ültek, volt, aki fejhallgatóval próbált zenét hallgatni (nyelvet tanulni?), míg volt, aki kis hangszórókon osztotta meg zenei ízlését a többiekkel. Ezt a házirend szerint nem tehette volna, de a gépek és a srácok felügyeletével megbízott rendszergazda (vagy óvóbácsi?) láthatólag megtört korábbi, ebbéli kísérleteiben, egykedvűen bámulta saját képernyőjét, csupán a rend kedvéért volt jelen a digitális grundon, melyen a jövő nemzedéke otthonosan és jól érezte magát. A legproblémásabbnak tűnő kamasz is pont olyan magabiztossággal kezelte a számítógépet, pont olyan gyorsasággal verte a klaviatúrát chatelés közben, mint bármelyik, kortársa. Vártam kicsit, majd géphez jutva megfogadtam: ide soha többé, itt - kellő koncentráció mellett is - egy levelet megírni is művészet, nem hogy egy tudósítást leadni a pesti lapnak. Azóta nagyot változott a világ bizonyos tekintetben, hiszen a "kultúrház" felújítását követően nem csupán küllemében változott: mint új elnevezése is sejteti,

innentől "rendezvényközpontként" funkcionál,

nem holmi melegedőként vagy grundként, ahol a tinik kitölthetik az iskola és az edzés, a korrepetálás, illetve a hazamenetel közötti időt, ahol végső soron "szem előtt vannak" és "kulturáltan szórakozhatnak", mint hajdan volt. Újabban sokat járok oda, hiszen kávézójának eleganciája egy hotelével vetekszik, kellemes, nyugodt munkakörnyezetet biztosít egy magamfajta betűvetőnek. Napközben (s ez önmagában nagyon dicsérendő ) gyakoriak a háznak bevételt hozó különböző céges rendezvények, továbbképzések, meetingek. Mindezt csak azért jegyzem fel, mert nyilván ezeket nagyban zavarnák hangoskodásukkal, jövés-menésükkel, viháncolásukkal - azaz puszta jelenlétükkel - a mai ifjúság képviselői, akik a rendezvények kivételével jobb híján kikoptak az IH-ból . A baj csupán az, hogy egy ifjúsági ház hiányában az új generációk az utcára kényszerültek, nem igazán maradt helyük a városban egyes erre szakosodott kocsmák kivételével. Mindezt csupán azért hozom fel, mert az utóbbi időben, száműzöttségükben ezen ifjak - micsoda öröm - kezdenek beszokni a könyvtárba! Nagy részük itt internetezéssel tölti az időt, s mivel sok a vadász és kevés a fóka, bizony egymást kerülgetik, dumcsiznak, és ebből ugye hangoskodás lesz többnyire, ami nemhogy nem könyvtárba illő, de egyenesen zavaró annak, aki nem fejhallgatóval a fején - mint most magam is - próbál odafigyelni a lényegre, a betűk egymásutánjára. Az én időmben a mai "hangos", másként a "gyengénlátók könyvtárának" helyén működött egy ifjúsági korosztályos könyvtár, ahová délutánonként elsősorban zenét hallgatni, egymás irományait olvasni és persze udvarolni járt az emberfia. S ha már oda járt, menthetetlenül a hóna alá ragadt néhány könyv is. Szóval csak azt akarom mondani, hogy ma is elkelne egy ilyen hely - korosztályi jellege miatt -, persze inkább az internetre kihegyezve, ahol ma már mindenféle tartalom elérhető. Azért is bátorkodom ezt javasolni, mert tapasztalható, hogy egyre többen iratkoznak be a Somogyi-könyvtárba olyanok, akik - ha fene fenét eszik, akkor sem fognak egy könyv élményével gazdagabban távozni - csupán díjmentesen internetezni szeretnének, és semmi mást! Nem szándékuk senkit szánt szándékkal zavarni a város durva zaja elől a kultúra végvárának falai mögé menekültek közül, nem kívánnak magukról ifjonti hévvel megfeledkezvén a jobb sorsra érdemes könyvtáros kisasszonyokkal vitába keveredni... Csupán néhány szabad gépet keresnek, egy nekik szánt teret, valahol a belvárosban. Megtenné nekik egy udvar híján bezárt óvoda is, ha már senki nem hajlandó a lehetőséggel élve kaszinót nyitni a környéken, lehetne ott egy ifjúsági valami, ha már az ifjúságnak nincs háza Szegeden (mint a gyermekeknek és a nyugdíjasoknak), megtenné nekik mondjuk egy klub (akár az egyetemistáknak)! Mert higgyék el, igény az lenne rá, még a hallgatag könyvtárlátogatók körében is. Mert értjük mi, hogy az integráció a szegregáció ellentétpárja, de nem csodálkozunk azon sem, hogy a diliház funkcióit a kultúrpolitika irányítói nem kívánják a torony alá vonni, pedig ennyi erővel azt mondhatnánk, hogy ezt észre sem lehetne venni a dolgok jelen állása szerint.