Klebelsberg nyomdokain?

A kormányban a sok beszédből ugyan nincs hiány, de bizony tettek is vannak. Itt van példaként a népszerű, látványos és igencsak modern vívmánya a magyar közoktatásnak: a digitális tábla. Csak éppen az a baj, hogy a kisközségek általános iskoláinak jelentős része már vagy túl van már az összevonáson, vagy a fönntartó önkormányzat keservesen küzd a megmaradásáért. De az is megesik olykor - például a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Biriben -, hogy a gyerekek és a tanárok fűtetlen iskolába kénytelenek járni. A szolgáltató ugyanis a nagy tartozás miatt kikapcsolta a gázt.

Szeptemberben az országgyűlés egyik ülésén azt ígérte Gyurcsány Ferenc, hogy jövőre olyan program indul majd, amelynek keretében minden iskolás gyermek számítógéphez juthat. Majd kijelentette a miniszterelnök, hogy a Klebelsberg Kuno minisztersége óta eltelt időszak legnagyobb iskolafölújítási programja kezdődik el, valamint a kezdő tanárok harminc-negyvenezer forintos bérkiegészítést fognak kapni. Tervekből tehát, úgy látszik, van bőven. Hogy mi lesz ebből valóság, azt majd az elkövetkező időszak dönti el, de ahogy az eddigi szocialista (és liberális) kormányok oktatáspolitikai koncepciót nézzük, lehet, hogy csak nagyon kevés. „Nekünk magyaroknak valóságos nemzeti betegségünk a sok beszéd, melynek csak egy ellenszere van: a tett" - fogalmazta meg a kormányfő által idézett egykori kultuszminiszter 1926-ban. A kormányban a sok beszédből ugyan nincs hiány, de bizony tettek is vannak. Itt van példaként a népszerű, látványos és igencsak modern vívmánya a magyar közoktatásnak: a digitális tábla. Csak éppen az a baj, hogy a kisközségek általános iskoláinak jelentős része már vagy túl van már az összevonáson, vagy a fönntartó önkormányzat keservesen küzd a megmaradásáért. De az is megesik olykor - például a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Biriben -, hogy a gyerekek és a tanárok fűtetlen iskolába kénytelenek járni. A szolgáltató ugyanis a nagy tartozás miatt kikapcsolta a gázt. A kapitalizmus - mert nálunk az van, nem pedig szociális piacgazdaság - már csak ilyen. Lehet, hogy a digitális táblák és a számítógépek helyett inkább a kistelepülések oktatási intézményeinek létfeltételeit kellene biztosítania a kormánynak. A vallás- és közoktatásügyi miniszteri teendőket 1922 és 1931 között ellátó gróf Klebelsberg Kunonak kormánytagsága idején ennél jóval nagyobb problémákkal kellett szembenéznie. A trianoni békediktátum által megcsonkított ország nehéz gazdasági és politikai helyzetben volt. A középosztályi életmódhoz szokott, az új országhatárokon kívül rekedt magyar értelmiségieket - tanárokat, mérnököket, orvosokat, jogászokat, tisztviselőket stb. - az impériumváltás után a szerb-horvát-szlovén, a román és a csehszlovákiai hatóságok nem nézték jó szemmel, hiszen nemzetállamot szerettek volna létrehozni, amelyben a magyar identitású értelmiségnek nem jutott hely. Így Erdélyből, a Délvidékről és a Felvidékről magasan kvalifikált magyarok tömegei érkeztek a csonka országba, s eleinte vagonlakóként várták helyzetük jobbra fordulását. A magyar kultúrpolitika pár év alatt helyet és feladatok talált számukra. A szomszédos kisantant államok az 1920-as évek elején a magyar tudományt is elűzték. Kolozsvárról és Pozsonyból mind a hallgatók nagy részének, mind a professzoroknak távozniuk kellett. Az előbbi universitas Szegeden, az utóbbi Pécsett talált új otthonra. Klebelsberg Kuno azonban nemcsak a két száműzött egyetemet támogatta (például épületekkel, infrastruktúrával, professzori állások és tanszékek, intézetetek létesítésével), de az Alföld nagy tudományos központját, a debreceni egyetemet is segítette. „A kimondhatatlan nevű gróf" - ahogy a kortársak nevezték gunyorosan - kultúrpolitikai tevékenységének legjelentősebb része azonban a népiskolai rendszer továbbfejlesztése volt, több ezer „népiskolai egységet" (elemi iskolát és tanítói lakást), azaz közismert Klebelsberg-iskolát építtetett. Emellett sokat tett az írástudatlanság nagyarányú visszaszorításáért: az 1920-ban tizenöt százalékos analfabétizmus tíz év alatt kilenc százalékra csökkent. Ezt olyan ösztöndíjrendszer egészítette ki, amelynek segítségével a szegény származású fiatalok középiskolai és egyetemi tanulmányokat folytathattak. De a tudományos kutatókat is segítette a külföldre jutásban és az ottani módszerek, eredmények és szakmai törekvések megismerésében. A tudományos élet intézményeinek (Magyar Tudományos Akadémia, Országos Magyar Gyűjteményegyetem, Magyar Országos Levéltár, Tihanyi biológiai kutatóintézet, svábhegyi csillagda stb.) támogatása mellett a kultuszminiszter nevéhez fűződik az angliai intézetben kutató Szent-Györgyi Albert Szegedre hívása is, aki - egyetlenként a magyar vagy magyar származású Nobel-díjasok közül - magyarországi tevékenysége eredményeként kapta meg a Nobel-díjat 1937-ben. Klebelsberg Kuno a sportot és a testnevelést is fontosnak tartotta. Létrehozta az Országos Testnevelési Tanácsot, a Testnevelési Főiskolát, kezdeményezője volt a budapesti vívó Európa-bajnokságnak és a ferencvárosi stadion (valamint számtalan uszoda és egyéb sportlétesítmény) építésének. A versenysport és szabadidősport pártolása eredményezte, hogy a magyar sportolók kiváló eredményeket értek el az 1920-as és 1930-as évek olimpiáin. A legendás hétszeres olimpiai bajnok vívó, Gerevich Aladár is ebben az időszakban kezdte sportpályafutását. Klebelsberg az egészséges társadalom kiépítése jegyében tervezte a naponkénti testnevelésóra bevezetését. A magyar tudományos eredmények, s klasszikus és kortárs kulturális és művészeti értékek nemzetközi megismertetésére létrehozta a Collegium Hungaricumok nemzetközi hálózatát. Címszavakban ennyiben lehet összefoglalni a klebelsbergi kultúrpolitika alapjait és eredményeit. „Kis nép vagyunk, amely elsősorban szellemiekben hivatott nagyot alkotni" - vallotta Klebelberg Kuno, s oktatás-, tudomány-, sport- és kulturális politikájának alapelve ez volt. Ezzel szemben napjainkban tudományos kutatóink sora külföldön keresi az anyagi és szakmai megbecsülést, sorra zárnak be az iskolák, a magyar olimpikonok egyre nehezebb körülmények között kénytelenek készülni a versenyekre, s az iskolaépületek és a sportingatlanok sok esetben csupán ingatlanpiaci áruvá silányulnak. Igaza van a kormányfőnek: a magyarság kulturális, tudományos és sportéletének klebelsbergi lendületre van szüksége. Az eddigi hat év azonban azt bizonyítja, ez a lendület a szocialista pártban nincs meg. Pedig az ország gazdasági helyzete - persze egyáltalán nem rózsás (többek között az elmúlt és elmulasztott hat év miatt) -, de korántsem olyan katasztrofális mint az 1920-as években volt. Klebelsberg Kunoról és munkásságáról a gróf halála után így fogalmazott Glattfelder Gyula csanádi püspök: „Nem az iskolák száma, nem a rendelések tömege, nem a szellemi élet országútjára terelt tehetségek serege jelenti az ő miniszterkedésének értékét és tartalmát, hanem, hogy mindehhez lehetőséget oly időben talált, amikor a magyar a megélhetés legelemibb föltételéért volt kénytelen nap nap után küzdeni."