Aki nem jár iskolába, ne is egyék!?

Talán még felmerül kollektív emlékezetünkben a "közveszélyes munkakerülés" fogalma. A kádári időkben senki nem maradhatott munka nélkül. Ez azzal járt, hogy látszatra mindenkinek dolgoznia kellett, aki meg a munkahelyén kívül lopta a napot, azt bűnhődésül elzárhatták a dutyiba. A szocialista törvény szigora akkor az iskolakerülőket is keményen büntette.

Látszatra rendben mentek a dolgok, mindenki megdolgozott a betevő falatért, felesért, tévézésért, illetve megküzdött a jövőt jelentő tudásért, mert nemigen mert senki ez ellen tenni. A polgárjogok ekkoriban a mostani állapotokhoz képest kevésbé széles körűen érvényesültek. "Aki nem dolgozik, ne is egyék!" - szólt a fáma. Az azóta eltelt években az egyre növekvő munkanélküliség, az elesetteket pátyolgatni hivatott, egyre nehezebben finanszírozható szociális támogatási rendszer hatására e mondás kiveszni látszott nyelvünkből. Generációk nőttek fel a segélyből megélhetés, az iskolapad kerülésének szülői mintáját követve. A tudásról, a munkáról önként lemondók aránya mára oly annyira megnövekedett, hogy az őket eltartó társadalom másik fele a helyzet azonnali változtatását követelve lázadni látszik.

Monokon

(Kossuth Lajos és a rendszerváltást levezénylő miniszterelnök Németh Miklós szülőhelyén) a helyi képviselőtestület olyan rendeletet hozott, hogy

a szociális segély folyósítását közérdekű munkavégzéshez köti

. Azóta,

a különös falumarketing-akcióiról neves

hevesi Ivádon is hasonló rendelkezést léptettek érvénybe.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a döntés lehet, hogy jogszabályellenes, de úgy gondoljuk, a segélyezésnek a jelenlegi formája tarthatatlan, és egy alulról jövő kezdeményezésnél az a jó, ha minél többen mellé állnak - tette hozzá a polgármester.

Úgy tűnik tehát, a kizárólag szocialista képviselőkből álló kisebbségi kormány elszánta magát arra, hogy újra „visszahozza” a megszüntetett 1998. évi LXXXIV. törvényt, mely a családok támogatásáról szólt, illetőleg a végrehajtásáról rendelkező 223/1998. (XII. 30.) kormányrendeletet. Ezek a jogszabályok, mint emlékezetes, arról is intézkedtek, hogy a családi pótlék folyósításának előfeltétele a rendszeres iskolalátogatás legyen. Azok a családok, melyek nem gondoskodnak arról, hogy iskolaköteles gyermekeik a megadott óraszámnál többet ne hiányozzanak igazolatlanul, nem kaphatják meg készpénzben a családi pótlékot -

írja a HVG

, míg a stop.hu már arról tudósít, hogy

halálos fenyegetést kapott

Monok - egyébként függetlennek mondott - polgármestere. Azt már megszokhattuk, hogy a - napokban Orbán által távozásra felszólított - kormány, ha nincs hová tovább hátrálnia, kitámad. Ehhez rendre előteremti a feltételeket, egyre többet költve kommunikációs megbízásokra. Ilyenkor szokta a kabinet különböző - nem egyszer hamisnak bizonyult - vádakkal illetni a Fideszt és mindazokat, akik a kormány tevékenységével szemben foglalnak állást. Most azonban Gyurcsányék ennél is tovább mentek, mikor az Orbán-kormány alatt foganatosított, majd a szocialisták hatalomra kerülésével eltörölt rendelet visszacsempészésére vállalkoznak. Igen, pironkodás nélkül kívánnak egy alulról indulónak tűnő népi kezdeményezés élére állni, a választók - általuk többször megjátszott - feledékenységében bízva! Mit lehet ilyenkor mondani? Mindezt megúszhattuk volna, ha a szocialisták hatalomra sem kerülnek! Már tíz éve túl lennénk ezen a nem fájdalommentes - mostanság reformlépésnek titulált - kérdéskörön. És mennyivel előrébb lehetnénk sok más kérdésben is!