Alpáriság a maximumon – Deadpool 2 kritika

Mit keresünk egy filmben, mikor beülünk a moziba? Ha jelentést, értelmet, vagy mélyenszántó gondolatokat, akkor a Deadpool folytatása nem nekünk való. Ellenben ha majdnem két órán keresztül felhőtlenül akarunk szórakozni, tökéletes választás.

Aki már látta az első részt, tudja, mire számíthat, aki viszont még nem, gyorsan pótolja be, mielőtt megnézi a Deadpool 2-t, mert az első rész nélkül a poénok jó része nem nagyon eshet le a nézőnek. Ez egyébként, mármint az, hogy a film minden utalását megértsük, előismereteket igényel nem pusztán a Deadpool filmek nagy hibája, hanem az egész Marvel univerzumnak. Ezek a filmek egyértelműen a képregény rajongóknak kedveznek. Persze a fő vonalakat anélkül is felfogjuk, de egyéb háttérismeret tudtában a Deadpoolból is csak annyit észlelünk, hogy egy nagyon csúnya fazon egy szűk piros ruciban gonosz csávókat aprít, miközben olyan poénokat durrogtat a képünkbe, amiktől még egy edzettebb bulvár búvár elpirulna.

Ám ezen az említett hibáján a filmnek könnyen felüllehet emelkedni, mert rengeteg egyéb pozitívummal rendelkezik. A karakterről tudni kell, hogy a legnagyobb szuperhős képessége az, hogy tisztában van vele, ő csupán egy kitalált alak, egy képregényhős, aki most már szélesvászonra lépett. Ennélfogva Deadpool, igazi nevén Wade Wilson, folyamatosan áttöri a negyedik falat és kiszól a nézőknek. A film legerősebb jelenetei is a kiszólásokból adódnak. A forgatókönyvírók és rendező ezt az eszközt használják arra, hogy még saját magukat is savazzák, és úgy szóljanak be még az Amerikai Filmakadémiának, hogy az egyszerre legyen igaz, őszintén humoros, és mégse legyen belőle végül sértődés. Lehetséges, hogy néhány embernek már túl sok lesz az olyan poén amiben testnedvekkel, pedofilokkal, szexualitással, és a brutalitással viccelődnek.

Aki nincs arra felkészülve, hogy két órában tömény alpáriságot nézzen végig, az be se üljön rá, mert a végén csak bosszankodni fog.

Viszont ha készek vagyunk az ilyen típusú humoráradatot a helyén kezelni a film vetítési idejének a végére már a hasunk fog fájni a röhögéstől. Tény, hogy a film történetileg nem túl erős. Aki nincs otthon ebben a világban, annak egy hatalmas katyvasznak tűnik az egész, amin az írók nem sokat agyaltak. Azoknak pedig, akik minden szereplőt már jól ismernek, az olyan elemek hiányoznak, a főhős ellenfeleinek alaposabb bemutatása, ami bőven elfért volna a két órás játékidőben. Az alaposabb karakterkibontás helyett inkább olyan jeleneteket kaptunk, amik többször is megismétlődnek, de már a második alkalomnál teljesen feleslegesnek érez a néző. Mégis azt mondom, hogy a Deadpool második részét érdemes megnézni, persze csak akkor, ha tisztázzuk magunkban, hogy mit várunk el a mozitól, amire éppen beültünk. Mert ettől a szuperhősös filmtől nem kapunk mást, mint látványos bunyós jeleneteket, megbotránkoztató poénokat és végül, de nem utolsó sorban apró utalások végtelen sorát. Ezen utóbbiakból egyébként annyi van a filmben, hogy ha háromszor megnéznénk, még akkor se találnánk meg az összes elrejtett popkulturális kikacsintást. A Marvel filmvilág ismerőinek még plusz infóként elárulom, hogy ezúttal teljesen felesleges végig ülni a stáblistát, ugyanis annak a legvégén már semmit sem találunk, de a végefőcímnél a két kisebb filmet még érdemes kivárni.