„Az alkotás egy áldott állapot a számomra” – Farkas Krisztina szobrászművész mutatta be tárlatát

A kiállított művek létünk nagy kérdéseit feszegetik, köztük talán az egyik legfontosabbat: ki és mi vagyok én? – hangzott el a művész tárlatának megnyitóján, Szegeden.

A viaszveszejtéses bronzöntéssel készített szobrok önmagukban is egy varázslatos világba invitálnak. Elkészítésük rengeteg kihívással és kockázattal jár. Farkas Krisztina szerint javarészt a múltunkon rágódunk, vagy a jövőnkben kalandozunk el, sokan nem érkeznek meg az itt és mostba, vagyis a jelenbe, éppen ezért nem is tudják élvezni az életüket.

Plasztikái elgondolkodtatnak, olyan húrokat pengetnek, amelyek elcsendesítik a lelket a hétköznapok zajában.

„A LÉLEKjelenLét című kiállításommal a jelen valóságát kívántam megragadni. Az alkotások témáját a mindennapokból merítem, de alapvetően a bronzból öntött szobrok látomásokat testesítenek meg. Egy korábbi kiállításom éppen a Látomások címet viselte pont abból kifolyólag, mert a bemutatott művek a belső jelenemben képződnek, amikor elcsendesülök, kizárom a külvilágot és csak alkotok. Én ebből töltekezek” – fogalmazta meg.

A szobrászművész elmondta, miután megelevenedett benne egy vízió, annak a méhviaszos megmintázása jelenti az igazi feltöltődést a számára, akkor és ott érkezik meg a jelenbe. „A bronzszobrászattal 2001-ben ismerkedtem meg, Borsi Sándor szobrászművész avatott be a rejtelmekbe. Korábban számos technikát kipróbáltam, így festettem, agyagoztam, kővel is dolgoztam, viszont bronzból olyan „légies” dolgokat is megtudok jeleníteni, amelyet semmilyen más anyagból nem tudnék életre hívni. Ezért is választottam ezt a technikát elképzeléseim megvalósításához” – mondta el, megjegyezve, a bronzöntő mesterek azzal viccelődnek, mindig csak a munkafolyamat végén, a kiöntést követően derül ki az elképzelt mű megvalósíthatósága, ugyanis számos hibalehetőséget foglal magában az alkotás folyamata.

A városi önkormányzat művészeti ösztöndíjában tavasszal részesült alkotó fél év alatt állította össze tárlatát. „Digitális világunkban, a számítógép vezérelte környezetünkben a képzőművészet, azon belül is a szobrászat egyre inkább a háttérbe szorul. Éppen ezért jóleső érzéssel tölt el, hogy nagy érdeklődés övezte a kiállításmegnyitót. Ma már a virtuális művészet hódít és követel magának teret” – tette hozzá. A tárlatnyitáson Tézsla Csaba, a spirituális úton járó művésznő tanítója hangsúlyozta,

a lélek, a spiritualitás, a szeretet útjának misztikus, egyben láthatatlan fogalmainak szilárd anyagba öntését, kézzelfoghatóvá tételét valósította meg Farkas Krisztina a szobrok és plasztikák által.

Szerinte a lélek és életünk nagy kérdéseivel valamennyien foglalkozunk, keressük azokra a válaszokat, hogy valójában milyen küldetéssel vagyunk itt a Földön.

A kiállítás jelentőségét egy történettel tette szemléletesebbé, miszerint annak idején a perui indiánok megtett útjuk során többször tartottak pihenőt, mondván: a lelkük a nagy iramban lemaradt, nem tudta a gyaloglás tempóját követni. A technikai fejlődés, gyorsabb életvitel ma még inkább indokoltabbá teheti a lelki elcsendesülés fontosságát. A Károlyi műterem-galériában december 22-ig megtekinthető kiállítás bemutatását a Shambhala Band játéka vezette fel.