A csipkék királynője, a halasi csipke, Keczer Tamás karikásostorai, Kovács Sándor fafaragásai, illetve népművészetet és népzenét bemutató dokumentumok várják a Somogyi-könyvtár látogatóit a bibliotéka első emeletén augusztus 27-ig.Kovács Sándor szegedi fafaragó, népi iparművész paraszti és pásztor használati tárgyakat készít. Ezekhez főleg a gyümölcsfákat szereti használni alapanyagként: dió, körte, cseresznye, szilva. Egy díszes borotvatok, vagy sulykoló – ezzel verték annó a mosásnál a ruhákat – is került a tárlóba. Többségében somogyi mintás darabok, amelyeket igen időigényes elkészíteni – tudjuk meg a fafaragótól. Virágok, fák stilizált motívumai, illetve az állatvilág jelenik meg a tárgyakon, ez utóbbit inkább kisplasztikához, vagy portrénak alkalmazza az iparművész. Mit látunk még? Fakanál ragadozó madár fejével, amit Kovács Sándor nagyapjától örökölt meg, akinek van egy ilyen mintázatú görbebotja. A nagyapa valaha Wenckheim dobozi gróf asztalosaként dolgozott – meséli a fafaragó. Kovács Sándor jórészt autodidakta módon tanulta ki a szakmát, illetve Szekeres István, dombóvári fafaragó segítségével, aki korábban pásztor volt, így valóban „élte” a népművészetet. „Már gyerekkoromban kapirgáltam kéregmintákat, ő kimondottan csak somogyi mintát készített” – így a faragó, akiről azt is megtudjuk, a népművészet iránti szeretete abban is megmutatkozott, hogy a Szeged Táncegyüttesben néptáncolt Nagy Albert hatására. Kakasos mogyorótörő, diótörő, csigacsináló, lisztmerítő kanál, díszes szalvétatartók – ezeknek jórészt mind megvolt persze a hétköznapi változata is, ami sok esetben nem volt ennyire míves. A karikás mestere
És az ostornyél sem maradhat el, ez hozta össze Keczer Tamás makói karikásostor-készítővel, aki tájjellegű karikásokkal foglalkozik. Mint mondja, ugyanolyan módszerrel készíti őket, mint egykor a pásztorok. Nemcsak „csinálja”, hanem tanulmányozza is a csattagó szerszámokat. A kiállításra kerülő ostorok az 1850-től az 1980-as évekig terjedő időszakban voltak jellemzők. A maiak már sokkal kommerszebbek, és nem olyan mívesek – meséli Keczer Tamás, akitől azt is megtudjuk, érdekes megkülönböztetni a különböző tájegységek karikásait, így például van speciálisan szegedi ostor is. A brüsszeli hungarikumfesztiválon egy palóc ostora szerepelt. A hortobágyi „szerszám” a legdíszesebb és legmunkaigényesebb, mellette készít még kissárréti (Békés megye), makói, vásárhelyi, tanyai ostorokat, sőt, újabban székelyföldiekkel is próbálkozik. Évszázados titok
A halasi csipkevarrás hagyománya 2010. óta a magyar szellemi kulturális örökség része: Kiskunhalason több mint százéves hagyománya van a csipkevarrásnak. A halasi csipke az elmúlt évszázad folyamán méltó vetélytársa lett a brüsszeli és a velencei csipkének, több világkiállítás nagydíját is elnyerte. A százszázalékosan kézimunkával készülő csipke titkát csak tíz halasi csipkevarró ismeri. A Somogyiban most a Halasi Csipkemúzeum anyagából tekinthető meg válogatás. Tápai gyékényszövés és Dankó-kotta
A Somogyi-könyvtár különgyűjteményeiből, főleg a helyismereti gyűjteményből került egy rövid, ám annál velősebb válogatás a tárlókba, mely a szegedi, illetve Szeged környéki népművészetet, népviseletet mutatja be. A tápai gyékényszövést Bálint Sándor Szegedi szótárából olvashatják el az érdeklődők. Kálmány Lajos sem maradhat el, aki a szegedi táj népköltészetének feltárásában, illetve megmentésében játszott kulcsszerepet – sorolja Somogyi Szilvia könyvtáros. Képeslapok szemléltetik a subás szűrt, népzenék, népdalok kottái sorakoznak Dankó Pista gyűjtéseiből. Főként barátja, Pósa Lajos verseit zenésítette meg, ezt mutatják kéziratos kottái. A Liszt-év kapcsán a zeneszerző Revive Szégedinjének hasonmáskiadása is megtekinthető (melynek egyébként eredetijét is a Somogyi őrzi) – az 1879-es árvízhez kapcsolódó mű kettős átirat, a Massenet hangszerelte változatot dolgozta át Liszt. A nagy zeneszerző árvízsegélyéről Vasváry Ödön, a Vasváry-gyűjtemény adományozója is említést tesz. A Délmagyarország 1931-es évéből egy lapkivágat is látható, Juhász Gyula Liszt Ferenc emlékezete című versével. Bartók egyik szegedi népdalgyűjtésének kottája, illetve a Balázs Béla-Bartók-féle Fából faragott királyfi Vaszy Viktor hagyatékából. 1907-ben adták elő az első Kodály-népdalfeldolgozást Szegeden, ennek a műsorát is böngészhetik az érdeklődők.
