Elfeledett hősök a szegedi utcasarkon: a telefonfülkék emlékezete
Ma már alig vesszük észre őket, pedig egykor életünk legfontosabb pillanataiban támaszaink voltak – a telefonfülkék hőskora mára történelem.
Ott állnak még, rozsdásan, összefestve, megfakult üveglapjaikon az idő karistol. A város csendes tanúi ők, akik évtizedeken át összekötöttek bennünket szeretteinkkel. A nyilvános telefonfülkék hajdanán családi hírek, első vallomások, boldog bejelentések és szívszorító üzenetek hordozói voltak. Ma már észrevétlen, keveset használt utcai berendezéssé lettek, nem egyszer hosszú évekig megrongálva várják sorsukat.
Kapcsolat a múltból
A 80-as és 90-es években Szeged utcáin nem lehetett úgy végigsétálni, hogy az ember ne botlott volna bele egy telefonfülkébe. Néhány forint elég volt -1, 2, később 5- hogy haza tudjunk szólni, vagy bejelentsünk valamit, amit nem lehetett halogatni. Sokan innen adták hírül, ha megszületett a gyerek, sikerült egy vizsga, vagy épp késnek egy találkozóról. Nem romantika volt ez, hanem mindennapi eszköz.
Tantusz
A tantusz egy régi, pénz helyett használt, kis fémérme volt, leginkább nyilvános telefonokhoz. A "leesett a tantusz" kifejezés is erre az időszakra utal, amikor a telefonáláshoz tantuszt kellett bedobni, és ha valaki megértett valamit, akkor "leesett a tantusz".
A mobiltechnológia azonban teljesen átrendezte a városi kommunikációt. A telefonfülkék funkciójukat vesztették – legfeljebb menedéket adnak esőben, vagy háttérként szolgálnak egy retró fotóhoz. A Festő utcában még működőképes a telefon, de elhanyagolt állapotban van.
Túlélők a város szélén
Bár 2024-ben még száz lakosra csaknem 150 mobiltelefon-előfizetés jutott, a jogszabályok szerint az adott területen kijelölt egyetemes szolgáltatóknak kötelező minden településen háromezer lakosonként legalább egy darab nyilvános telefonállomást működtetni. Szeged belterületén (több forrásból kapott információnk szerint) 93 darab nyilvános telefonfülke található, de éppen a rongálások miatt sok használhatatlan. Az új generáció számára ezek szinte ismeretlen tárgyak, a régebbieknek viszont ismerős pontok egy letűnt korszakból.
A kérdés nem az, hogy szükség van-e rájuk – hanem az, hogy mit kezdünk az ilyen múltbéli eszközökkel: megtartjuk emléknek, funkciót adunk nekik újra, vagy csendben hagyjuk eltűnni őket a város szövetéből?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
