Szeged

100 éve Szeged: az első hivatalos május 1-je

100 éve Szeged: az első hivatalos május 1-je

A május 1-jei ünnepség tehát nemcsak egy történelmi pillanat, hanem egy korszak szimbóluma is volt.

Böjthe Sándor
6 órája
100 éve Szeged: az első hivatalos május 1-je

A történelemnek vannak pillanatai, amelyek látszólag ünnepről szólnak, mégis árnyék vetül rájuk. Szeged 1946-os május elseje pontosan ilyen volt: zászlók lobogtak, dobpergés szólt, hangzatos beszédek hirdették a jövőt – és közben már sejteni lehetett, milyen jövő épül éppen.

 

Ez volt az első olyan május 1-je, amelyet immár hivatalos állami ünnepként, a szocializmus eszméinek szellemében tartottak meg. Egy szabadnak mondott ország városában zajlott az ünnepség – de valójában már jó ideje ott menetelt a térkő alatt a második világháborút követő szovjet megszállás és az új ideológiai rend súlya.

A Délmagyarország 1946. május 3. napi számában közreadott tudósítása szerint a város már április 30-án este ünnepi fényekbe borult. Fáklyásmenet járta végig a belvárost, munkászenekar kíséretével skandálták a jelszavakat: a munkáspártokat, a Magyar Köztársaságot és – hangsúlyosan – a szovjet-magyar barátságot éltetve.

Másnap reggel zenés ébresztő hangjai verték fel a várost, s a tömeg gyülekezni kezdett a Marx téren. Innen indult a felvonulás, amely végeláthatatlan sorokban vonult a Széchenyi térig.

A dolgozók zászlók alatt, transzparensekkel, jelszavakat kiáltva haladtak el a dísztribün előtt, ahol Révai József és Riesz István, a két baloldali vezető, valamint a város és a hadsereg szovjet és magyar képviselői foglaltak helyet. A látvány minden kétséget kizáróan impozáns volt: gyárak, üzemek, közhivatalok dolgozói együtt ünnepeltek, némelyek szimbolikus termelési eszközöket vittek – egy szövőszék, egy hatalmas gyufásdoboz, vagy épp egy autójavító munkaközösség saját készítésű járműveit.

A beszédekben már tisztán kirajzolódott az új rend szellemisége. A magyar történelmet „megtisztítandó múltnak” kiáltották ki, a Horthy-korszakot egyenesen bűnként állították be, a szovjet barátságot pedig megkérdőjelezhetetlen jóként hirdették. A kormány képviselői – köztük Riesz István igazságügyminiszter – követelték a reakciós elemek eltávolítását a közéletből, a földek és gyárak államosítását, valamint a bankrendszer fölötti állami ellenőrzést. Mindezt annak nevében, hogy a „nép nevében” történjen a jövő építése.

 

Az ünnepi hangulat azonban nem állt meg a tribünökön.

Délután Újszegeden népünnepély várta a családokat: sör, zene, szabadtéri színpad és mulatság – a dolgozók, akik délelőtt még zászlót vittek, délután a fák árnyékában pihentek, gyakran a hazulról hozott elemózsiával, hiszen az ételek és italok nem voltak olcsók.

A népünnepélyt egy rövid vihar zavarta csak meg, de estére újra békésen telt a majális.

A történelem ismeretében tudjuk: a zászlók és indulók mögött egy új hatalom épült fel. A felvonulók között sokan lehettek, akik őszintén hittek abban, hogy valami jobb jön. Mások talán csak sodródtak, vagy hallgattak. És akadtak olyanok is, akik már akkor is látták: a felszabadulás szava mögött új bilincs kattan.

Nyitókép: Fortepan

 

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.