100 éve Szeged: Ezrek kísérték el utolsó útjára a szegedi cigánykirályt

Száz évvel ezelőtt temették el Urbán Lajos cigányprímást, a "szegedi cigánykirályt", akit "Kukac" néven is emlegettek. Urbán Lajoshoz még Juhász Gyula is írt egy verset, amiből a cigányprímás egy dalt komponált, élete utolsó heteiben. Az utolsó útjáról a Szeged számolt be, 1925. január 17-i számában.

Ezrek kísérték el utolsó útjára Urbán Lajos szegedi cigánykirályt

A ködös-fagyos januári délutánon kísérték el utolsó nótájával utolsó útjára Urbán Lajos cigányprímást, a szegedi cigánykirályt. Pénteken délután eltemették „Kukacot“, aki hatvan éven át csodásan muzsikálta a magyar nótákat. 

Ünnepi szomorú csöndben áll a kis fehérhátú Hajó-utcai ház. Végig kell menni az udvaron, be egészen mélyre. Ott van a kis tisztaszobában a ravatal. Lekerülnek a kalapok a fejedelem előtt és le kell hajtani a fejeket, amint belépünk a törpe ajtón. Gyertyák és zöld növények között fekszik nyugodtan, fáradt vonásaival Urbán Lajos. A barna, aranyozott koporsó körül néhány ember: a család. Már nem sírnak. Csak nézik. 

Három óra előtt megkezdődött a népvándorlás. Sűrű fekete tömegek jöttek, egyszerű kopott proletárok, jól öltözött prémbundás urak, akik valamikor Kukac muzsikája mellett mulattak. Hintók jönnek, képviselők, városi urak, katonatisztek, ügyvédek, aranyifjúság. Százan és százan tódulnak a kis ház felé minden irányból és három órakor már nem lehet beférni az udvarba. Néhány perc és teli a Háló-utca. A Bárka-utca sarkán ötven tagú cigánybanda vár. Most a fejedelem alattvalói. 

Öt perc múlva leszögezik a tölgykoporsót. Kint a téren még egyre gyűlnek. Mindenki itt van, aki hallgatta egy emberöltőn át a cigánykirály muzsikáját. Mind csöndben áll, az úr és a proletár. Lassan kiviszik a koporsót az udvarra. Lehullanak a kalapok. A kántor rákezdi: Lucea perpetua lucea tei... Aztán leszentelik a koporsót. A pap elvégzi a szertartást, majd Farkas Ferenc cigányzenész mond egyszerű, de mélyen megható búcsúztatót: 

Szomorú csöndben emelik le a koporsót,egy koszorú van rajta, a cigányok virágjai. A nagy, négylovas halottas szekér beborítva virággal. Csöndesen becsúsztatják az üvegek közé Urbán Lajos tetemét, aztán lassan megindul a menet. 

Gászzászlót visznek elől, meg a keresztet. Aztán a cigányok jönnek, fagyos kézzel a dermesztő hidegben Beethoven gyászzenéjét játsszák. Lassú léptekkel halad a menet végig a Bárka-utcán, végig a Szent György-utcán. És ezrek és ezrek jönnek a kocsi után lassú ütemben, némán. Amerre megy a menet, kinyilnak a hidegben is az ablakok.

A felsővárosi temetőben a sír köré áll a banda. Károlyi Árpád rákezdi Lajos bácsi legkedvesebb nótáit: „A pécskai cigánysoron ...“„Lehullott a rezgő nyárfa levele..." És utoljára Kukac dal-szerzeménye, amit az utolsó hetekben komponált Juhász Gyula rímeire az öreg cigány: 

Eltemették Urbán Lajost.