Szeged

100 éve Szeged: Ezrek kísérték el utolsó útjára a szegedi cigánykirályt

100 éve Szeged: Ezrek kísérték el utolsó útjára a szegedi cigánykirályt

Urbán Lajoshoz még Juhász Gyula is írt egy verset

Kovács György
6 órája
100 éve Szeged: Ezrek kísérték el utolsó útjára a szegedi cigánykirályt

Száz évvel ezelőtt temették el Urbán Lajos cigányprímást, a "szegedi cigánykirályt", akit "Kukac" néven is emlegettek. Urbán Lajoshoz még Juhász Gyula is írt egy verset, amiből a cigányprímás egy dalt komponált, élete utolsó heteiben. Az utolsó útjáról a Szeged számolt be, 1925. január 17-i számában.

Juhász Gyula: Urbán Lajos nótája

Öreg cigány hegedűjén szomorúbb és szebb a bánat,
Eltemeti a babámat, elsiratja a hazámat
S szebb hajnalról zeng a húrja, reménykedve vár:
Mikor minden magyar nagyság, magyar vígság újra támad!

Öreg cigány ifjú szívvel, tüzesen húzd ezt a nótát,
Magyar égen csillagok is, angyalok is ezt dalolják,
Ezt zokogja a csalogány, sírja Tisza már.
Amíg ismét szabad lesz és megint nagy lesz Magyarország!

 

Ezrek kísérték el utolsó útjára Urbán Lajos szegedi cigánykirályt

A ködös-fagyos januári délutánon kísérték el utolsó nótájával utolsó útjára Urbán Lajos cigányprímást, a szegedi cigánykirályt. Pénteken délután eltemették „Kukacot“, aki hatvan éven át csodásan muzsikálta a magyar nótákat. 

Ünnepi szomorú csöndben áll a kis fehérhátú Hajó-utcai ház. Végig kell menni az udvaron, be egészen mélyre. Ott van a kis tisztaszobában a ravatal. Lekerülnek a kalapok a fejedelem előtt és le kell hajtani a fejeket, amint belépünk a törpe ajtón. Gyertyák és zöld növények között fekszik nyugodtan, fáradt vonásaival Urbán Lajos. A barna, aranyozott koporsó körül néhány ember: a család. Már nem sírnak. Csak nézik. 

Három óra előtt megkezdődött a népvándorlás. Sűrű fekete tömegek jöttek, egyszerű kopott proletárok, jól öltözött prémbundás urak, akik valamikor Kukac muzsikája mellett mulattak. Hintók jönnek, képviselők, városi urak, katonatisztek, ügyvédek, aranyifjúság. Százan és százan tódulnak a kis ház felé minden irányból és három órakor már nem lehet beférni az udvarba. Néhány perc és teli a Háló-utca. A Bárka-utca sarkán ötven tagú cigánybanda vár. Most a fejedelem alattvalói. 

Öt perc múlva leszögezik a tölgykoporsót. Kint a téren még egyre gyűlnek. Mindenki itt van, aki hallgatta egy emberöltőn át a cigánykirály muzsikáját. Mind csöndben áll, az úr és a proletár. Lassan kiviszik a koporsót az udvarra. Lehullanak a kalapok. A kántor rákezdi: Lucea perpetua lucea tei... Aztán leszentelik a koporsót. A pap elvégzi a szertartást, majd Farkas Ferenc cigányzenész mond egyszerű, de mélyen megható búcsúztatót: 

Búcsúzunk tőled, aki tizenhárom éves korodtól, hatvan éven át a legszebb magyar nótákat játszottad. Isten veled, Lajos bácsi! 

Szomorú csöndben emelik le a koporsót,egy koszorú van rajta, a cigányok virágjai. A nagy, négylovas halottas szekér beborítva virággal. Csöndesen becsúsztatják az üvegek közé Urbán Lajos tetemét, aztán lassan megindul a menet. 

Gászzászlót visznek elől, meg a keresztet. Aztán a cigányok jönnek, fagyos kézzel a dermesztő hidegben Beethoven gyászzenéjét játsszák. Lassú léptekkel halad a menet végig a Bárka-utcán, végig a Szent György-utcán. És ezrek és ezrek jönnek a kocsi után lassú ütemben, némán. Amerre megy a menet, kinyilnak a hidegben is az ablakok.

A felsővárosi temetőben a sír köré áll a banda. Károlyi Árpád rákezdi Lajos bácsi legkedvesebb nótáit: „A pécskai cigánysoron ...“„Lehullott a rezgő nyárfa levele..." És utoljára Kukac dal-szerzeménye, amit az utolsó hetekben komponált Juhász Gyula rímeire az öreg cigány: 

Öreg cigány hegedűjén szomorúbb és szebb a bánat...

Eltemették Urbán Lajost. 

 

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.