Szeged

100 éve Szeged - Erdélyi szó Szeged ifjúságához

100 éve Szeged - Erdélyi szó Szeged ifjúságához

Egy erdélyi író üzent a helyi újságon keresztül Szegednek és az itt élő erdélyieknek

Kovács György
2024. szeptember 27., péntek
100 éve Szeged - Erdélyi szó Szeged ifjúságához

A kolozsvári egyetemet a trianoni békediktátumot követően menekítették 1921-ben Szegedre, amellyel nem csak kolozsvári oktatók érkeztek a városba, hanem az erdélyi diákság is. Tabéry Géza író, újságíró ennek apropóján írt 1924. szeptember 26-án a Szegedi Új Nemzedék újságba, felhívva a figyelmet arra, hogy az erdélyi magyar fiatalság értelmiségét elszívja Szeged. 

Tabéry Géza neve talán keveseknek mond sokat, de a kor erdélyi magyar irodalmi életében és sajtójában jelentős szerepet töltött be. Erdélyben az Ady-kultusz egyik, ha nem legnagyobb őrzője volt. Tabéry Géza szervezte meg a máig működő nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeumot, amelynek haláláig igazgatója is volt. Fiatalabb korában a politika sem állt tőle távolt, a Károlyi-kormány idején főispáni titkár, a Tanácsköztársaság alatt kormánybiztosi titkár volt Nagyváradon. 

1940, Dugonics tér, az egyetem rektori épülete. Forrás: Fortepan

 

Tabéry Géza - Erdélyi szó Szeged ifjúságához 

Idők jele, hogy kék erdélyi hegyek lábainál kétszer is megrágott mondanivalóját tarsolyba rakhatja az író s megindulhat vele a Tisza felé. Idők jele az is, hogy a tarsoly tartalmának kipakolására, a határon túli író mondanivalójára a Duna-Tisza közén is vannak már kíváncsiak. És idők jele és nem véletlenség, hogy az odaát születő írásokra a felfigyelést a Szegedi Új Nemzedék útján Szeged kezdi el, hogy éppen a szegedi direktor jött át mihozzánk színészekért s egy szerény egyfelvonásosért. Nem véletlen tünet Szegednek ez a hozzáforradása Erdélyhez, a síkság vágyakozása a dombok után s még inkább: viszont. Szeged dús televénye fölött egy idő óta szenthegyek levegőjét érzi a tüdő. 

Tápé homokja, Dorozsma földje, ez a föld aminek vízmosta múlandóságába még csak ezután fog gyökeret verni a tradíció, ez a föld, e forró és végtelen, lágy ölű anya kincses Erdélytől megfogantatott abban a percben, amikor az átplántált kolozsvári egyetem küszöbét először lépte át itt az első tizennyolc éves erdélyi fiú. 

Bocsássa meg nekem az új anya, a jó, a megbecsülhetetlen Szeged, hogy betérve virágos tornácára első köszöntésemet az elhagyott, szomorkás ősszüle nevében fogadott fiaihoz címezzem, erdélyi fiukhoz Szeged egyetemén. 

A megőszült Erdély csókoltatja őket.

Kalapomon még ott van az ökörnyál, rohanás közben tapadott hozzám üzenetként az is Kalotaszegen. Vásárhelyről a Maros-mentén vénasszonyok nyara róluk álmodik, Kolozsvárott a Hója erdő őutánuk lengeti rozsdás lombkendőjét és Csíkban, Háromszékben miattuk könnyeznek piros bogyókat a fák s a szedresek. 

Mindenki elől gyorsan menekül a fiatalság. De oly váratlanul, oly pótolhatatlanul, ahogy ezek a fiúk kifutottak, még senkit cserben nem hagytak szülöttei. S Erdély postása, első fullajtárja egy percre utánuk futottam, hogy megfogjam az elmenekülőket. Sikerül-e úgy ez a megfogás, a lelkek megfogása, hogy szívekig mondhassam az üzenetet, most még nem tudom. 

Nekünk, túl a kék határon ma nincs intelligens magyar fiatalságunk. Sok százéves történelme idején Erdély sohasem volt úgy, hogy az ifjúság ki lett volna rekesztve a Királyhágó városaiból. Ma így van. Hiányzik közülünk a tizennyolc évesektől harmincévesekig terjedő friss generáció. A középiskolák ifjúsága még vergődik valahogy a líceumokban, de az egyetemen lámpával sem találni magyarokat. 

A romániai magyarság tragédiája nem abban rejlik, hogy ma még a hatalom másként kezel bennünket, mint a román nyelvű állampolgárokat.

Idővel ezt az egyenlőtlenséget meg fogja szüntetni a belátás vagy a történelem. A helyrehozhatatlan nagy hiba az, hogy nemzedékeink folytonossága bennünk megszakad. Ma még van magyar mérnök, orvos, jogász, művész és író Transylvániában, de a mi korosztályunk már utolsó kocsija egy elrobogó vonatnak s a történelem végtelen sínjein ki tudja mikor indítja el Európa konszolidációja az új gőzösöket?! Addig a sínek megrozsdáznak és gyom nő a korhadó talpfák alól. A fiatalság hiánya, a magyar kulturfolytonosság megszakadása pedig azt jelentené, hogy a ma még polgáriasodott magyar elem egy emberöltő alatt a városokból végkép kiszorul tarlóra, ugarakra s a havasi legelőkre. 

Mi lenne Erdély kiszakadt ifjúságának históriai szerepe ennek a veszélynek meggátolásában? Csakis egy: a hazajövetel.

Haza kell szivárogniuk, vállukon a tudás terhével, betömniük a rést, amit kényszerű távozásuk jelent a mi magunkra hagyott, küzdelmes és nélkülük lomb és világtalan vegetálásunkban. Ők azok, akik a jövendő kultúrharcot fölvehetik, ha mi kiroskadunk, utolsó kocsiként kisiklottunk, vagy beleütköztünk szembeindított gőzösökbe. 

Ez a hazajövetel sok önmegtartóztatást, lemondást, nélkülözést követel különösképpen ma. De nem volt e Erdély történelmében a magyarság fennmaradása mindenkor egybekötve hasonló mozzanatokkal, áldozatokkal szűkölködésekkel és olykor megalkuvásokkal ? 

Magamnak is furcsa, hogy amikor lejövök Szegedre az első erdélyi színdarabbal, a „Kolozsvári Bállal“ és éppen arra kell, hogy kérjem Szegedet,hogy fogadjon bennünket, erdélyi írókat, művészeket ezentúl szívesen ugyanakkor visszahívogatom a már itt lévő erdélyieket.

Arra is kérem Szegedet, hogy kedveljen bennünket, arra is, hogy a lelke ölelése, vérségi ragaszkodása ne legyen hozzánk túlságos erős. Groteszk feladat félszeg és fájó az enyém: tétova s talán nehezen érthető. Szeressék Szegeden az erdélyieket mint vendégeket, ám ne szeressenek bennünket életreszóló egybekapcsolódással, mert a mi életünknek rosszban is jobbik fele, a hivatásunk göröngyösebb, de magasztosabb útja mégis odaát van, túl a Királyhágón, akárhogy szeretjük Önöket, akármilyen hálásak vagyunk is Önök iránt a jó fogadtatásért. 

Bármennyire szeretnénk, nem szabad leomlanunk a hívogató, édes homokon. Maradjunk vendégek Szegeden hogy annál otthonabb legyünk ott, ahol egy nép életérdeke követel bennünket a posztra: - túl a Királyhágón.

 

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.