Múltidéző: Szeged akkor és most-egy kicsit másképp

Kerestünk néhány képet Szeged múltjából és „beültettük” a mai városképbe. Akkor és most – egy kicsit másképp!

A Vidra utca a Kálvin tér felé nézve az 1900-as évek elején. A Vidra utca nagyon sokáig forgalmas belvárosi utca volt. Két trolibusz-végállomása volt az utca Kálvin tér felőli sarkán. A trolibusz továbbra is meghatározza az utcaképet, a 8-as és 10-es járat halad át rajta. 2005-ben, a Szent István tér felújításával az utcából sétány lett, az épületek is megújultak és a forgalmas utca csendes utcácska lett a belváros szívében. Az autókat teljesen kitiltották, csak kerékpárral és tömegközlekedéssel lehet közlekedni.

A Felsővárosi templom az 1950-es években. A Szent Miklós-templom közelében áll a minoritarendház 18. századközepén épült műemlék jellegű épülete. A római katolikustemplom előtt a Golgotát ábrázoló barokkfeszület áll. 1754 és 1767 között építették, majd az 1887-es tűzvész után helyreállították. A templom és berendezése barokk hatást tükröz, a templompadok védett műkincsek.

A Kálvária tér 1930-as években. Az 1714-es pestisjárvány után a város túlélő lakossága az áldozatok emlékére építtette a kápolnát és a stációkat, így jött létre a „Szegedi Kálvária”. Az 1879-es árvíz a Kálváriát is megsemmisítette, de a szegediek akarata az 1800-as évek végére helyreállította a kápolnát, amely szebb lett, mint elődje. A II. világháborúban az építmény megsérült. A háború után a helyreállítására nem is gondoltak, a stációkat „kiverték”, a kápolnát 1968-ban tankokkal lövették porrá, a dombot eltüntették, helyére benzinkút került. A kápolna 1968-as bontásánál először felrobbantani akarták, de csak a tető omlott be. Jött a dózerolás, utána láncokkal akarták kidönteni a megmaradt falakat, ám végül kövenként szedték szét. Azóta a benzinkút is megszűnt és az egykori kápolnára egy domb és egy kereszt emlékeztet.

Az Indóház tér 1920-as években. Az Indóház tér Szeged egyik kapuja, hiszen a vonattal érkezők nagy része itt érkezik meg a városba. A tér 1854, az első szegedi pályaudvar átadása óta tölt be fontos szerepet a város életében. 1902-ben elkészült az állomás új épülete,1908 óta pedig villamos köti össze a Rókus pályaudvarral. 2011-ben a területet teljes mértékben felújították. 2012. március eleje óta pedig a 2-es villamos köti össze a Rókusi körút és a Csongrádi sugárútsarkán található Európa ligettel.

A Huszár Mátyás rakpart 1800-as évek végén. A Tiszát a Belváros minden pontjáról könnyen elérjük. Ha kisétálunk például a Stefániára, első utunk szinte bizonyosan a Tiszához vezet. „A Tisza Szeged főutcája” – mondták többen is az áldást és átkot egyaránt hozó folyóról. A város falai alatt hömpölygő víz kezdettől meghatározta a település életét. Szeged talán nem is létezne a Tisza nélkül. Itt kötöttek ki a dáciai sóbányákból érkező római gályák, s később a magyar királyok föllobogózott szállítóhajói. Az országos só elosztóhelyből idővel rangos kereskedelmi központ fejlődött. Mára leginkább a belvárosi forgalom csökkentését szolgálja a rakparton kialakított alsó út, a lépcsősorok a fiatalok kedvelt találkozóhelye lett. Bár több elemét felújították, mégis a város legelhanyagoltabb részének egyike – a főutca jellegét pedig évtizedek óta csak tervezi kialakítani az önkormányzat.

A Maros utca 1950-es években. Kockaköves utcák, belógó utcalámpa és Maros utca 27. alatti ház. Sokat változott azóta a környék: mára itt a Pick-gyár áll.A Maros utca képét két dolog határozta meg alapvetően: a Tisza közelsége – a mai napig láthatunk szépen rendbe hozott halászházakat – és az 1883-ban alapított, azóta az utca egyik egyharmadát elfoglaló Pick-gyár.

(Fotók: Sándor Judit)