Szegedi tudósok: egy tudós nő a szegedi egyetemen

Szegedi tudós cikksorozatunkban bemutatjuk szegedi kötődésű, a tudomány valamely ágával foglalkozó személyeket. E heti részben  a nemzetközi hírű és jelentőségű tudóst Banga Ilonát mutatjuk be.

Banga Ilona 1906. február 3-án született Hódmezővásárhelyen, Banga Sámuel főgimnáziumi tornatanár és Berényi Mária Róza gyermekeként. Orvos szeretett volna lenni, de akkoriban még a gimnázium is el volt zárva a lányoktól. Ezért magánúton tanult latint és németet, majd különbözeti vizsgája után, magántanuló lehetett a negyedikes fiúgimnáziumban. A sikeres érettségi után végül nem az orvosira ment, hanem a szegedi egyetem vegyész szakára jelentkezett, mert édesanyja nem tartotta nőhöz illő elfoglaltságnak az orvosi hivatást. 

A három hét után véglegesítette szerződését. Ettől kezdve vált Szent-Györgyi Albert leghűségesebb és legodaadóbb munkatársává és Szent-Györgyi egész magyarországi tartózkodása alatt, összesen 17 évig dolgozott a professzor mellett.

Elkötelezett kutatótárs

Szent-Györgyi Alberttel együtt írta tudományos közleményeit német, s főleg angol nyelven. A szükséges kísérleteket annyiszor ismételte meg, ahányszor csak kellett, s az egyes kísérletek lefolyása közti különbségeket egzakt módon megfigyelte, lejegyezte. A Szent-Györgyi vezette Orvos-Vegytani Intézetben nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvendett, nagy szaktudása mellett ehhez hozzájárult szerény egyénisége is.

Mikor Szent-Györgyi felfedezte, hogy a szegedi paprika a C-vitamin kincsesbányája, a C-vitamin kivonásának gigantikus munkájában is legfőbb támasza Banga Ilona volt. Mikor a Szent-Györgyi csapat 33 mázsa paprikából sikeresen kivont 3 kg C-vitamint, az eljárást leközlő cikket Banga Ilona és Szent-Györgyi közösen, első szerzőségével, publikálta. Tudományos elhivatottságtól vezérelve az eljárást nem szabadalmaztatták, hanem a nevük alatt publikálva tették közkinccsé.

Szeged első női tanára
 

A munka jutalmaként elnyert Nobel-díj Banga Ilonának is külföldi meghívásokat hozott: 1938-ban még Szent-Györgyi mellett dolgozott a Liege-i egyetemen, de az 1939-es évben, félévet önálló kutatóként Oxfordban töltött és a később Nobel-díjas Severo Ochoaval az agyban lezajló oxidációs folyamatokat tanulmányozták. Ilyen jelentős mennyiségű közös munka után, saját doktori értekezését is elkészítette és megszerezte magántanári képesítését is „Az emzymek kémiája” tárgykörben 1940-ben. Így lett Banga Ilona a szegedi egyetem első női egyetemi tanára, de a címhez adható kinevezését később, 1946-ban kapta meg, mint címzetes rendkívüli egyetemi tanár.

Az izomműködés alapjainak felderítője

1952-ben a biológiai tudományok kandidátusa, 1955-ben a biológiai tudományok doktora tudományos cím birtokosa lett. Férjével, Baló Józseffel úttörő eredményeket értek el az izomkontraktilis fehérjék felfedezése terén. Kimutatták a vérben az elasztázt és az elasztázinhibitort. Polarizációs optikai módszereket alkalmaztak a kötőszövet kutatásában. Banga Ilona 1970-ben vonult nyugalomba, de kutatói munkáját nem hagyta abba, nyugdíjas éveiben a Gerontológiai Intézet tanácsadójaként az öregedéstudománnyal foglalkozott, 100. évüket megért embereket vizsgált.

Banga Ilona (férjezett nevén Baló Józsefné) 1998. március 11-én hunyt el Budapesten.