Szegedi Ridikül Klub: Kulcsfontosságúak az első iskolai élmények+ FOTÓK

„Becsengettek” jelmondattal indult az ország egyik kedvenc talk-showjának szegedi klubeseménye, ahol Dióssy Klári és vendégei az iskolakezdés nehézségeiről, a megfelelő intézmény kiválasztásának szempontjairól és a szülő-gyermek kapcsolatról beszélgettek.

Nagy dilemma elé állítja a szülőket a megfelelő óvoda, illetve iskola kiválasztása. Számos szempontot kell mérlegelniük: mennyire van messze, mit mesélnek róla az ismerős szülők, van-e különóra lehetőség, hogyan hasznosíthatja a gyermek a későbbiekben az ott megszerzett tudást. A szegedi Ridikül Klub vendégei ezúttal

Plesovszkiné Ujfaluczki Judit

, a Szegedi Tankerületi Központ igazgatója,

Detkovics Éva

, kineziológus és gyermekterapeuta,

Fehér Éva

, az IR Intelligens Régió Üzleti Kommunikációs Kft. ügyvezetője voltak, illetve a Ridikül című műsor tematikájának megfelelően egy meglepetés férfi vendég,

Molnár Tamás

olimpiai bajnok vízilabdázó is csatlakozott a hölgyekhez. A beszélgetést a szintén évekig Szegeden dolgozó csinos műsorvezető,

Dióssy Klári

vezette.

A szülői minták mindenki számára meghatározóak

Az eltérő hátterű, más és más gyermeknevelési nézeteket valló érdeklődők izgalmas beszélgetésének lehettek tanúi csütörtökön a Bistorant rendezvénytermében. Olyan pályaválasztási illetve sorsfordító részletek derültek ki a szakmájukban sikeres szegedi kötődésű meghívottakról, melyeket eddig nem tártak a nagy nyilvánosság elé. Plesovszkiné Ujfaluczki Juditról például megtudtuk, konvencionális családban nőtt fel. Vidéki szülők gyermekekét egyszerű, mégis megrendíthetetlen értékrendet hozott magával. „Édesanyám pozitív szemléletű asszony volt, aki ha akadályba ütköztem, egy újabb ajtót nyitott ki előttem” – fogalmazott, mikor a gyermekkorban átélt nehézségeiről kérdezték. *-*Első iskolás élményei annyira meghatározóak voltak számára, hogy a mai napig fel tudja idézni az osztálytermet betöltő cserépkályhán gőzölgő tea illatát. Detkovics Évának ellenben Judittal az első élményei negatívak. „Nem szerettem iskolába járni, ez két évig tartott. Később tanítónénit váltottunk, ahol ismét negatív élményeim voltak” – mondta, majd megjegyezte mégis úgy gondolja, ebben az időszakban erősödött meg benne az az empátia, amely későbbi karrierjében segítette. A miből, esetünkben „kiből lesz a cserebogár” szólásunknak remek példája Molnár Tamás, aki orvosi javallatra kezdett el úszni. A kezdő lökés után pedig az első adandó alkalommal csatlakozott a helyi vízilabda csapathoz. Egyértelműen sportoló szeretett volna lenni, mégis fontosnak érezte, hogy az áhított vízilabda mellett egy másik terülten is tudást szerezzen, így nem csak az uszoda medencéjébe, de a jogi könyvek világába is bevetette magát. Mint mondja, előre látónak kell lenni, hiszen bármikor bekövetkezhetett volna egy sérülés, ami derékba törhette volna a karrierjét. A mai feltörekvő fiatal generáció problémájának tartja, hogy csak a sikerrel járó figyelmet keresi, és a mögöttes munkát mellőzi, ezért iker fiainak mindig a kitartó munka fontosságát hangsúlyozza. A Kaposvárról származó Fehér Éva első iskolanapi élménye szintén meghatározó volt. Nyugtalan kislányként több mínusz pontot is sikerült összegyűjtenie, később mégis kitűnt társai közül. Mára sikeres üzletasszonnyá és boldog családanyává vált, éppen ezért gimnazista fiának csak irányt mutatott a számára megfelelő iskola kiválasztásakor. *-*Szülőként mindannyian egyetértettek abban, hiába is próbálnak beavatkozni gyermekük döntésébe, az a későbbiekben mindig megmutatkozik, ezért a biztos háttérből „egyengetik”, látják el tanácsokkal az ifjakat.

A topiskola a jó iskola?

Úgy tűnhet, a Ridikül Klub vendégeinek könnyedén megy a gyermeknevelés, mégis sarkaltos pontot jelentett az apróságok óvodába, illetve iskolába való beírattatása. Mint azt Dióssy Klári kifejtette, amikor az ember szülő lesz, kérdésessé válik, a saját tapasztalatait félre tudja-e tenni a megfelelő intézmény kiválasztásakor. Plesovszkiné Ujfaluczki Judit elsősorban arra hívta fel a figyelmet, nem a szülő az, aki elindul az óvodába vagy az iskolába. „Amit én fontosnak tartok, az a támogató környezet. Segíteni, támogatni azt jelenti, hogy biztatni, bátorítani kell a gyereket” – fejtette ki véleményét a Szegedi Tankerületi Központ igazgatója. Majd hozzátette, a kicsinek még megsem fordul a fejében az óvoda gondolata, de szülők már azon vitatkoznak, melyik intézmény a felszereltebb. Fehér Éva családjában az volt a vezető elv, hogy fia gyakorló gimnáziumba járjon, csakúgy, mint ő. Édesanyjától eltérően mégsem a matematika tagozatot választotta, hanem a franciát. Háromszoros olimpiai bajnokunk fiai szintén olyan iskolába járnak, ahol az idegen nyelvek ismeretén van a fő hangsúly. „Olyan intézményt próbáltunk számukra választani, amely a lehető legtöbb lehetőséget nyújtja, ennek megfelelően esett a választásunk egy két tanítási nyelvű általános iskolára. Ugyan volt felvételi, de nem a nyelvtudásukra voltak kíváncsiak, hanem a probléma megoldó képességükre. *-*Nem vagyok benne biztos, hogy 5-6 éves gyereket jó kitenni magas szintű elvárásoknak, hiszen mielőtt kinőne a tolluk, már letörik a szárnyaikat" – mondta Molnár Tamás. A vendégek összhangban egyetértettek abban, az első iskolai élmények a későbbiekben az élet számos területén meghatározóak, mégsem gondolják azt, hogy a manapság népszerű „elit” iskolák tanulóinak képessége különbözne a többitől, hiszen minden intézménynek megvan a maga „erőssége”, így a sport, a művészet, a természettudományos és humán tárgyak iránt érdeklődő gyerekek is kibontakozhatnak az érdeklődési köreiknek megfelelően. Azt tanácsolták, a szülők mindig tartsák tiszteletben a gyerekek szempontjait, mert hosszú távon célravezetőbb, ha olyan hivatást választ magának, amelyben kiteljesedhet. Dióssy Klári a beszélgetés végén levonva a konklúziót azt mondta, nagyon örül annak, hogy vendégei a személyes élményeiket is elmondták ezzel is belátást engedve a hallgatóságnak a különböző élethelyzetek eltérő megoldásaiba.