Az a valóság, ami nem múlik el egy áramszünettel!

- többek között erről is beszélt Tari Annamária szegedi előadásán. A pszichoanalitikus szerint egyre nő a különbség a fiatal digitális generáció és a szülők között. Az egyre népszerűbb közösségi oldalak miatt, pedig mi is egyre nárcisztikusabbá válunk.

Tari Annamária

pszichoanalitikus több kötetet is megjelentetett már a digitális világba beleszületett fiatalokról, s a számítógépek használatát csak később megtanuló, vagy azokat egyáltalán nem ismerő idősebb generációkról. A Somogyi-könyvtárban a X. Országos Könyvtári Napok keretében tartott előadást „Online gyerekek és offline szülők” címmel, zömmel középkorú hölgy közönségnek, habár jópár fiatal is igyekezett megérteni, hogy miért néz az édesanyja megrökönyödve rá, mikor azt tanácsolja neki, hogy le lehet torrentezni az esti filmet, csak ne felejtse el utána visszaseedelni. A klinikai pszichológus az amerikai mintát alkalmazva mutatta be a különböző generációk közötti digitális töréseket, hangsúlyozva, hogy az eltérő történelmi háttér ellenére globális világunkban az amerikai kutatásokra is bármikor találunk azt megerősítő magyar példát. A „Baby Boomerek” (a II. világháború után születettek) generációjához tartoznak a nagyszülők, az X-hez (1965-1982) a szülők, az Y-hoz a gyakran még szülői házban élő digitális nemzedék tagjai. Az 1995 után világra jöttek a Z-hez számítanak, akik már látták a számítógépeket a rácsos ágyból. A babakocsitól az általános iskola alsó tagozatáig találkozhatunk a kis Alfákkal, ők hamarabb tudják kezelni a tabletet, mint beszélni.

Hatszor annyi médiatartalmat fogyaszt, mint szülei

„Gyakran nagy az ellentét az Y és a Z generáció között, mindkét korosztály a reális munkaerőpiacon indul versenybe az állásokért. Nincs meg az a biztonság, amit a „Baby Boom” generáció élvezett, akiket szolid, de biztos karrier várt, s nem húszévesen kellett megtapasztalniuk, hogy milyen állásinterjúk tömegére készülni, s válasz nélkül hagyott motivációs levelek felett töprengeni” – vélekedett Tari Annamária, aki szerint nem mondták el szüleik az Y és Z generáció tagjainak, hogy milyen nehéz is az élet. Egy mai Z generációs fiatal médiatartalom fogyasztása hat-hat és félszerese a szüleiének, s habár egyes szülők igyekeznek követni a trendeket, ez nem könnyű feladat. Szükséges lenne a fiatalokkal beszélni az internet veszélyeiről, hiszen ezekkel nem mindig vannak tisztában, gyakorlatilag hiányzik a szülői kontroll a gyermekek online tevékenysége felett.

- hívta fel a figyelmet a szülői hiteltelenedés veszélyére a pszichológus.

Úgy toporzékol a 20 éves, mint egy nagycsoportos óvodás

„Gyakran ugyanolyan óraszámban tanulnak, mint amennyit a szülők dolgoznak” - utalt a fiatalok túlterheltségére a pszichoanalitikus. „Jellemző rájuk a koraérettség, már kamaszkorban felnőtt problémákkal küzdenek. Mozaikszerű kép figyelhető meg értelmi és érzelmi érettségükről: nagyon gyorsan megértik a legújabb készülékek kezelését, könnyen tanulnak nyelveket, de közben érzelmileg olyanok 20 évesen, mintha 7 évesek lennének, néha képesek szinte toporzékolni, ha valami nem a szándékuk szerint sikerül” - mutatta be a Z generációt az előadónő. Ennek egyik okaként a gyorsaságot jelölte meg, a számítógépes „keresőmotorok” világában minden kérdésre lehet azonnal választ találni, s nem kell lexikonokat átböngészni. A gyorsaságot addiktívnak nevezte, nő a türelmetlenség, az agresszivitás, ha mégsem sikerül olyan sebességgel megtalálni valamit, mint amit a Google ígér. „Ma a huszonéves munkavállaló nem rendelkezik problémamegoldó stratégiákkal, kommunikációs képességekkel. Régen, ha valami nehézségbe ütköztünk, három-négy órán keresztül is magunkban kellett tartani, mire elmondhattuk valakinek, akiben megbízunk, ez idő alatt átgondolhattuk a történteket. Ma ugyanez három-négy másodperc, hiszen az eset után bárkit felhívhat a fiatal azonnal, így nincs ideje a konklúziókat sem levonni” - vetette össze az X és Z generációt Tari Annamária. Úgy vélekedett, „trófeagyűjtő” nemzedékről beszélhetünk, amely szereti, ha munkaadója megdicséri.

Hamarabb használ tabletet, minthogy beszélni tudna

Az Egyesült Államokban a 12 hónapnál(!) fiatalabbak tíz százaléka használja a tabletet, s a jövőben ez csak nőni fog. Az előadónő találkozott már olyan internetes bejegyzéssel, ahol a 17 hónapos Rékuci édesanyja kérdezte meg a netes közönséget, hogy milyen tabletes játékot ajánlanának lányának… Eközben az alkalmazásokat, számítógépeket fejlesztő, Szilícium-völgyben dolgozó szülők 14 év alatt nem adják az általuk létrehozott eszközöket gyermekeik kezébe. Ez nem véletlen, tudják, hogy gyermekük kognitív fejlődéséhez nem szükségesek tabletek, iPhone-ok, sőt inkább bajt okoznak. „A legfrissebb kutatási eredményekből látszik, hogy a digitális eszközökkel tanított gyerekek nem lettek okosabbak, mert meg kellene tanulniuk gondolkodni a diákoknak, ezt azonban könnyebb volt hagyományos módszerekkel elérni” – magyarázta a pszichoanalitikus.

Egyre többet hazudunk a közösségi oldalakon

„Egy felmérés szerint a közösségi média oldalain 2000 nő közül közel harminc százalék hazudott valamilyen elfoglaltságot, miközben otthon ült egyedül. A Facebook felhasználók 25 százaléka adott meg hamis adatot magáról” – sorolta Tari Annamária, aki szerint a profilkép, ami évekkel ezelőtt, fiatalabb korban készült, vagy az olyan beállítású fotók, ahol az adott személy jóval karcsúbbnak látszik a valóságnál, szintén ide számíthatóak. Növekszik az egocentrikusság, a nárcisztikus jellemvonások megjelenése. Az internetezők 46 százaléka keres rá a Google oldalán saját nevére minden nap, s csak hat százalékuk nem tette ezt még meg soha. A LinkedIn felhasználók 37 százaléka rendszeresen cseréli profilképeit. Az emberi kapcsolataink is egyre jobban visszaesnek, az emberek 51 százaléka Facebookot használ ebéd közben. Tari Annamária hangsúlyozta, annyira megnőtt az ego szerepe mindennapjainkban, hogy az Y és Z generációnak komolyan oda kell figyelnie, hogy 40 évesen ne egy érdekházasságban éljen...