Félszáz szalakóta téli vándorútját követhetjük nyomon

Egy odúlakó, akinek téli szállásáról szinte alig tudunk valamit. Egy európai, aki ma már csak a Kárpát-medence, Spanyolország, Dél-Franciaország valamint a Mediterraneum területén költ. Színpompás tollazatú madár, aki méltán érdemelte ki a kékcsóka nevet. Ő a szalakóta, a 1991-es Év madara. Megmentéséért most két ország fog össze.

Kékes, csillogó tollazatú madár, amelyet fészkelés közben csak az alföldi tájakon kaphatunk lencsevégre. Bár neve előtt ott az „európai” jelző, az 1980-as években eltűnt a kontinens nyugati országaiból, ma mindössze 1100-1200 pár költ a Kárpát-medence magyarországi területén, a spanyolországi-és dél-franciaországi populáció mellett. A szalakóta a fás legelők lakója, azonban élőtere a növénynemesítésnek, a belterjes állattartásnak köszönhetően egyre szűkül, így a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület felvettette az Európa Bizottság LIFE prioritás fajok listájára. A populáció megerősítése érdekében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ötéves fajvédő konzorciumi projektbe kezdett a Kiskunsági Nemzeti Parkkal, a Bükki Nemzeti Parkkal, a Dalerd dél-alföldi erdészettel és további két romániai partnerrel karöltve.

Tokody Bélával

, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád megyei titkárával a szeptember 1-jén indult határokon átívelő programról beszélgettünk.

Szalakótáról a természetbúvároknak

A Szalakótavédelem a Kárpát-medencében címet viselő projekt célja tulajdonképpen az, hogy a szalakótavédelem ne csak egy, az ornitológusok és természetvédők íróasztal mögött megköttetett együttműködése legyen, hanem hogy a környezetvédelem beépüljön a kultúrába, mind az idősebbek mind pedig a fiatalok mindennapjaiba. Az egészen kicsi óvodásoktól a nyugdíjas csoportokig bárki megtalálhatja majd a számára legérdekesebb interaktív programot a szegedi Fehér-tó környékére tervezett szalakóta látogató- és kutatóközpontban, illetve az azt körülölelő tanösvényen. A tó mellett jelenleg is áll egy hasonló épület, azonban a negyvenéves kiszolgálóegység 2016-ra napkollektoros, geotermikus energiával működtetett mini apartmanra bővül öt kétszemélyes szobával az emeleten. Innen testközelből megcsodálható majd a vízi és vízparti élővilág, ráadásul számos játékkal is kiegészül a faház, az aprócska természetbúvárok és a nagyobb középiskolások örömére.

Vissza a gazdag hullámtérbe!

„Régen három tipikus helyen találkozhattunk a szalakótákkal: a szikes gyepek környékén, a hullámterekben, és a fás legelőkön. Utóbbi területen a mai napig szeretnek költeni, hiszen a fák odvai kiváló fészkelőhelyet biztosítanak, ráadásul az ágakról lecsapva vadászni is könnyedén tudnak” – ismertette a népiesen csak kékcsókának nevezett madár tulajdonságait Tokody. Sajnos az erdőgazdálkodási és mezőgazdasági trendek átalakulásával a szalakóták kiszorultak az egykor táplálékban és élőhelyben gazdag hullámterekből, a hajdanán kaszálórétekkel és gyümölcsösökkel tarkított tisztásokat felváltották a nemesnyárral és invazív növényekkel betelepített tájak. Annak érdekében, hogy a színpompás szalakóták ismét rátaláljanak kedvenc helyeikre, a madártani egyesület mintegy 100 hektáros területen megkísérli helyreállítani az ártéri növénykultúrát: kiirtják az inváziós fajokat és vackolásra alkalmas fehér nyárfát, valamint szürkenyárfát telepítenek a helyükre. „A hullámterek sok madárnak jelentettek menedéket a Tisza 600 km hosszú magyarországi szakaszán. A projekt e része az erdészekkel együttműködve hamarosan elkezdődik. Reményeink szerint más állatokat is odavonz majd a fatelepítés, például ragadozó madarakat és csókákat.” Nemcsak a folyó menti tisztások, hanem a szikes gyepek is megújulnak: fehér nyárral, szürkenyárral és tölgyesekkel gazdagítják az erdőfoltokat. Hogy még otthonosabb legyen a környezet és a madarak is hamarább elfogadják, 3000 mesterséges odút helyeznek ki az ország számos erdőségében.

Hová vonulnak a kékcsókák?

„Arról, hogy pontosan mikor vonulnak, hová és milyen gyorsan jutnak el a telelőhelyre, nem tudunk biztosat” – számos kérdés kering a szalakóták körül arra vonatkozóan, hol töltik a hideg, téli hónapokat. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és partnerei mintegy félszáz madár hátára szerelnek GPS-jeladót, így nyomon követhetik a vándorok útvonalát. Nem csak a szakmának kecsegtet érdekességekkel a gyűrűzést felváltó technika, hanem a madárrajongóknak is, hiszen az ötven szalakóta mindennapjai a nagyközönség számára is követhetőek lesznek. Az első kis „küldöttekről” a neten tájékozódhatnak majd az érdeklődők, méghozzá az

MME honlapján

.

„A program másik nagy beruházása a középfeszültségű oszlopok szigetelése. Nemcsak a szalakótát, hanem sok más madárfajt is veszélyeztet az oszlopok tetején található kerámia szigetelő, például a gólyafiókák közel 20 százaléka áramütés áldozatául esik” – tudtuk meg Tokody Bélától. A teljeskörű szigetelés az elkövetkező években csak Romániában valósul meg, Magyarországon mindössze e madárbarát eljárást promótálják, valamint tanácsadást tartanak a villanyszerelő szakembereknek arról, milyen egyéb módszerekkel járulhatnak hozzá a madárvédelemhez.