Bíró Hubert: Csak az emberi fantázia szab határt a tetoválásnak

Szerencsére a művészek által kezd egyre elfogadottabbá válni és így kitörni a szubkulturális közegből maga a tetoválás. Csak egyedi mintákat vállal Bíró Hubert, de figyelmeztet, egy bőrünk van, jól meg kell gondolnia mindenkinek, mivel dekorálja testét.

Maguk a kérések teszik igazán egyedivé a tetoválást, ez inspirálja

Bíró Hubert

tetoválót is, aki mindenkinek megbeszélés alapján egyedit tervez, s a munkák többsége szabadkézi felrajzolással kerül fel a bőrre. 1994-ben kezdett el tetoválni, amikor elvitték katonának. „Akkor még nagyon kevés információ volt, nem állt az egész mögött egy iparág, mint most. Először kézzel és tűvel tetováltam, például sima tussal. Akkoriban Pesten talán egy üzletben lehetett vásárolni festékeket” – idézte fel a kezdeteket. Azóta sok minden megváltozott, a legmodernebb felszerelések és bőrbarát festékek bármikor beszerezhetőek, és lehet külön tetoválógépet készíttetni is. „Profi, összetett, részletgazdag munkát csak valóban profi felszereléssel lehet elvégezni. Akkor lehet csak úgy rajzolni a bőrre, mint mondjuk a papírra. Fontos, hogy minden, ami képileg megjeleníthető, azt vissza tudjam adni a bőrön is” – magyarázta Hubert, akinek a munkaeszközeit tetoválógép-készítő mesterek alkották, direkt azokhoz a munkákhoz igazítva, melyeket ő végez. A Makacs Foltok szalonban beszélgettünk a tetoválóval, aki hat évig élt és dolgozott Svájcban, jelenleg fesztiválok idején látogat külföldre, márciusban Párizsba készül. Bíró Hubert több munkájával első helyezést ért el portré- és színes kategóriában, szerinte ezekért érdemes kiutazni a különböző fesztiválokra. Úgy látja, a tetoválás terén nincsenek lemaradva a magyarok, világszínvonalú alkotások kerülnek ki a hazai tetoválók kezeik közül, s a fesztiválokról elhozott díjak tovább erősítik a szakmát. Ez kell ahhoz, hogy kilépjen a szubkulturális közegéből, és valóban művészetként fogadják el a széles rétegek is.

A színesedő emberi fantázia az egyediség egyik kulcsa

A vendégek már a legkülönbözőbb területekre tetováltatnak, már rég nem divat bölénykoponyát varratni a vállra. Nem lehet általánosságokról beszélni e téren Hubert szerint, annyira egyediek az elképzelések és a helyek. Lányokra is készülnek olyan nagyméretű tetkók, amit nem gondolna az ember, ha meglátja például az utcán szépen felöltözve. A korosztály is nagyon vegyes, a tetováló legidősebb vendége például 64 évesen készíttette el első tetoválását. Hangsúlyozta, csak 18 év fölött vállal tetoválást, igaz annál fiatalabbak esetében szülői engedéllyel lenne rá mód, de inkább azt javasolja mindenkinek, hogy várjon 25 éves koráig. „Jól át kell gondolni, hiszen egy testünk van, nem tudunk egy másik bőrt kivenni a szekrényből. A tetoválás az önkifejezés egyik eszköze” – jegyezte meg. Munkája során azt tapasztalja, az emberek fantáziája is színesedett az évek alatt, igaz a fiatalok mindig eleve nagyon nyitottak a világra. „Új ötletekkel jönnek a fiatalok, ami kinyit bennem egy új ablakot egy másik világra, tehát így a végén összeáll a kép” – mondta. Érdekes kérésekkel is felkeresték, egy srác például azt szerette volna megjeleníteni, hogy születik egy koi ponty, és a japán halnak az az álma, hogy szamuráj legyen. Ezt a karon és háton jelenítette meg képekben, nagyon tetszett Hubertnek az elképzelés, hetekig gondolkozott az átmeneteken és a folyamatokon, s a végén nagyon jó alkotás született az ötletből. Extrém kérések is vannak, egy hölgy két zacskóval kereste fel, melyben koszos fehéres por volt, s azt kérte, hogy keverje bele a festékbe a halott kutyájának a hamvait. Persze, érkeznek sablonos elképzelésekkel is emberek, nekik próbál kicsit szélesebb képet felvázolni, miként is dolgoznak, hogyan is fogják fel az egészet, s ha hajlik arra az illető, akkor természetesen művész szintre emelhető az alapötlet. „A vendégeimet arra próbálom rávenni, hogy keressék a saját ötletüket, legyen inspirációjuk, és ne kövessék a divatot vagy a sablonokat, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy mondjuk a kínai jel vagy a kiscsillag lesz a menő a jövőben” – részletezte.

Nemzeti tradíciók, sajátosságok - bőrbe varrva

Már az ókorban számos kultúrában jelen volt a tetoválás, később egyes törzseknél a beavatási rítusok részét képezte. Volt, ahol úgy tartották, annak révén, ahogy a tű lyukat üt a bőrön, majd újra és újra, összeköttetést biztosít az univerzummal vagy az istenekkel. Mai világunkban sokkal árnyaltabb a kép, hiszen az egyéniség kihangsúlyozása mellett a divat, bizonyos tradíciók követése vagy egyes csoportokhoz tartozás jelzésére is szolgálhat a test dekorálása, s megjelennek nemzeti tradíciók is a minták egy részében. Az utóbbi időben igencsak felkapottak lettek hazánkban a népi kultúrából eredeztethető virágminták, a ruhák, cipők és táskák mellett egyre több kalocsai és matyó mintás, vagy legalábbis onnan eredeztethető tetoválást láthatunk. A saját tradicionális hagyományainkból, népművészetünkből eredő mintáknak sokkal régebben meg kellett volna jelenniük Bíró Hubert szerint. „A régi rendszer ezt nem hagyta kibontakozni, ezáltal most egy kicsit furcsa egyeseknek – akár tetoválások terén is – pedig az lenne a normális, hogy a saját gyökereinkhez nyúljunk, abból merítsünk. Tetováltam már a csodaszarvas legendáját és a vérszerződést is vendégekre” – mondta el portálunknak. Nyugaton jobban követik a trendeket, például ha látnak egy videoklipet, vagy egy sztár tetoválását, akkor sokan azt szeretnék magukon is látni, de ezt ő nem tartja követendő példának. Ezen felül a saját tradíciójukat kicsit többet alkalmazzák, Zürichben például a város címere volt az, ami nagyon tetszett az emberekkel. Két ugyanolyan mintát sosem készítet, próbálták mindig kicsit érdekessé tenni, de több munkájának alapmotívuma volt a díszes címer. A magyar népi motívumokkal kapcsolatban megjegyezte, egy szimpla virágot nem tetoválna, de az emberek kérése nagyon vegyes, lehet, hogy a minta elindul például a kalocsai virágokból, majd egy zombiba megy át.