„Divat a magyar”– hímezzünk együtt! + FOTÓK

Derekegyházi hölgyek saját kezűleg hímzett kollekcióval mutatkoztak be. Példaértékű kezdeményezésre, összefogásra találtunk a délalföldi településen. Bánvölgyi Petrával, a program fiatal vezetőjével beszélgettünk.

A helyi művelődési ház kis alkotói közössége volt a projekt ötletgazdája, akik szerették volna szélesebb körben is megmutatni az itt készülő darabokat. Ebből szándékból született ez a zenés-táncos műsor, mely először a derekegyházi palacsintafesztiválon debütált. „Láttuk, hogy a pesti és a külföldi kifutókon egyre több divattervező próbálja ezeket a népies motívumokat felhasználni. Úgy gondoltuk, hogy nálunk falun ennek igazán nagy hagyománya van, illetve vannak itt olyan kis alkotó kezek, akik szívesen foglalkoznak szabadidejükben ezekkel a hímzésekkel, ezért megpróbáltunk egy olyan produkciót összehozni, amihez a ruháinkat mi saját magunk hímeztük ki” - mondta

Bánvölgyi Petra

, a program főszervezője.

A drukkolás itt nem szurkolás

Megtudtuk: a produkció közös munkával született, mindenki hozzájárult a saját tudásával. Van a csapatban egy lány, aki néptáncol, ő betanított egy néptáncos blokkot, de a koreográfiához mindenkinek volt valami egyéni ötlete. A zeneszámokat is együtt választották ki. Találtak egy szentesi szervezetet, a Szentesi Díszítőművész Szakkört, akik rádrukkoltatták a ruhákra a mintákat. A drukkolás azaz a mintarajzolás egy ősi művészet, amit nem sokan űznek ma már. Kihímezték – az alapszínt kivéve – a szabadon választott ruhákat, mindenki a magáét. Egy helyi fodrász szépen tud és szeret is hajat fonni, a frizurákat ő készítette el. A sminkes is a csapatból került ki, egy másik hölgy külön erre a fellépésre csillámtetoválást festett a karjukra magyaros motívumokkal. „Valójában minden generáció részt vesz a munkában. Az aktív ’fellépő’ csapat legfiatalabb tagjai 10-12 évesek, a legidősebb talán 35 körül van. Az idősebbek nem szívesen állnak színpadra, tőlük viszont nagyon sok szakmai segítséget kapunk a hímzéshez: például megtanítják a helyes színhasználatit” – emelte ki a főszervező.

Életre kelt tucatholmik

Hímzett ruhákat hordani jó dolog a hétköznapokban, alkalomi jelleggel, és nem csak a színpadon. Főleg akkor, ha az ember maga választja a darabot, a motívumot. Ez a két dolog már teljesen egyedivé és kellemes viseletté teszi számunkra a tömegcikkeket is. Egyébiránt magyar népi motívumokkal díszített ruhát nem veszünk fel túl gyakran, csak ha van valamilyen apropója, például színpadra állunk népviseletben. Nagyon kell rá vigyázni, mert drága, nehezen pótolható. A fazont meg vagy szeretjük, vagy nem, vagy jól áll nekünk, vagy nem. Vagy fel tudjuk venni hétköznapi ruhához, vagy nem. Eltesszük, és csak ritkán vesszük elő. Ellentétben ezekkel, amiket ebben a kollekcióban láthatunk. A szervezők célja, hogy beépítsék a hétköznapi viseletbe a hímzett holmikat. „Azt szerettük volna, ha ez nem csak egy szekrényben porolódó darab lenne, hanem tényleg örömmel viselné az, aki elkészítette. A fölsőket hipermarketekben, olcsón vásároltuk, egyszerű tucatholmik, amiket mi ezzel a hímzéssel életre keltettünk. Mindenki az egyéniségének megfelelő ruhára hímzett. Igyekeztem rábeszélni őket, hogy fehér legyen az alap, hiszen arra könnyebb drukkoltani – azaz rárajzoltatni a mintát” – tette hozzá Bánvölgyi Petra.

Akár munkalehetőséget is jelenthet a hímzés

Sok diák keresi a nyári munkalehetőséget, Petra szerint ezeknek a kézzel hímzett egyedi ruháknak pedig nagy keletje és értéke van a piacon. Bízik benne, hogy egyre többen kedvet kapnak. A jövőben szeretnék kiegészíteni a program repertoárját. Egy pályázat keretében interaktív programot is terveznek, az érdeklődő látogatókat szeretnék hímzésre buzdítani és tanítani. Több felkérést is kaptak: Szegvárra, Nagymágocsra, Nagytőkére mennek majd falunapokra, s remélik, hogy minél több helyre széles közönség elé el tudják vinni a jövőben a kollekciót. A program vezetője lelkes: „Én úgy tudom, hogy ilyen amatőr divatbemutató saját kezűleg készített alkotásokkal, egyedinek számít. Én ilyen bemutatóval még nem találkoztam. Bízunk benne, hogy ezzel hagyományt teremtünk, illetve abban, hogy egyre több ember kedvet kap a hímzéshez.”

Józsik Edit