Kenguruszaporulat a Szegedi Vadasparkban

Gyarapodik a Szeged Vadaspark kenguruállománya, mint az intézmény hírleveléből megtudtuk.

Az, hogy a Vadaspark Bennett-kengurui jól szaporodnak, már nem számít akkora újdonságnak, talán csak az marad izgalmas kérdés, hogy lesz-e idén fehér kis kenguru, vagy sem? A szemközt lakó apró derby-kenguruk csapatában azonban már régen született kölyök, így a vadaspark állatgondozói nagy örömmel fedezték fel márciusban, hogy tele a nőstény zsebe. A bennett-kenguru csapatban idén négy nőstény hordozza kicsinyét, és ezek közül – az évente feltett kérdésre válaszul – kettő fehér színnel született, vagyis albínó. A kölykök eltérő korúak, az idősebbik fehér ennek köszönhetően már elég sok időt tölt a zseben kívül, a kisebbiknek még csak a fejét láthatják az élesebb szemű látogatók. Az európai törzskönyvi program (ESB) keretében tartott derby-kenguru csapatban azonban régen várják a szaporulatot. A kis termetű kenguru érzékenyebb faj nagyobb rokonánál, a Bennett-kengurunál. Ő is Ausztrália déli részén él, és bár viszonylag nagy területen és egyedszámban található meg, a természetes populációjának feldarabolódása veszélyt jelent rá. Csakúgy, mint az emberek által felelőtlenül betelepített, hamar természeti csapássá vált nyulak, amelyek szó szerint elpusztították és pusztítják a kenguruknak is táplálékul szolgáló vegetációt. A kenguruk talán a legismertebb ausztrál erszényesek, amelyek arról a közös tulajdonságukról ismertek, hogy utódjuk fejletlenül, 0,6 grammosan születik meg, majd az anyák erszényében fejlődik tovább, akár hosszú hónapokig is (a Bennett-kenguruknál ez akár hét hónap is lehet). A kölykök már viszonylag nagy méretet elérve is, veszélyt érezve visszajárnak anyjuk erszényébe, amely ekkor bámulatos tágulási képességről tesz tanúbizonyságot. Sőt, a fiatalok akár másfél éves korukig is szophatnak, mikor a nősténynek már újra megtelt a zsebe… A Szegeden utóbbi években született fehér kenguruk azt mutatják, hogy a csapatban mind a nőstények, mind vezérhím örökítőanyagában megtalálható ennek recesszív allélje, annak ellenére, hogy maguk normál, vad színűek. A természetben a fehér egyedek túlélési képessége alacsony, nemcsak érzékenyek a betegségekre, erős napsütésre és az időjárás egyéb viszontagságaira, hanem a ragadozók is könnyebben felfedezik őket. A vadasparkban természetesen az utóbbi veszéllyel nem kell számolniuk.