Virágzik a buddhisták szent növénye, az indiai lótusz (Nelumbo nucifera) a Szegedi Tudományegyetem Füvészkertjében, ahol a látogatók egy másik egzotikus faj, az amerikai agávé (Agave americana) nyolcméteres száron ülő bugavirágzatát is megcsodálhatják. Az indiai lótuszok a füvészkert büszkeségei, Közép-Európában legnagyobb állományuk itt látható – mondta Németh Anikó, az intézmény igazgatóhelyettese csütörtökön az MTI-nek. A picinyke tavon a növénynek több száz hatalmas, rózsaszín virága nyílik, de már láthatók a később beérő makkokat tartalmazó zuhanyrózsa- vagy darázsfészek-formájú terméscsoportok is. A színpompás virágokat a látogatók – kedvező időjárás esetén – egészen szeptember elejéig megcsodálhatják. A lótuszállomány csaknem egyidős a 88 éves botanikuskerttel, az első növények az alapítás után néhány esztendővel a földeáki kastély kertjéből kerültek Szegedre – közölte a szakember. A legenda szerint Buddhának életet adó növény őshazája Délkelet-Ázsia és Ausztrália, ahol szinte minden részét hasznosítják. A virágok a templomokat díszítik, a víz alatt az iszapban található szárakat rántva fogyasztják, a fiatal hajtásokból és levelekből salátát vagy kompótot készítenek, termését pirítva, kandírozva fogyasztják, a nagyobb leveleket pedig csomagolásra használják. Az idei lótuszvirágzás – a tavasz és a nyárelő kedvezőtlen időjárása ellenére – évek óta a legszebb. Ennek azért is örül Németh Anikó, mert a növények most virágzanak első alkalommal azóta, hogy a tavat speciális módszerrel – hogy az iszapban rejtőző gyöktörzseket ne bolygassák meg – kikotorták. Igazi ritkaságnak számít az amerikai agávé virága, amelyet az érkező vendégek el sem téveszthetnek szem elől, ugyanis kimagaslik ez egyik melegház télen fóliát tartó dongái közül. A növény 1,5-2 méter hosszú viaszos, szürkés levelei közül emelkedik nyolc méter magasra a később elfásodó szár, amely a zöldessárga bugavirágzatot tartja. Az amerikai agávé, ahogy a több száz fajból álló nemzetség tagjainak többsége, élete során egyszer virágzik, ezt követően pedig elszárad. Vannak olyan fajok, melyek tíz-tizenöt éves korukban, mások – az amerikai agávé is – negyven esztendő után virágzanak. Az arborétum azonban nem marad agávé nélkül, a növény már sarjakat hozott, amelyek ezt követően növekedésnek indulnak. Az agávé nemzetség tagjai az USA déli részén, Mexikóban és Közép-Amerikában őshonosak. Az aztékok szent növényként tisztelték, mivel vastag, húsos levelei cukros nedvet rejtenek, amely önmagában is tápláló – betegeknek és szoptatós anyáknak adták –, megerjesztve pedig alkoholos ital is készíthető belőle. Az egzotikus növény a XVII. században került Amerikából Európába. Rostnövénynek akarták termeszteni, de nem volt gazdaságos. Magyarországon télen védeni kell a fagyoktól, délebbre azonban annyira megszerette a klímát, hogy vadon is szaporodik, az Adria partján gyakran találkozni vele.
