Május második napja szintén számos eseményt látott már. Ezúttal II. Katalin cárnő és Benjamin Spock gyermekorvos születéséről, illetve a vasfüggöny bontásának kezdetéről emlékezünk meg.
1729-ben ezen a napon született II. (Nagy) Katalin orosz cárnő (1729. május 2. – 1796. november 17.) 1762-től haláláig Oroszország cárnője. Uralkodása alatt megerősödött Oroszország európai helyzete, és immár nagyhatalomként tekintettek az országra. Katalin jelentősen támogatta az orosz művészetet is: számtalan műalkotás, palota született uralkodása idején. Miután Erzsébet cárnő 1762. január 5-én meghalt, III. Péter követte a trónon, így Katalin cárné lett. Péter különcködése és poroszimádata azonban szálka volt egyes politikai körök szemében. 1762 júliusában Péter visszavonult udvartartásával és rokonaival, feleségét Szentpéterváron hagyva. Katalin, noha nem volt egyik előző orosz cárnak sem a leszármazottja, követte férjét a trónon. Uralkodása alatt Katalin déli és nyugati irányban kiterjesztette az Orosz Birodalom határait, bekebelezve Ukrajna déli részét, a Krímet, Ukrajna Dnyeperen túli részét, Fehéroroszországot, Litvániát. Mindent összevéve kb. 518 000 km²-rel növelte a birodalom területét. Katalin uralkodása alatt Oroszország lett a leghatalmasabb politikai erő Délkelet-Európában. Katalin hosszú uralma alatt több szeretőt tartott, akiket gyakran magas állásba emelt. Az aktuális szerető beköltözhetett a palotába, a cárnő lakosztálya alá, lakhelyüket titkos lépcső kötötte össze. A férfiak mellett a cárnő leszbikus viszonyt is folytatott bizalmasával és legjobb barátnőjével, aki udvarhölgye volt, majd megtette a Császári Akadémia igazgatójává. 1796. november 5-én öltözőszobájában eszméletét vesztette és harminchat óra haldoklás után elhunyt, anélkül, hogy magához tért volna. Állítólag miközben haldoklott, fia módszeresen átkutatta a cárnő iratait és megsemmisítette a végrendeletét. 1903-ban ezen a napon született Benjamin McLane Spock (1903. május 2. – 1998. március 15.) amerikai gyermekorvos és szakíró. A Spock által kifejtett nevelési elvek a könyv megjelenése idején forradalminak számítottak, és manapság a gyereknevelés alapvető eszköztárába tartoznak. A Csecsemő- és gyermekgondozásból 1998-ig világszerte 50 millió példány kelt el, és 39 nyelvre fordították le. Spock emellett olimpiai bajnok evezős volt, az 1924-es játékokon az amerikai nyolcas csapat tagjaként szerzett aranyérmet. Spock arról biztosította a doktorok és szaktekintélyek által megfélemlített szülőket, hogy saját gyermekeikhez ők értenek a legjobban. Azt tanácsolta, hogy a síró apróságot vegyék fel és nyugtassák meg, hangsúlyozta, hogy minden gyermek külön egyéniség, így nem vonatkozhat általános és merev szabály fejlődésükre, nem helyeselte a fegyelmezésen és verésen alapuló nevelést. Legforradalmibb gondolata az volt, hogy a szülőség öröm, a nevelést élvezni, a gyermeket tisztelni és szeretni kell. A könyv persze emellett gyakorlati tanácsokat is tartalmazott, közérthető és közvetlen stílusban. 1989. május 2-án kezdték bontani a vasfüggönyt, Európa hidegháborús kettéosztottságának politikai metaforáját. A kifejezés Winston Churchill 1946. március 5-i fultoni beszédében hangzott el először. A 260 kilométer hosszúságú magyar-osztrák határon 1949-től különböző technikai rendszereket, drótkerítéseket és aknazárat hoztak létre. Ezzel egy időben lövészárkokkal, betonbunkerekkel és aknamezőkkel erősítették meg a 621 kilométeres magyar-jugoszláv határt is. Az első generációs vasfüggöny egy aknamező volt, amit két, faoszlopokra szegezett szögesdrót vett közre. Ez az aknazár közvetlenül a határvonalon húzódott. A technikai problémák és a politikai helyzet enyhülése miatt 1955 őszétől elkezdték felszedni az aknákat, amivel 1956 szeptemberére végeztek. Ez tette lehetővé, hogy a szabadságharc leverése után százezrek meneküljenek át Ausztriába. A forradalom leverése után, 1957 márciusában a kormány elrendelte az újratelepítést. A második változat két – betonoszlopokra rögzített – szögesdrótkerítés volt, közte egy öt méter széles, félméterenként bakelittestű aknákkal teleszórt aknamező, mellette felgereblyézett nyomsáv és járőrút. Az aknazár helyére később a szovjet elektronikus jelzőrendszert (EJR) telepítették. Ez helyenként tíz kilométerrel is a határ mögött húzódott. A kerítés 24 voltos feszültség alatt állt, ha bárki hozzáért vagy elvágta, a rendszer jelzett a legközelebbi határőrőrsön, ahonnan két járőrt küldtek ki. A rendszer az 1980-as évek végére elavult, az esetek kétharmadában vadállatok vagy eső miatt riasztotta a határőröket. A felújítás százmilliós költséget jelentett volna, hiszen a rozsdamentes drótot – paradox módon – nyugatról kellett beszerezni. A bontás május 2-án kezdődött meg és 1989. június 27-én fejeződött be, amikor Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter a kamerák előtt átvágták az egyik utolsó szakaszt. Az elbontott szögesdrót-zár maradványai azonban még napjainkban is megtalálhatók a határ menti erdőkben.
