(N)évfordulós naptárunk segítségével kedves Olvasóink mindig tájékozottak lehetnek a „napi történelemből”.
1749-ben ezen a napon halt meg id. Tessedik Sámuel evangélikus lelkész. (Puchó, Trencsén megye, 1710. november – Békéscsaba, 1749. április 9.)
Iskolai tanulmányait Puchón kezdte, ahonnan Trencsénbe, majd a magyar nyelv megtanulása végett Győrbe, innen pedig Körmöcbányára küldték. Tessedik húszéves koráig nem sajátította el a magyar nyelvet. Az akkori Pozsonyban nem volt erre lehetősége, mivel a város lakossága német-szlovák volt. Nemcsak a tudomány, az egyetem, a szociális intézmények érdekelték, hanem a technika vívmányai is. Az egyetemet 1732 és 1735 között Jénában végezte. Hazatérve, 1737-ben szentelték fel Besztercebányán, s még ez évben a tótgyörki egyház választotta lelkészévé. 1744-ben Békéscsabára került. Mindjárt hivatalba lépésekor összehívta a nép „véneit”, s egy általa kidolgozott utasítást olvasott föl, mellyel a léha állapotokon próbált javítani. Az utasítás öt pontban szabályozza a nép egyházi életét: - az első a kereszteléssel kapcsolatos, - a második az úrvacsoráról szól, - a harmadik a házasságkötésről rendelkezik; a terhes nők, özvegyek, fiatalkorúak kérdésével is foglalkozik; s elrendeli, hogy esketés idején zene, lövöldözés ne legyen a templomnál, - a negyedik meghatározza a rendet a templomi istentisztelet idején, - végül az ötödik pont a társadalmi állapotokról tájékoztat. 1749-ben Békéscsaba elhagyására készült. A Bács megyei Petrovácra hívták lelkésznek, de a feladat teljesítésére halála miatt nem kerülhetett sor. Tessedik volt az első Magyarországon, aki felismerte a parasztság problémáinak jelentőségét, nemcsak egyszerű úttörője volt a mezőgazdasági haladásnak, hanem propagátora a mezőgazdasági művelődésnek, szociális-gazdasági reformátor volt, aki a jobbágyságot nem csupán a gazdálkodás modernebb módszereire akarta nevelni, de a jobb társadalmi formák, kulturáltabb életszínvonalra kívánta emelni. 1821. április 9-én született Charles Baudelaire (Párizs, 1821. április 9. – Párizs, 1867. augusztus 31.) francia költő és művészeti esszéíró-kritikus, a világirodalom egyik legjelentősebb alakja volt.6 éves korában meghalt művészeti érdeklődésű apja, és édesanyja férjhez ment egy diplomata-katonatiszthez, akit az ifjú Baudelaire gyűlölt. Ez is oka volt, hogy 1841-ben hosszabb keleti utazásra indult. Hazatérése után ismerkedett meg a nagyvilági fél-prostituált mulatt színésznővel, Jeanne Duvallal, aki számtalan versének múzsája lett. A Romlás virágai című, 1857-ben könyvbe gyűjtve megjelent verseiért az ügyészség „istenkáromlás” és „erkölcsgyalázás” miatt perbe fogta (egyidőben Flaubert perbefogásával a Bovaryné miatt). Flaubert-t felmentették, Baudelaire-t azonban a könyv megcsonkítására kényszerítették. A költő alkohol- és ópiummámorba menekült, vérbajt mutattak ki nála. Belgiumban érte az agyvérzés. Párizsba szállították, itt haláláig magatehetetlen betegként vegetált. Alig van a világirodalomnak más költője, aki nála nagyobb hatást tett volna a modern magyar irodalom fejlődésére. Már a 19. század végén fordították, de igazán a Nyugat klasszikus „első nemzedéke” honosította meg a nagyközönség számára. Ady többször írt róla, egyik korai fordítója Kosztolányi volt. 1908-ban e napon született Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző) (Pécs, 1908. április 9. – Párizs, 1997. március 15.) magyar festő, az op-art jelentős képviselője.Őt tekinthetjük az optikai festészet, vagy „op-art” legjelentősebb képviselőjének, mind életműve, mind számos elméleti munkája révén, amelyekben egyebek között a mozgást úgy jellemzi, mint „azt az erőszakot, amellyel a szerkezetek szemünk recehártyáján közvetlen ingert okoznak”. 1925-ben, a középiskola elvégzése után az orvosi egyetem esti tanfolyamait kezdte látogatni, közben pedig egy laboratóriumi eszközöket előállító üzemben dolgozott. A művészi tevékenység azonban mindennél erősebben vonzotta. Amikor 1930-ban emigrált Franciaországba, már majdnem mindent ismert az absztrakt művészet területén is. Nyilván egzisztenciális okok is intették arra, hogy az önálló művészi tevékenység mellett intenzíven foglalkozzon alkalmazott grafikai, és reklámfeladatokkal. Vasarely, aki a harmincas években festő és reklámgrafikus volt, 1950 táján indult el optikai és kinetikai vizsgálatainak útján: kezdetben különböző átlátszó anyagokra készült rajzokat helyezett egymásra, majd utóbb kettős mozgó szerkezeteket készített fehérben és feketében. 1976-ban, a pécsi állandó Vasarely Múzeum megnyitásának évében avatták fel Franciaországban saját alapítványi múzeumát.
