(N)évfordulós naptárunk segítségével kedves Olvasóink mindig tájékozottak lehetnek a „napi történelemből”.
1857. március 8-án New Yorkban 40 ezer textil- és konfekcióipari munkásnő lépett sztrájkba a béregyenlőségért és munkaidő csökkentésért. Ennek emlékét őrzi a nemzetközi nőnap.
A nemzetközi nőnapot március 8-án tartjuk, de kialakulása más dátumokhoz, eseményekhez is kötődik. A nőnap a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával (munkavállalásával) kapcsolatos demonstratív nap volt. A nemzetközi nőnap az egyszerű, de mégis történelmet alakító nők napja, ami azt a küzdelmet eleveníti fel, melyet a nők évszázadokon át vívtak azért, hogy a társadalomban egyenlő jogokkal és lehetőségekkel élhessenek. 1857. március 8-án emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő textilipari nődolgozók tüntettek New York utcáin. 1866. szeptember 3-8. között az I. Internacionálé (hivatalosan: Nemzetközi Munkásszövetség) első kongresszusán határozatot fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről. Ez a határozat annak az évezredes sztereotípiának kívánt véget vetni, mely szerint a nők helye kizárólag otthon van. 1909-ben az Egyesült Államokban tartották meg az első nemzeti nőnapot február utolsó vasárnapjára, 28-ára igazítva. 1911. március 19-én Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban tartották meg a világon először a nemzetközi nőnapot. A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon. Magyarország a nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott, a Rákosi-diktatúrában a nőnap ünneplése kötelezővé vált. 1921-ben ezen a napon született Romhányi József (Nagytétény; ma Budapest XXII. kerülete, 1921. március 8. – Budapest, 1983. május 7.) író, költő, műfordító, érdemes művész, a magyar nyelv művésze, a „Rímhányó Romhányi”.Eredetileg muzsikusnak készült, a Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában tanult. 1951-től a Magyar Rádió dramaturgjaként, majd 1957-től az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság művészeti vezetőjeként dolgozott, 1960–1962 között pedig a Magyar Televízió szórakoztató rovatának művészeti vezetője volt. 1962-től haláláig a Rádió Zenei Főosztályának dramaturgja volt. Számos magyar opera szövegkönyve került ki tolla alól, operalibrettókat (Gluck: Orfeusz, Rossini: Ory grófja, Orff: Az okos lány) és musicaleket fordított. Az utóbbiak közül legismertebb a Macskák. A Lúdas Matyi és a Hófehér forgatókönyvírója. A nagyközönség azonban elsősorban játékos állatverseit ismeri, ezeket Szamárfül néven adta ki, másrészt számos rajzfilm szövegének szerzőjeként emlékezhet rá. Az ő nevéhez fűződik például A Mézga család, a Kérem a következőt! (Dr. Bubó), a Mekk mester, valamint a Flintstone család – magyarul: Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki – több mint negyven epizódjának bravúros szövege. A mindezen műveiben megnyilvánuló sziporkázó verstehetsége nyomán hamar elnyerte a „Romhányi, a rímhányó” nevet. 1917. március 8-án halt meg Ferdinand Adolf Heinrich August Graf von Zeppelin (Konstanz, 1838. július 8. – Berlin, 1917. március 8.) német katona és léghajóépítő.Ferdinand Zeppelin egy württembergi miniszter fiaként született 1838-ban. 1853-ban a stuttgarti műszaki középiskolába járt, majd 1855-ben a ludwigsburgi katonai középiskola kadétja lett. 1858-ban hadnagyi rangot kapott és a tübingeni egyetemen kezdett tanulmányokat. 1859-ben behívták a műszaki alakulatokhoz, 1863-ban az amerikai polgárháborúban megfigyelőként vett részt. 1880-tól kezdve foglalkoztatták a gázzal töltött léghajók. Miután 1897-ben meghalt a magyar, keszthelyi születésű feltaláló Schwarz Dávid, özvegyétől megvásárolta, majd 1898-ban levédette a fémszerkezetű léghajó ötletét. 1899-ben elkezdte az első saját léghajó építését és egy évvel később már három repülést hajtott vele végre. Az egyre jobb repülési eredmények egyre nagyobb érdeklődést és népszerűséget teremtettek személye körül. A második léghajó megvalósításának csak adományokból tudta elkezdeni ám 1908-ban az új léghajó a földbe csapódott. A baleset példátlan adakozási hullámot váltott ki a németekből. Hatmillió márka érkezett Zeppelinhez, aki létrehozta a Zeppelin Léghajógyárat és a Zeppelin-alapítványt. A hadsereg megvásárolta és hadrendbe állította a Zeppelint, de 1909-től kezdve a polgári használata is lehetségessé vált. A Zeppelin-léghajókra alapozott Német Légiforgalmi Társaság 1914-ig 1.500 felszállása során 35.000 utast szállított balesetmentesen. Az első világháború során épített nagyszámú léghajót bombázásokra és felderítésekre használták, ám ezeket a technikai fejlődés gyorsan túlhaladta.
