Régiségvásár: a kályhától a plüssmaciig - képek+panoráma
Avagy rézmozsarat vegyenek...
Harsányi Gábor: Rézmozsarat vegyenek Parlévu franszoá miszter, Spekken zi dájcs mösziő? Ha bennem egy belföldit tisztel Az üzletünk megköthető. Csillog a cucc a kezemben, Önre kacsint ez a kincs, És erről jut sajna eszembe, Hogy egy huncut vasam sincs! Rézmozsarat vegyenek, Mily bűbájosan antik, Rézmozsarat vegyenek, Ez mostanság romantik! Ebben tört borsot az öreganyám A nagypapa orra alá, Rézmozsarat vegyenek, Már a készletem nem tart soká!
És valóban, Nagy úr portékái között a vaskályhától a porcelánnippig, a szaxofontól a kézi kávépörkölőig minden megtalálható. „A választék színvonalas – mutat végig hosszú standján –, mert azt sohasem lehet tudni, hogy a kedves vásárlónak épp mi tetszik meg. Nem szeretek senkit sem elengedni üres kézzel. Tányérok, vasak, rezek, régi könyvek, óra, még egyházi körmeneti zászlóm is van.” Közben szép számmal sétálnak a téren az érdeklődők, akik mosolyogva fedezik fel fiatalkoruk mára már elfeledett emlékeit. Van olyan árus, aki kizárólag egyféle termékkört tart, de általánosságban a „vegyesbolt” a jellemző. Néhány üzletkötés is történik: mindkét fél legnagyobb örömére cserél gazdát egy régi postástrombita, majd röviddel ezután egy gigavekker. „Sajnos ebből megélni nem lehet, de hát nincs mit tenni” – mondja szomorkásan Nagy Sándor, akit saját bevallása szerint csak Romsanyiként emlegetnek az ismerősei. „Nem loptam, segélyt nem kérek, most ezt csinálom. Munkahely nincs, valamiből élni kell.” Nem a klasszikus értelemben vett régiségkereskedők vannak itt, hanem kisemberek, kisportékával. De talán ugyanilyen embereket találunk a „pult” másik oldalán is, mert inkább nézelődőből van több. Meg árufajtából, hiszen balgaság lenne még belekezdeni is a „fajtaismertetésbe”, annyira sokrétű a kínálat. Szép, rendezett standok, kedélyes beszélgetések, nem csoda, ha szívesen járnak ide az emberek, mert nem egy multiban érzik magukat. Igaz, ilyesféle portékát senki se keressen a nagyáruházak polcain. És aminek nem lett új gazdája, azt viszontláthatjuk legközelebb, legfeljebb nem a plüssmaci mellé teszi ki az eladó, hanem átrakja a porcelánkacsa csőre mellé. Illés Tibor
Régiségek kirakodóvására in Szeged
