Labdarúgás: nem szűnik meg a SZEAC Akadémia

Az L-IT SZEAC Sportegyesület a Szeged 2011 korábbi közleményére reagált, amelyben a régió futballjának fejlődése érdekében sürgetnek összefogást.

Az L-IT SZEAC Sportegyesület közleményét változtatás nélkül közöljük.

Összefogni csak magasabb célokért érdemes. Magasabb célt csak magasabb szintű szervezetek tűzhetnek ki maguknak. Ezek a gondolatok jutottak eszünkbe, amikor olvastuk a Szeged 2011 atyáskodásával létrejövő összefogás hírét. A labdarúgó utánpótlásról van szó, mely produkciós szférában az utóbbi bő két évtizedben két szegedi klub, a Tisza Volán Focisuli és az L-IT SZEAC hozott létre minőséget. E kettő nincs beszólítva az összefogásba, látunk viszont több, egy-két éve létező sportszervezetet. Érdemes néhány sort áldozni a múlt feltárására. Miután a Volánnál a kézilabdások vették át az irányítást, az a fajta húzóerő megszűnt, amelyiknek köszönhetően NB I-es, NB II-es játékosok, korosztályos labdarúgók jöttek ki a rendszerből. A Volántól sorra lökték ki azokat az embereket, akik a klub vázát alkották (kezdve az elnök

Dlusztus Imrén

, folytatván

Paksi Péterrel

,

Lóczi Istvánnal

,

dr. Tóth Jánossal

,

Gusztos Gáborral

,

Serli Sándorral

és

Beszédes Sándorral

). Az utolsó korosztályos válogatottak ebből a műhelyből 1995-ös születésűek. A SZEAC Labdarúgó Akadémia Alapítvány tíz évvel ezelőtt azzal a céllal jött létre, hogy visszahozza az utánpótlás-képzésbe a lokálpatrióta gondolatot, valamint a magas minőséget. (Játékosaink a meccs előtti összekapaszkodásért azt kiáltják: „a SZEAC-ért, a hazáért, hajrá!”) Megteremtette a hálózatos elvű akadémiai modellt, amely óvodák és általános iskolák bevonásával, testnevelés órákon és a szabadidősávban megtartott edzéseken keresztül biztosítja egyrészt a sportághoz elengedhetetlen tömegességet, másrészt a folyamatos kiválasztást. A hazai akadémiák munkáját ellenőrző belga Double Pass auditáló cég épp ennek a szervezeti szintnek, a pre-akadémiai modellnek a hiányát rótta fel az MLSZ-nek benyújtott elemzésében. A mi módszerünk a Deák Gimnáziummal együttműködve arra a veszélyhelyzetre ad értelmes választ, hogy a pubertás korban végül is elszakítják a gyereket a biztonságot nyújtó családtól. Erre a civilizált világ minden pontján azt a döntést hozták, hogy 16 éves korig a gyerek nem hagyhatja el a szűkebb környezetét. A rendszert az L-IT SZEAC Sportegyesület mint tehetséggondozó műhely egészíti ki. Itt folyik a korosztályos képzés, valamint a versenyeztetés. Első teljes évfolyamunkkal, a 2002-es korosztállyal 2016 nyarán feljutottunk az NB I-be. Az U14-es és U15-ös korosztályunk sajnos nem tudott megkapaszkodni az élvonalban. Ennek számos oka volt. 1) Az NB I-ben versenyző 15 ellenfelünk mindegyike kiemelt akadémia, a költségvetésük 6-8-szorosa a miénknek. 2) A klubok zöme országos „beiskolázású”, mint a Fradi vagy a Puskás, öt pedig regionális bázisra épít, mint a Diósgyőr, ahová két megyéből, Borsodból és Hevesből mennek a gyerekek. A SZEAC ugyanakkor csak abból a hét általános iskolából meríthetett, ahol jelen vagyunk. 3) Versenytársaink az őszi jó szereplést követően belefogtak az összes tehetséges játékosunk elcsábításába. Ez jelentős mértékben megzavarta a munkát. 4) A csábításoknak köszönhetően az addig egységes szülői kar előbb elbizonytalanodott, majd az elemeire hullott szét. 5) Az MLSZ semmilyen értékelhető támogatást nem nyújtott nekünk, de legalább hozzájárult a munkánk totális leértékeléséhez. Ez utóbbi körülmény bővebb magyarázatot igényel. Két fontos területről van szó, az egyik a labdarúgó-utánpótlás szervezeti átalakítása, a másik az átigazolási szabályzat megváltoztatása. Az MLSZ bajnokság közben átszervezte és új struktúrába rendezte a klubokat. Három szintet hozott létre: van 12 RUK (Regionális Utánpótlás Központ), alattuk 10-12 alközpont, ami alatt az egyéb kategóriás egyesületeket találhatjuk meg. A cél a felfelé áramlás, valamint az, hogy a magasabb szinteken komolyabb szakmai munkába foghassák be a gyerekeket. Dél-Alföldön a kecskeméti akadémiára esett a választás mint regionális centrumra. Minden tiszteletünk a KLC vezetőié, ahol kiváló szakemberek és nagyon jó sporttársaink dolgoznak elismerésre méltó körülmények között, de Kecskemét nem Szeged. Egy szegedi szülő sem engedi el szívesen a gyerekét az ország legszebb városából, ahol sokszínű oktatási paletta és Közép-Európa egyik legjobb egyeteme áll rendelkezésre, a kulturális életről vagy a szórakozási lehetőségekről nem is beszélve. Mindazonáltal a SZEOL és a SZEAC vezetői joggal bízhattak abban, hogy a RUK elvesztése után elnyerheti legalább az alközponti státust és a vele járó szakmai és anyagi támogatást. A SZEOL-t a közelmúltja, a SZEAC-ot a jelene, teljesítménye predesztinálta erre. Vannak mérhető mutatók, amelyek helyre teszik az értékeket. Az egész Dél-Alföldről két játékos került be a nemzeti válogatottba:

Török Kevin

és

Csányi Ádám

a SZEAC futballistájaként lépett pályára több nemzetközi találkozón. Az MLSZ Utánpótlás Igazgatóságának elvei, felmérései alapján létrehozott megyei Tehetség Központba (TK) a SZEAC 27, a SZEOL 21, a HFC 7, a Szeged 2011 szintén 7 gyereket adott. Itt három korosztályban (2002, 03, 04) hetente egy foglalkozáson fejlesztették a legtehetségesebb játékosok képességeit. Az MLSZ különböző szakmai csoportjaiba egyedül a SZEAC adott szakembereket (

ifj. Dlusztus Imre

és

Brinszky Adrián

a TK-ban,

Bubori Kornél

a női labdarúgó válogatottaknál dolgozott). A 2016-17-es bajnokság során a régióban két klub, a KLC és a SZEAC indíthatott csapatokat az NB I-ben, vagyis a mérés (ítélet) pillanatában messze a SZEAC teljesítménye volt a legjobb. Egy utánpótlás klub munkáját két mutató minősíti: az elért bajnoki osztály és a kibocsátott jó játékosok száma. Szívesen nyitunk vitát azokkal, akik ezt másként látják. Az említett másik körülményről is essék szó. 2016 nyarán, az új bajnoksággal új NYIÁSZ (Nyilvántartási és Átigazolási Szabályzat) lépett életbe. Ez NB I-es, NB II-es és egyéb kategóriába sorolta a klubokat. Mivel mi a legidősebb korosztályunkkal (10 év alatt eddig juthattunk el) az NB I-ben szerepeltünk, NB I-esek lettünk e nézőpont szerint is. Ennek abban volt jelentősége, hogy a rendszer – igen helyesen – a felfelé áramlást finanszírozta. Nem az számított, hogy honnan, hanem hogy hová igazol a játékos. Ha NB I-be megy, többet kell fizetni érte, mintha az NB II-be igazolna. Konkrét matek: ha tőlünk NB I-be visznek játékost, az átvevő klub a nálunk töltött minden teljes év után 3 millió, a 12. életév betöltése előtti évekért 1,5 millió forintot kell, hogy fizessen. Mint NB I-esek mi is mélyen benyúltunk a kasszába a tavaly nyári és a téli átigazolási időszakban. A bajnokság közben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy számos játékosunkat vinné a Honvéd, a Fradi és a Vasas. Úgy értékeltük a helyzetet, hogy ha már elvisznek néhány tehetséget, legalább újra tudjuk finanszírozni az egyebekben alulfinanszírozott klubunkat. Hogy érthető legyen: a 2015-16-os NB II-es bajnokságban, mivel túl gyorsan fejlődtünk, és még nem töltöttünk három évet ebben az osztályban, a TAO 7 millió forinttal kevesebb forrást engedélyezett nekünk, mint azoknak a kluboknak, amelyeket végül magunk mögé utasítottunk. Mi megyei I. osztályú kvótával jutottunk be az élvonalba, a különbözetet valahonnan elő kellett teremteni. Az MLSZ a NYIÁSZ-t év közben, idén tavasszal változtatta meg úgy, hogy arra senki sem készülhetett fel. A 3 millió lecsökkent, mindössze 200 ezer lett, így szabaddá vált a vásár azok számára, akik a nevelés hiányosságait csábítással pótolják. A nagy klubok és a ki tudja miért alközponti helyzetbe hozott helyi szereplők most lerabolhatják a SZEAC-ot és a hozzá hasonló egyesületeket. A Szeged 2011 a lobbi erejénél fogva, ezzel az erővel visszaélve rendezi most át a helyi utánpótlás labdarúgás piacát. Olyan szervezetekkel hoz létre együttműködést, amelyek a minőségi munkában a perifériához tartoznak. Jellemző, hogy a meghirdetett magasabb célokért épp a szakmailag legerősebb partnert felejtették el meghívni a tárgyalóasztalhoz. Ehelyett a hátba támadást választották. A SZEAC Alapítvány és az L-IT SZEAC tovább folytatja a munkáját. Elvein nem változtat. Továbbra sem csábít játékosokat, hanem nevel.