Labdarúgás: László Attila kritikus a mai magyar futballal szemben

Kevesebb külföldi edzőt látna a magyar kispadokon, hiányolja a fegyelmet, és többcsapatos NB I-et tartana helyesnek a Szegedről indult, Vácott sikereket arató, a magyar válogatottnál is megfordult sportvezető, László Attila, aki szerdán a SZEOL SC - Vác mérkőzésen végezte el a kezdőrúgást abból az alkalomból, hogy ötven éve indult pályafutása: 1967-ben lett a SZEAC szövetségi képviselője.

- Több mint öt évtizedet töltött el a labdarúgásban mint sportvezető, dolgozott Szegeden és Vácott, majd a magyar labdarúgó-válogatottnál is. Milyen érzésekkel sétált ki a zöld gyepre Szegeden a SZEOL - Vác NB II-es találkozó előtt, ahol ön végezhette el a kezdőrúgást? Mit jelent önnek egy ilyen párosítás?

- Már bent az épületben elérzékenyültem, ötven év alatt rengeteg dolog történt velem. Itt, Szegeden kezdtem el a labdarúgást, ami három szakmából áll: vezetésszervezés, edző és játékos-futballista. A vezetésszervezés terén - talán egyedüliként az országban - végigmentem a ranglétrán, így azt mondom: a labdarúgásban ez a legfontosabb szakma. Ha nincs pénz, nincs játékosállomány, akkor foglalkoztathatja a klub a világ legjobb edzőjét is, nem jönnek az eredmények. Pályám kezdetén a szövetségben képviseltem a fővárosban a szegedi focit, a SZEAC-ot, majd következett 1972-től Vác. Hosszú, szisztematikus építkezéssel haladtunk felfelé, meghatározó klubbá nőttük ki magunkat az NB I-ben, majd 1994-ben két ezüstérem után magyar bajnokok is lettünk. Az volt a váci labdarúgás igazi aranykorszaka. Azt sajnálom csak, hogy bár öt év alatt háromszor kerültünk be a fináléba, végül egyik Magyar Kupa-döntőt sem tudtuk megnyerni, háromszor is be kellett érnünk az ezüsttel. Többször mérettetünk meg a nemzetközi porondon is ezekben az években, ezekre a kupakirándulásokra máig büszkén emlékezem: összecsaptunk többek között a Benficával, a PSG-vel, a Dinamo Moszkvával, a holland Groningent ki is vertük. Később 1996-tól négy évet töltöttem a válogatottnál mint technikai igazgató, 2000-ben vonultam nyugdíjba.

- Hiányzik a labdarúgás? Nyilván ennyi idő után nem lehetett egyszerű abbahagyni. Milyennek tartja a mai magyar labdarúgást, követi a Vácot vagy a szegedi futballt?

- Annyit dolgoztam már a labdarúgásban, hogy őszintén szólva: napi szinten nem. Bár legtöbbször a játékosokról vagy az edzőkről beszélnek, mert ők vannak a rivaldafényben, azért érdemes tudni, egy vezető napi 10-12 órát dolgozik az egyesületéért, ebbe pedig azért bele lehet fáradni. Miután a válogatottnál végzett munkámat követően nyugdíjba mentem, egyszer estem még kísértésbe, Balassagyarmaton beugrottam segíteni, akkor, 2004-ben összehoztuk a település valaha volt legjobb csapatát, ami Magyarország huszadik számú együttesének számított. Érdekesség, hogy akkor is 12 csapat szerepelhetett az NB I-ben, mint most, amit rendkívül kedvezőtlennek tartok, mert így az ország kétharmadában nincs élvonalbeli futball.

Orbán Levente,

a Vác jelenlegi ügyvezető igazgatója sok dologban kikéri egyébként a véleményemet, és természetesen minden ilyen esetben örömmel állok rendelkezésre, ha tudok, segítek. A SZEOL szereplése is érdekel, követem az eredményeit, egyúttal sajnálom is, hogy kiesnek most az NB II-ből. Meccsekre viszont nem járok, és nem csak azért, mert Vácon jelenleg nem is rendeznek találkozókat, albérletbe kényszerült az alakulat. Máshová sem látogatok el, éspedig azért, mert a beléptetőrendszert sem tartom helyesnek, beléptetőrendszerek nem viszik előre a magyar labdarúgást. Sajnos sok negatív tendenciát vélek felfedezni a magyar fociban, ilyen az is, hogy megítélésem szerint túlzottan sok külföldi szakember dolgozik már nálunk. Határozott álláspontom, hogy bármennyire is jó dolgokat csinál

Bernd Storck,

nem szerencsés, ha külföldi szakember áll a magyar nemzeti válogatott élén! A Magyarországon dolgozó külföldiek közül egyetlen edzőt ismerek el,

Michael Oenninget,

a Vasas trénerét. Ő tényleg intelligens, képzett, kulturált ember. Azzal, hogy ezeket elmondom, nem az a célom, hogy

Csányi Sándor

MLSZ-elnököt bántsam vagy támadjam, de véleményem szerint nem előrevezető, ha szemet hunyunk afelett, ami rossz, ami szerencsétlen. Hadd mondjak még egy friss példát. Olyat, mint hogy a Ferencváros azt kéri, ne vezessen nekik meccset

Kassai Viktor,

a járás hatvankettőben a negyvennyolcadik intéző sem enged meg magának!

Orbán Levente, a Vác ügyvezetője, László Attila és Halkó Pál, a SZEOL SC ügyvezetője a két csapat szerdai mérkőzése előtt

- Ha már létszámok: mit gondol a húszcsapatos másodosztályról, ahol most a Vác is szerepel például?

- A húszcsapatos NB II-t jónak tartom, de én minimum 16 csapatos NB I-et javasolnék. Ahogy az előbb említettem, jelenleg az a helyzet, hogy az ország kétharmada el vagy zárva az NB I-től, ennek következtében nincs, akire igazán felnézzek az érintett térségek klubjaiban nevelkedő fiatal futballisták. Ez az igazi nagy probléma!

- Mennyit változott a futball vezetői szinten az ön meglátása szerint? Miben különbözik leginkább a mostani rendszer attól, ami az ön idejében működött?

- Most olyan vezetők irányítanak az élvonalban, akiknek van pénzük. Megveszik a klubot, majd ők hozzák a döntéseket attól függetlenül, hogy kompetensek-e vagy sem, hozzáértőek-e vagy sem. Félreértés ne essék, ha én veszek egy kórházat, nem én fogok műtéteket végezni, hanem odaviszek olyanokat, akik értik a munkájukat, megszerzem az elérhető legjobb szakembereket. A labdarúgásban is ennek kellene érvényesülnie, a szakembereknek kellene meghozniuk a szakmai döntéseket. Nálam az volt a jelszó: figyelem, fegyelem és rend. Ha a játékvezető tíz tizenegyest fúj ellenünk, akkor sem szólhatott senki sem egy szót sem. Hadd utaljak vissza az említett Kassai-ügyre:

Egervári Ferenc

volt akkoriban a bíróküldő a szövetségben, aki akkoriban a Budapest Banknál dolgozott. Mivel a Vác sohasem vitatkozott, nem kritizált, nem támadta a játékvezetőket, szimpatikusak lettünk neki, ennek pedig komoly szerepe lett abban, hogy a Budapest Bank egy időben szponzorként is odaállt a Vác mellé. Sajnos ahogy látom, ilyen epizódok ma nem jellemzőek a magyar fociban, annál inkább az, hogy a játékosok és az edzők is vitatkoznak a játékvezetőkkel.