Kajak-kenu: Kása Ferenc tanítványainak köszönheti elismerését

Több rangos elismerést is átvehetett a közelmúltban Kása Ferenc, a DÉMÁSZ Szegedi Vízisport Egyesület mesteredzője: a szakemberrel a megváltozott módszerekről és a sportágat körülvevő mentalitásról is beszélgettünk.

- Tavaly több évtizedes sikeres és kitartó munkájáért arany érdemrendet vehetett át a Magyar Kajak Kenu Szövetség év végi gáláján, nemrég pedig Csongrád megye Sportjáért is Ifjúságáért díjat is átvehetett. Miként érték ezek az elismerések, hogyan fogadta?

- Nem is tudom igazából hova tenni, mert nincs semmi különösebb dolog, csak a gyerekeim dolgoztak úgy, hogy felhívták a figyelmet magukra. Jól teszik a dolgukat, évek óta nyerjük a kenus pontversenyt, jelen pillanatban 22 korosztályos válogatott versenyzővel dolgozok a fiammal együtt. Az atlantai olimpia óta mindig volt kint versenyzőm, csak most, Rióban nem. Megalakítottuk a kajak-kenu sport tagozatot, ahonnan rengetegen jönnek. Mi győzteseket nevelünk a vízitelepen, és persze, aki világbajnok, az is győztes, mint ahogy az is, aki saját magát legyőzi, rámegy a vízre, föltérdel, végigcsinálja a felkészülést, ők mindannyian győztes típusok. Az életben nagy valószínűséggel megállja a helyüket.

- Erről is szó esett hétfőn este az Agórában, ahol szintén hangsúlyozták: az is bajnok, aki nem nyer fényes érmeket, de becsületesen elvégzi a munkát az edzésen, és mindent kiad magából. Ez az a szellemiség, amit tovább kell adnia a kajak-kenu sportnak?

- Ahol tudom, hintem az igét. A kajak-kenu a legalapabb sportág. Az atlétikára és az úszásra alap sportágként tekintünk, de ezeket használjuk a felkészülésünk során. Ami a mi előnyünk, hogy a kajak-kenu sport belső erejével, dinamikájával és alázatával csináljuk ezt. Ezért van az, hogy azokkal az óvodásokkal, akik idejönnek, a rendszert ismertetem. Sokat labdázunk, úszunk, játszunk azzal a dinamikával, ami később jön. Ha benne vannak a rendszerbe, akkor rájönnek, hogy nem olyan rossz ez.

- Népes tábor volt jelen hétfőn is, és most is sok gyerek készülődik edzésre, miközben beszélgetünk, ez azért nagy felelősség is egyben. Hova vezethet a klub jövője?

- Gyakorlatilag már a határainkat feszegetjük, 5-600-as létszámmal dolgozunk. Minél több gyereket szeretnénk megmozgatni, gyakorlatilag átvesszük az iskolák szerepét is. Itt szabadabban tudnak dolgozni. Bővítenénk a szabadidős szakosztályunkat. Aki világ vagy olimpiai bajnok akar lenni, annak mindent megadunk, ehhez minden rendelkezésünkre is áll. Aki csak az egészsége akar sportolni, az megtanulhatja a rendszerességet és a sport szeretetét, és a későbbiekben is továbbviszi ezt. Erre a legjobb példák az első versenyzőim, az ’59-’60-as születésűek, akik visszahozzák a gyerekeket. Olyan rendszert tanulnak itt a gyerekek, aminek köszönhetően az életben is boldogul. Ha ezt a hármasságot a másik hármas jelszóval – érzelem, szeretet, alázat – meg tudjuk valósítani, akkor elérte a célját a vízitelep. Ez nem olyan egyszerű sport, de a befektetés bőségesen megtérül a gyerekeknél.

- Lát különbséget az évtizedekkel korábbi fiatal generáció, és a maiak között? Mennyire igényel más munkát a mai kor fiataljaival együtt dolgozni?

- Azt mondják, hogy ezek a mai fiatalok milyenek, pedig nem – pontosan olyanok, mint a régiek. Persze, okosabbak, dörzsöltebbek, azoknak kell felkészültebbnek lenniük, akik oktatják őket.

Alázatosnak, keménynek és felkészültnek kell lennie az edzőnek. Több az elvonás, de mi többet is ajánlunk, mint amit az utcán kap. Minél hamarabb a kezünkbe kell venni a gyereket, ezért indítottuk már első osztályban a kajak-kenu tagozatot a Dózsa iskolában. Itt felkészítjük a kinti rosszra, de igyekszünk meg is óvni őket tőle.

- Visszatérve az elismerésekre: ezek adhatnak erőt a mindennapokra a folytatást illetően is?

- Elgondolkodtat, egyben borzasztóan örülök neki, még ha nem is látszik. A gyerekek huncutkodnak a maguk módján, de talán egy kicsit ők is büszkék rá. Az ember hajtja a malomkereket, de én nem tartom ezt különleges dolognak, hogy reggel lejövök ide és este hazamegyek. Amikor jön egy ilyen díj, akkor elgondolkozom kicsit, nagy motivációt is ad a folytatásra. Lassan 70 éves leszek, most még a következő 66 évre ad lendületet a dolog.