Megszerezte a legmagasabb fokú szakképesítést a Szegedről indult Vágó Attila: a Nemzeti Kézilabda Akadémián dolgozó szakember sikerrel végzett ez EHF mesteredzői képzésén. A képesítése mellett a magyar kézilabdáról is kérdeztük.
Az Európai Kézilabda Szövetség által indított mesteredzői képzés bemeneteli feltételeként az összes licencet megszerezte már
Vágó Attila
, Szegeden a Juhász Gyula tanárképző Főiskolán testnevelés tanárként végzett, majd a C és a B lincenc megszerzését követően nyílt lehetősége arra, hogy elinduljon az EHF képzésén. Ehhez még szükség volt a Magyar Kézilabda Szövetség ajánlására, majd a másfél éves képzés három, egyaránt külföldi helyszínű modulból állt. Ennek állomásaként a tavalyi, lengyelországi férfi Európa-bajnokságon nyolc napot töltött el, ahol az előadások és oktatások mellett minden másnap helyszíni meccsnézés szerepelt a programban: ezekre mindig elemző feladatokat kaptak, amiből előadásokat kellett tartaniuk a következő órákon. A második modult a lengyelországi Szczyrk-ben töltötte, ahol a lengyel utánpótlás válogatottak gyakorlatait nézhették meg az edzőtábor folyamán, majd ezt követően kellett szakdolgozati témát választani, amit angol nyelven kellett megírni. Témája a tavalyi Eb-győztes német válogatott különleges játékhelyzeteinek elemzése volt – a harmadik modul, a svédországi női Európa-bajnokság alatt pedig ezt meg kellett védeni. „A tavalyi lengyelországi Európa-bajnokságon csodaszámba ment, hogy a németek a semmiből meg tudták nyerni a tornát. Nekik a 2000-es évek környékén volt aranygenerációjuk, utána nem nagyon jöttek a sikerek, és Dagur Sigurdsson vezetésével teljesen új vonalat kezdtek el követni. Az Eb alatt és előtt sok meghatározó játékosuk megsérült, gyakorlatilag B-csapattal mentek a tornára, számomra meglepő volt, hogy így is meg tudták nyerni az Eb-t, ennek az okait kezdtem el kutatni. A dolgozatomat a különleges játékhelyzetek lejátszásra hegyeztem ki, az emberelőnyös és emberhátrányos játékok hatása a végeredményre. A németek kapták a legtöbb kiállítást azon az Eb-n, de az emberhátrányaikat jól le tudták hozni, nem veszítették el azokat a szakaszokat, saját előnyeiket pedig rendre megnyerték, ezek annak tükrében döntően befolyásolták a meccseiket, hogy kétszer nyertek egy góllal, egyszer hosszabbításban nyertek a norvégok ellen” - mondta el portálunknak Vágó Attila, aki immáron egyike az országban annak a mintegy 25 edzőnek, aki rendelkezik ezzel a diplomával, így Mocsai Lajos, Németh András, vagy például Zsiga Gyula is ezzel a végzettséggel bír, a fiatalabb edzők között nem jellemző az ilyen fokú képesítés. A Magyar Kézilabda Szövetség a közeljövőben indít egy mesteredzői képzést, azonban ahogy Vágó Attila is fogalmazott: erre már nem kell járnia. A most megszerzett képesítést többet már nem kell megvédenie, viszont az felnőtt munkához szükséges A licencet kétévente meg kell újítani, viszont erre az MKSZ által évente megrendezett, balatonfüredi, megújító továbbképzések lehetőséget biztosítanak. „12 éve dolgozom az utánpótlásban, a Szeged után a Nemzeti Kézilabda Akadémiára kerültem. Még otthon Szegeden, illetve most is serdülőkorú fiúkkal foglalkoztam, amit lehetett, azt elértem a csapataimmal. Lassan azt érzem, eljött az idő a váltásra, szeretnék felnőtt edző lenni, NB I-ben dolgozni. Vannak az embernek céljai, e nélkül nem lehet a sporttal foglalkozni, ezt tanítom a játékosaimnak is. Úgy gondolom, most már a diplomák sem lehetnek akadályok, korban is érettebb lettem, készen állok egy komolyabb feladatra is” - nyilatkozta jövőbeli terveiről Vágó Attila.
A fiú serdülő válogatott szövetségi edzői posztját is betöltő szakember decemberben csapatát tornagyőzelemig vezette a Prágában megrendezett Olimpiai Reménységek Versenyén, ahol Csehországot 28-19-re, Szlovákiát 24-19-re, míg a lengyeleket 35-24-re győzte le a magyar csapat. „Másfél éve dolgozunk együtt a srácokkal, nagyon jó kis csapatunk van, lelkesek a fiatalok, jó hangulat van az edzéseken és a meccseken. Az eredményesség mellett figyelembe kell venni, hogy kik azok a potenciális játékosok, akik esetleg később felnőtt válogatottak lehetnek. A mi keretünkben jócskán vannak, akik elérhetnek ilyen magasságokig. A csehek elleni meccs után kicsit forgattuk a csapatot a szlovákok ellen, majd magabiztos győzelmet arattunk a döntőben a lengyelek ellen is” - részletezte a közelmúltban aratott sikert, majd hozzátette: idén a július 23-29. között, Győrben esedékes Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál-t (EYOF) tekintik fő versenynek, hazai pályán minél szebb eredményt szeretnének elérni. A nyolcas mezőny a magyar csapat mellett német, francia, svéd, dán, izlandi, spanyol és horvát válogatottal teljes. „Közülük játszottunk már pár ellenféllel, semmivel sem vagyunk lemaradva tőlük. Ha kicsit a számok tükrében nézzük az eddigi eredményeinket, 19 mérkőzést játszott eddig a serdülő válogatott, ebből 16-ot megnyert, egy döntetlen mellett két vereségünk van. Azt tudni kell, hogy kamaszokról, serdülő fiúkról van szó, nagyon meghatározza a teljesítményt az, hogy éppen milyen lelkiállapotban vannak, hullámzó a teljesítmény gyerekkorban. Ha akkor minden összejön, rendben van a családi háttér, jól dolgoztunk az edzéseken és minden klappol a gyerekek magánéletében, akkor jó eredményt lehet elérni” - válaszolta Vágó Attila.
A szakemberrel kitértünk a magyar válogatott világbajnoki szereplésére is: Nagy Lászlóék a csoportból harmadikként továbbjutva remek mérkőzésen kiejtették az olimpiai bajnok Dániát a nyolc közé jutásért – az újabb nagyszerű teljesítmény azonban a norvégok elleni negyeddöntőben már elmaradt, így hetedikként zárta a franciaországi vb-t a magyar csapat. „Hullámzó volt ez a világbajnokság a magyar válogatott szempontjából, megéltük a poklot és a mennyeket is, gondolva a dán meccsre, ahol szenzációsan játszott a csapat. Voltak negatív példák is, mint a Fehéroroszország, vagy a Norvégia elleni mérkőzés. A saját csapatommal egy közös program keretén belül néztük együtt a meccset, az ötödik percben kapcsoltuk be a TV-t, amikor meglepődve tapasztaltuk a norvégok fölényét. Annak tükrében elgondolkodtató az eredmény, hogy a norvég csapat még az útja elején jár, sok, még junior korú játékos van a keretben. Ez a norvég válogatott az elkövetkezendő 5-8 évben nagyon komoly játékerőt fog képviselni, biztos, hogy több világversenyen ott lesz a legjobbak között. Ebből a szempontból elgondolkodtató a mi helyzetünk, a csapat átlagéletkora nem fiatal, de örömmel tapasztaltam, hogy két ifjú játékos,
Juhász Ádám
és
Ligetvári Patrik
is lehetőséget kapott. Ők annak a '96-os korosztály egyik legjobb játékosai, akikkel
Barta Dénes
kollégámmal, illetve utána
Csoknyai Istvánnal
serdülőkorukban kiválogattuk őket. Ifjúsági korukban Eb ezüstérmet nyertek” - összegzett Vágó Attila, aki hozzátette: igenis vannak magyar tehetségek az utánpótlásban, a szegedi kötődésű
Bartók Donát
ugyan sérülése miatt nem tudott ott lenni a junior válogatottnál, de úgy látja, hosszú távon ő is meg tudja oldani a felnőtt válogatottban a jobbátlövő szerepkört, vagy a szintén szegedi
Pásztor Imre
is nagyon tehetséges kapus, vagy a balatonfüredi Győri Matyit is érdemes megemlíteni – de elég megnézni a következő korosztályt, a '98-as fiatalok megnyerték a B Európa-bajnokságot.
Összetett dolog, mert a norvég, német, francia játékosok hétről-hétre BL-meccsen játszanak: nem a padon ülnek, komoly játékidőt a pályán töltenek, támadnak és védekeznek. Nálunk a fiatalok ha játszanak is, védekezésben cseréljük őket, akik nem jutottak oda a válogatotthoz, örülnek, ha az NB I-ben pályára tudnak lépni, de inkább még csak a másodosztályban játszanak.
Pásztor Imrét
most kölcsönadták, ezt szerintem nagyon régen meg kellett volna lépni, neki rég az élvonalban lenne a helye, magasabb szinten kellene kézilabdáznia. Ezt a külföldiek bátran meglépik, mi magyarok egy picit röghöz kötöttek, konzervatívak vagyunk, nem szeretjük az újat, nem merünk új dolgokba belenyúlni. Itt az eredménye, hogy ha kiöregszik a mostani generáció, akkor úgy tűnik, mintha hatalmas űr lenne utána – pedig nem lenne, ha ezeket a fiatalokat megfelelően menedzselnénk. Ugyanez a véleményem az edzőkről is:
igenis vannak tehetséges, magyar edzők, a külföldiek semmivel sem jobbak, mint a magyarok, csak valahogy a mindenkori vezetés nagyobb bizalmat ad a külföldről érkező szakembereknek. A magyar edzők feje fölött állandóan ott lebeg a hóhér pallosa. Itt mindig arról beszélünk, hogy megroppanunk a nagy lehetőség kapujában, és ez a magyar betegség: szerintem az a magyar betegség, hogy a magyar játékosokat, a magyar fiatalokat és edzőket nem úgy menedzseljük, ahogy kellene, nem ott dolgoznak, ahol lenniük kellene. A messziről jött külföldi szakemberek előtt hanyatt dobjuk magunkat, a magyar edző pedig nem ért hozzá. Amíg ez a felfogás van, addig nem csak a kézilabda, hanem lassan minden sportágunk nem fogja elérni azokat a szép eredményeket, amiket megálmodunk, elvárnánk tőle” - zárta Vágó Attila.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.