Labdarúgás: ezúttal bronzzal tért haza a két szegedi dokival felálló magyar orvosválogatott

Hat meccsen mindössze egyszer kapott ki a 2016-os világbajnokságon a magyar orvosválogatott, azonban mivel ezt az elődöntőben tette, így egy bronzéremmel térhetett haza a Barcelona akadémiai pályáin megrendezett tornáról – a csapatot ezúttal is két szegedi orvos, Annus Ádám és Vizi András erősítette.

2015-ben

ahhoz a magyar labdarúgó orvosválogatott, hogy megnyerje az orvosok számára kiírt világbajnokságot: a döntőben azonban a cseh együttes büntetőkkel felülmúlta a magyar csapatot. Az futball általános szabályaihoz képest csupán annyi az eltérés az orvosok világbajnokságán, hogy nem 2×45, hanem 2×40 percet játszanak a csapatok, az együttesekben pedig kötelező folyamatosan a pályán lennie két 35 éven felüli, valamint két 40 éven felüli játékosnak, ugyanakkor a szakvezetők folyamatosan cserélhetnek, nincs korlátozva a cserék száma. A magyar csapat 1990-ben alakult, és az elmúlt 25 év alatt számtalan sikert aratott: kezdetben orvosi világjátékoknak hívták a doktorok világbajnokságát, ezeken ötször is diadalmaskodott a magyar csapat, majd mivel egyre több egészségügyi dolgozó játszott, így végül a csak igazoltan orvos végzettséggel rendelkezők számára kiírt, évente megrendezett World Medical Football Championshipen vesz részt a magyar válogatott 2006 óta, ahol az első, mainzi világbajnokságon negyedik helyen végzett, majd három világbajnoki címet szerzett a csapat, 2008-ban, 2010-ben és 2012-ben. Az idei, Barcelonában megrendezett tornára is meghívót kapott a csapatban korábban is szerepelt két doktor, a gyermeksebészként, egyetemi tanársegédként az SZTE gyermekklinika gyermeksebészetén dolgozó

Vizi András

, és a neurológus rezidensként

Annus Ádám

. Az idén elég bő, 25 fős kerettel utazó magyar válogatott a 22 csapat, közte három újonc, így Kanada, Dánia és Üzbegisztán részvételével zajló csoportkör küzdelmeit a fehérorosz csapat ellen nyitotta, a kora délután lejátszott meccsen uralkodó hőséghez pedig nehezen szokott hozzá a gárda, így egy nagyon nehéz meccsen, feltörve a fehéroroszok védelmét az utolsó percben szerzett fejesgóllal tudott nyerni 2-1-re. A csoportkörök beosztásánál nem volt kiemelés, így az is előfordulhatott, hogy három világbajnok is egy csoportba került, ami azért is volt érdekes, mert a lebonyolítás szerint a négy négyes és két hármas csoportból az első helyen végzett csapatok mellett csupán a két legjobb csoportmásodik lépett tovább, így akár egyetlen vereség is a végállomást jelenthette, így a második csoportmeccsen a tavaly az elődöntőben legyőzött ukrán csapat ellen, akik győzelemmel nyitottak Dánia ellenében, inkább a biztonságra törekedett mindkét fél, így nem született gól – a zárófordulóban pedig az újonc Dánia ellen a legjobb játékot nyújtva 3-0-ra nyert a magyar orvosválogatott. Az ukránok gólarányuknak köszönhetően megnyerték a csoportot, így a magyar csapat mint legjobb csoportmásodik lépett tovább – a címvédő csehek például bár hat ponttal tudták le a csoportjukat, de csak jobb gólarányuknak köszönhetően léptek tovább, amihez nagyban hozzájárult a Mexikó ellen aratott 8-0-s sikerük. Ezt követően a negyeddöntőben a házigazda katalán csapat – akikkel szemben volt törlesztenivalójuk a mieinknek, hiszen 2012-ben, a Magyarországon rendezett tornán éppen a katalán együttes búcsúztatta a magyarokat a négy közé jutásért - és a játékvezető ellen is megküzdöttek Annus Ádámék, ahol Vizi András oroszlánrészt vállalt a továbbjutásból, hiszen gólja mellett gólpasszal járult hozzá 2-1-s sikerhez. A svédek elleni elődöntőre igen fáradtan érkezett a magyar együttes, hiszen egy félidőt emberhátrányban játszott a katalánok ellen, a fizikálisan igen erős, valamint többnyire magas játékosokból álló északi gárda ellenében véget ért a menetelés – a hajrában kapott góllal előnyhöz jutottak a svédek, amit ugyan Annus Ádám egalizált, de egy újabb pontrúgás megpecsételte a válogatott sorsát, így másnap délután következhetett az ausztrálok elleni bronzmeccs. Az újoncok motiváltsága sokat segített a csapaton, ahol ugyan irányították a meccset a magyarok, de csak két perccel a vége előtt tudtak gólt lőni, így sikerült ismét éremmel hazatérni a vb-ről. A magyar csapat két érmet is szerzett, hiszen a szeniorok között, a 45+-osok mezőnyében is harmadik lett a magyar válogatott, így a kispályás tornáról is éremmel térhettek haza az orvosok.

Jövőre újra megpróbálják

Tavaly debütált az orvosválogatottban a nagypályán a Móravárosi Kinizsiben futballozó Annus Ádám, aki azzal a céllal is kezdett el újra játszani, hogy bekerüljön a válogatottba. Mint kitért rá, idén titkon azzal a reménnyel utaztak Katalóniába, hogy megnyerjék a világbajnokságot. „Tavaly egy szép ezüstérmet szereztünk, akkor talán kicsit túlteljesítettük az elvárásokat. Idén erősödött a keret, reális volt az, hogy akár meg is nyerhetjük a tornát. Bronzérem lett belőle végül, a svédek elleni elődöntőt 2-1-re vesztettük el, ott akkor nagyon csalódottak voltunk. Utólag visszagondolva ez is nagyon szép eredmény, csalódott már semmiképp sem vagyok. Még mindig ott van előttem, hogy jó lenne világbajnoknak lenni, úgyhogy jövőre újra próbálkozunk” - összegezte a tornát Annus Ádám. A nagy meleg mellett megterhelő volt a válogatott számára az is, hogy a tornát egy hét alatt bonyolították le, így hét nap leforgása alatt játszottak le hat mérkőzést. „Többnyire a meccsek késő délután vagy kora este voltak, az első és az utolsó napon voltak meccsek 13 és 14 órakor. Műfüvön rendezték a meccseket, ez sem egyszerűsítette a helyzetet” - fogalmazott Annus Ádám. A világbajnokságot a Barcelona híres akadémiájának, a La Masiának edzőpályáin rendezték: ugyanakkor azt az edzőpályát, ahol a katalán klub felnőtt együttese edz, még csak meg sem nézhették a válogatott tagjai, mindezek ellenére is nagy élmény volt Annus Ádám számára a torna. „Egyre jobb a színvonal, tavaly 18 csapat volt, idén már 22, egyre kiélezettebbek a meccsek. A végére fáradtak a csapatok, tudásbeli különbség nem jön ki, a negyedik naptól kezdve inkább az erőnlét dönt. Játékban a csehek sem jobbak nálunk, vagy a többi csapatnál, csupán erőnlétben jobbak. Hosszú a kispaduk, nagyon jó fizikumúak, sok magas játékosuk van. Az utolsó 2-3 meccsen már inkább ezt érvényesítették, mintsem azt, hogy rövidpasszos játékkal mindenkit felülmúltak volna. Szerencséjük volt megint, hiszen tavalyhoz hasonlóan megint büntetőkkel nyertek a döntőben” - nyilatkozta portálunknak a tornával kapcsolatban Annus Ádám. Az évente esedékes tornát 2017-ben Ausztriában, Leogangban, július 8-16. között rendezik, ahol a magyar labdarúgó-válogatott is felkészülését végezte a franciaországi Európa-bajnokságra. A jövőre kitérve a Móravárosi Kinzsi labdarúgója elmondta, mindenképpen szeretnének jövőre is ott lenni a tornán, és egy jó helyezést elérni. „Ezúttal óvatosan fogalmazok, tavaly azt mondtam, hogy egy helyet szeretnék csak előrelépni, most azt mondom, ha 2017-ben is dobogón végzünk, akkor elégedett leszek” - zárta Annus Ádám.

Hozta az elvárásokat Vizi András

„Európában volt a torna, gyakorlatilag hasonló klíma volt, mint itthon és nem volt időeltolódás. A svéd meccs után nagy volt az elkeseredettség, de mindenféleképpen pozitív élmény volt, hiszen nagy dolog két egymást követő évben érmet elhozni, pláne úgy, hogy négy csapattal több volt a mezőnyben, nehezebb volt a továbbjutás is. Egy meccsen kaptunk ki, az pont rosszkor, a döntőbe jutásért, de a többi az abszolút pozitív volt” – összegezte a 2016-os világbajnokságot Vizi András. A SZVSE-ben futballozó gyermeksebész saját teljesítményét összegezve kifejtette, a jó játék megítélése az edző és a nézőközönség feladata, de a saját magával szemben támasztott elvárást érzése szerint sikerült hoznia. „A katalánok elleni meccs álomszerű volt számomra, hiába orvosfoci, egy világbajnoki negyeddöntőben gólt rúgni és gólpasszt adni, és így nyerni 2-1-re, az egy nagyon nagy élmény. Mindenki a nyakamban volt akkor, az egy nagyon jól sikerült meccs volt” – nyilatkozta Vizi András. A 2015-ös teljesítménnyel összehasonlítva Vizi András kifejtette, nem is a támadójáték minősége, hanem a helyzetek kihasználása volt, ami rosszabbul ment az idei vb-n a csapat számára. „Tavaly kevesebb helyzetünk volt, de azokat nagyobb százalékban gólra váltottuk. Itt a svédek ellen volt az első félidőben két-három olyan helyzet, amiből egy évvel ez előtt egyet vagy kettőt biztos berúgtunk volna, ezek most nem mentek be. A futball örök törvénye, hogy a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat, ez most abszolút visszaütött. Ha az első félidőben ott 2-0-ra vezetünk, akkor biztos, hogy lehoztuk volna azt a meccset” – hasonlította össze a 2015-ös és a 2016-os csapatot.

„Egyre nehezebb bekerülni a válogatottba, jövőre is három-négy újonc kopogtat a csapat ajtaján. A torna sajátja, hogy kettő 35, és kettő 40 év fölötti játékosnak mindig a pályán kell lennie a tíz mezőnyjátékosból, ez egy picit az idősebb játékosok malmára hajtja a vizet. Idén betöltöttem a 35-öt, karszalagos játékos voltam, a célom az, hogy ha elkerülnek a sérülések, hogy kerettag legyek jövőre is. Az edzőnk volt olyan bátor kimondani, hogy mi aranyéremért utazunk Barcelonába, de én mindig óvatosabb vagyok, mondhatnánk, hogy ilyen alapon mindig négy-öt csapatnak kellene nyernie a BL-t, de a labda gömbölyű, egy meccsen bármi történhet” – mondta el az esélyekkel kapcsolatban Vizi András, aki hozzátette: bár amatőr futballról beszélünk, de aki futballozott már 80-90 percet egy meccsen, az tudja, hogy mit jelent hét nap alatt hat mérkőzést lejátszani a tűző napon, így meglátása szerint ezt kell ügyesen beosztani a következő vb-n is, úgy kell cserélni a játékosokat, hogy a végére is maradjon erő, mert idén is sok csapat, például az ausztrálok is ebben véreztek el, akik bár nagyon erősek voltak, de a csehektől az elődöntőben 4-0-ra kaptak ki, mert gyakorlatilag már lépni sem tudtak. „Ha az ember jól szerepel, akkor a legfontosabb meccs a hetedik napon következik, amikor már mindenkinek mindene fáj. Jövőre is az érem lenne a cél, aztán meglátjuk, hogy hogyan sikerül. 2017-ben 24 csapat lesz, amit nem tudok, hogy hogy fognak besűríteni hét napba, egyre nehezebb lesz a továbbjutás, az biztos” – tekintett a következő világbajnokságra az SZTE Gyermekklinika Gyermeksebeszetén dolgozó orvos. Vizi András elmondta, a többi csapatból való felkészülés szempontjából ez a világbajnokság nagyon jó volt, mert a szálláshelyüktől 15-20 perc sétára volt a sportkomplexum, ahol az összes csapat játszott a meccseit, míg a többi vb-n szétszórva voltak a pályák, így kevesebbet láthatták a riválisokat. „Viszonylagos újítás volt még, hogy kamerával felvették az összes meccset, amit már aznap éjszaka felraktak a közösségi videó megosztóra, ahol meg is lehetett nézni. A svédek elleni meccs előtt aznap délelőtt megnéztük a svédek játékát két meccsen is, láttuk őket élőben is, így lehetett készülni az ellenfelekből” – osztotta meg a felkészülés részleteit Vizi András. A magyar válogatott keretéről elmondta, egy kapussal vágtak neki a vb-nek, de szerencsére vele nem volt gond, viszont a négy-öt negyven év feletti játékosból sajnos egy meghatározó ember, aki minden meccsen kezdő lett volna, az első találkozón megsérült, és nem is tudott pályára lépni a torna alatt, ez gondot okozott a csapat számára. „Negyven év felett hat meccset játszani hét nap alatt az még durvább, ott ésszel kellett forgatni. A jövő év legnagyobb feladata az lesz, hogy egy olyan 25-ös keretet rakjon össze az edző, hogy ezt meg tudjuk oldani, mert ha csak kettő negyven évessel megyünk ki, akkor nekik végig kell játszani a tornát, és ha megsérül közülük valaki, akkor nem tudunk kiállni. Arányosan kell elosztani a keretet a kor szerint, hiába van rengeteg jó fiatal, mindenki nem tud kijönni, mert akkor nem marad idős – ennek a tornának ez a sajátja” – összegzett Vizi András.