Labdarúgás: kilencvenes évek - tíz év alatt csupán kétszer NB I...
Cikksorozata folytatásaként ezúttal a szegedi futball kilencvenes évekbeli történetéről ír honlapján Vitos György szegedi futballkrónikás.
Képzeletbeli „futball-időutazásunk” során a szegediek 90 (1926-os élvonalbeli premierjét) és 80 esztendős évfordulóit (1932-1943 közti sikerkorszakát), majd a 70 évvel ezelőtti NB I-es 4. helyezést, az ötvenes - hatvanas évek Tisza-parti futballsikereit ill. a hetvenes évek váltakozó szegedi szereplését követően legutóbb már a '80-as korszak Honvéd-verését elevenítettük fel. Amint azt az előző rész zárósoraiban említettem, 1990-től újra NB I-ben szerepelhetett az akkoriban már Szeged SC néven játszó alakulat, de a rendszerváltást követő súlyos gazdasági gondok miatt ez bizony, "tiszavirág-életűnek" bizonyult... Ezúttal a szegediek '90-es évekbeli "kivéreztetéséről" kell írnom, mintegy folytatásaként a legutóbbi hét, ám sokkal örömtelibb futballtörténeti visszapillantásomnak. Mindezek ellenére archív fotónkon ismét egy jó erőkből álló Szeged SC-t láthatunk... – írja
Vitos György
a
. Nézzük hát a XX. század legutolsó futball-évtizedét, amely hosszú évekre "bebetonozta" a patinás múltú szegedi labdarúgást a "futottak még" kategóriába... 1990/91: A Szeged SC és jogelődjei 1965 óta 7-szer bizonyultak könnyűnek az élvonal mérlegén. Egészen pontosan 9 volt az a 7, ám 1970-ben és 1976-ban a bajnokságok átszervezése miatt nem volt kieső. Az akkori Szeged SC-re várt hát a feladat, hogy tisztázza a klub negyedszázada kérdéses - se NB I-es, se nem NB II-es - státuszát... Sajnos tisztázta, hiszen a Szeged SC a jubileumi, sorrendben 50. élvonalbeli idényében - olykor feledhetetlen győzelmeket is aratva - az élvonal 13. helyén végzett, majd a Diósgyőr elleni osztályozókon, csakúgy, mint két évvel korábban a Vasassal szemben, újra elbukott... Annak a
Szalai "Dzsínó" István
által irányított csapatnak a legemlékezetesebb sikerei a Békéscsaba elleni kettős győzelem mellett a Vasas, a Videoton, a Tatabánya, majd a Vác kétvállra fektetése volt, de mint később kiderült, hiába verték meg a Győri ETO együttesét is 4-1-re a zárófordulóban, a velük azonos pontszámmal végző Vasas egyetlen (...) góllal megelőzte őket a 12.helyen, így a 13. szegediek mehettek a balul sikeredett DVTK elleni osztályozóra... Sőt, még ennél is rosszabbak történtek 1991/92-től számítva... Szinte hihetetlen, de 25 év, azaz negyedszázad távlatából nézve a '90-es évek eseményei sötét foltként kerültek be a szegedi futballtörténelem immár 117. éve íródó könyvébe. A '91-92-es szezonban még élt a remény, a gyors visszajutás lehetősége adott volt az
Orosházi László
által vezetett csapat előtt, hisz fél szezon után késhegyre menő harcot vívott egymással az ugyancsak kieső Békéscsaba, a Debrecen és a Szeged SC! 1992 tavaszán viszont elfogyott a lendület (no, meg az a fránya pénz...), a Békéscsaba nyerte a bajnoki címet, míg a Szegedet, s a rivális DVSC-t még a Nyíregyháza és a Kaba is megelőzte... 1992/93-ban megtörtént az, amire soha azelőtt nem volt példa: a Szeged SC együttese - financiális csődje miatt - óriási zuhanásba, valóságos "mélyrepülésbe" kezdett, de nem ám az első, hanem a másodosztályban... Minden szurkolót megdöbbentett az őszi idény végeredménye: 16. (utolsó) a Szeged SC 11 ponttal... 1993 nyarán végül is az utolsó meccsen (!) dőlt el a kék-feketék NB II-ben maradása. A győztes idényzáró után egyébként a
Kónya Sándorral
akkortájt folyamatosan perben és haragban álló
Bodó Antal
klubelnök feszülten várhatta a Debrecenből érkező híreket, hisz azon múlt a Szeged NB II-ben maradása, hogy nyert-e a "LOKI" az Eger ellen?! Nos, nyert, de rá egy évre már nem volt menekvés. 1993/94: Abban a szezonban élhettük át a szegedi futball addigi legnagyobb csődjét... A több, mint 100 milliós államadósság "lenyelése" végett újabb névváltoztatások következtek a sanyarú sorsú egyesület életében: először a Szeged SC-ből Szeged TE, majd a Szeged TE-ből Szeged FC lett, az egykor szebb napokat látott klub sorra veszítette el legjobb játékosait, edzőit, így nem is lehetett más a vége, mint a kiesés! De már nem az NB I-ből, hanem az NB II Keleti csoportjából... 1994/95: Soha ilyen mélyen nem volt még Szeged reprezentatív csapata: 94 év után a Szeged FC az NB III Alföld-csoportjában kezdhette a bajnoki küzdelmeket, s hiába tűnt egyértelműen bajnokesélyesnek, a játékosok alaposan rácáfoltak az előzetes várakozásra és csupán a 9. helyet szerezték meg a harmadosztályban! Holott pár éve még az élvonalban játszottak a Fradi, az Újpest, a Vasas és a Honvéd ellen... 1995 nyarán
Nagylaki Kálmán
volt a Szeged FC ügyvezető elnöke, és azon dolgozott az anyagi gondok tonnányi súlya alatt, hogy 1999-re, a klub centenáriumára legalább újra megközelítsék az NB I-et! De néhány hónappal később már egy vadonatúj tulajdonos,
Bereczk Imre
(a "festékgyáros") nyilatkozhatta Nagylaki helyett ugyanezt, mivel a Szeged FC elnevezés is megszűnt és a Budalakk Titán igazgatója létrehozta a klub legendás neve alapján a SZEAC együttesét... Ám a sikerek még várhattak magukra, hisz a '95-96. évi NB III-ban is csak a 10. helyen végzett a Szeged FC-ből lett SZEAC csapata... 1996/97: A szegedi futballhistória jubileumi 100. idénye is még mindig az NB III-ban találta az együttest, és az évad legnagyobb igazolása az volt, hogy Bereczk Imre az egykori győri mágust,
Verebes Józsefet
szerződtette az NB III-ba szakmai igazgatónak! Verebes nemsokára távozott,
Híres Gábor
lett a vezetőedző, de az NB III átszervezése miatt a SZEAC 4. helyezése is feljutást jelentett az NB II-be! S ez már két évtizede is legalább akkora sikernek számított, mint 2011 nyarán az újonnan létrehozott Szeged 2011 NB II-be jutása! Az 1997/98. évi NB II-es szezonban csupán a 30. (utolsó) fordulóban dőlt el az újonc Szegedi EAC sorsa.
Tóth Győző
edző tanítványai Kalocsán léptek pályára és 2-1-es győzelmükkel kiharcolták a bennmaradást! De az NB II-ben elért 13. hely nem sok jót jelentett a Tisza-parti szurkolóknak, mert ez akkoriban - az átszervezések miatt - csupán a 3. vonalnak számított, míg a Kiskundorozsmából lett Szeged-Dorozsma (Nagylaki Kálmán újabb csapata...) akkor már az NB I/B-ben - labdarúgásunk második vonalában - vitézkedett... Így hát sok változást hozott 1998 nyara a szegedi labdarúgásban, a helyi szurkolók csak kapkodhatták a fejüket a váratlan húzások, visszaléptetések, városi átszervezések hallatán... Egyrészt tovább folytatta NB II-es (akkor harmadosztályú!) szereplését a SZEAC együttese, de már csak fél évig. 1998 december 5-én ugyanis az MLSZ közgyűlésén Bereczk Imre tulajdonos visszaléptette a fél szezon után 15. helyen álló csapatát az NB II-től! Másrészt, de még ezelőtt, 1998 nyarán a szegedi önkormányzat a július 9-i közgyűlésén úgy döntött, hogy hivatalosan is szétválasztja a Szeged-Dorozsma másodosztályú csapatát. Az addigi jogelőd kiskundorozsmai klubot - anyagi szolgáltatás ellenében - a Csongrád megyei III. osztályba küldte vissza, míg a Szeged-Dorozsmából megalakították a Szeged LC nevű csapatot, s itt, ennél a klubnál már a régi szegedi jogelőd-klub eredményeit vették újra számításba. Nevezetesen a színösszeállítása is megváltozott, a kiskundorozsmai sajátosságnak számító zöld-fehér szín és az 1923-as alapítási év egyaránt eltűnt (azaz "visszament" az ismét önálló klubként rajtoló Kiskundorozsmával együtt a megyei III. osztályba...), és Nagylaki Kálmán - akkoriban még boldog - klubelnök a SZEOL-korszak óta tradicionálisnak számító kék-fehér-fekete színösszeállítást, a hagyományos szegedi diszkoszvetős címert és ezzel együtt az 1899-es alapítási évet vezette be, hozta vissza a Szeged LC számára! Akik pedig feljutással, a '98-99. évi másodosztályú bronzérem megszerzésével hálálták meg a fenti gondoskodást! 1999/2000: A Szeged LC - a klubtörténet 51. NB I-es idényében - fantasztikusan kezdte szereplését az NB I-ben, ám a cseppet sem szokványos történet totális csőddel és az élvonalból történő kizárással végződött... Holott Szeged futballszurkolói valósággal ki voltak éhezve az NB I-re, hisz 1991. június 15 (Győri ETO ellen 4-1) és 1999. augusztus 7 között nem láthattak élvonalbeli mérkőzést a Tisza-parti stadionban. Nyolc silány és küzdelmes évad után újra a Győr volt az ellenfél, és akkor több ezer drukker felejthetetlen hangulatot varázsolt a sok csatát megélt jó öreg stadionba! Szeged LC - anno 1999 őszén...bizony, a magyar futball minden betegségét magában hordozta ez az elnevezés, a sokak által csodált „vidéki fellegvár”-kategóriát, a több, mint 10 ezres hazai nézőszámokat, a máig kideríthetetlen tulajdonviszonyokkal, és néhány NB I-es forduló után garantálható súlyos anyagi problémákkal megspékelve... Rendkívül sajnálatos volt, hogy a futballt "ízig-vérig" szerető Nagylaki Kálmán az önkormányzati és hazai vállalkozói szféra megfelelő támogatásainak híján déli szomszédainknál keresett és kapott (...) a futballklubhoz üzleti partnereket... Mint később kiderült, az 1999-es szerb maffiózó tulajdonosaik kivétel nélkül a Balkánról érkeztek nagy titokban, feltűnésmentesen, majd a magyar rendőrség, az adóhatóság, esetleg rivális gengszterek érdeklődésére ugyanolyan "angolosan" léptek le a belgrádi forgatagba vagy éppen a boszniai hegyek közé, a boszniai szerbek "szabadcsapataiba"... Minderről az ezredforduló derekán a fölöttébb népszerű "Sport Plusz" c. országos hetilapban közöltem rövid részleteket, ám hamarosan jött a burkolt szerbiai üzenet: nemsokára a Tisza fenekén találom magamat - bebetonozva... De nézzük inkább a "szakmát", a Szeged LC 1999-2000.évi NB I-es szereplését, amely az immár 117 éves szegedi futball máig is legutolsó megmérettetése az első osztályban! Sporttörténeti tényként közölhetem, a Szeged LC- Győri ETO élvonalbeli nyitómeccsre (1-1) bizony, 15 ezren mentek ki a legendás hírű Felső Tisza-parti stadionba és a legfanatikusabbak fergeteges hangulatot teremtettek! Persze, azonnal hozzáteszem az akkori ultrákról: gyakran eksztázisba eső szurkolótáboruk kiváló produkciókat nyújtott, s még manapság is bármelyik magyar brigáddal felveszik a versenyt. Egyedülálló módon senki sem utálja őket, mármint a rivális ultrák közül (szakmai berkekben és különösen a bírói karból annál inkább..., A szerző), mivel a teljesítményükkel kapcsolatban nincs ott a „DE…” kitétel. S ez bizony, a kőkemény igazság, mert többször is láttuk őket fantasztikus koreográfiákat felvonultatva, élőben, a saját szemünkkel! Tény, hogy ez is kevés volt a Szeged LC üdvösségéhez, mert rajtuk, a kiváló szurkoláson kívül a futballhoz csupán három dolog kell: pénz, pénz és megint csak a pénz... Az meg még akkor sem volt, amikor több, mint 10 ezer fizető néző pénze ott lapult a jegyárusítóknál, ugyanis az agyafúrt szerbek azt is elvitték az utolsó fillérig elegáns fekete autóikkal, s meg sem álltak vele Belgrádig... Így történt az NB I-es Szeged LC "kivéreztetése", szegény Nagylaki Kálmán mást már nemigen tehetett 2000 elején, minthogy nemes egyszerűséggel csődöt jelentett... Az persze, feltétlenül a javukra írható, hogy a Szeged LC - óriási nehézségek árán, de még - lejátszotta mind a 17 őszi NB I-es mérkőzését, ám a 2000 elején bekövetkezett totális klubcsőd és az NB I-ből való kizárás a mai napig fájó emlék az emiatt sokat szenvedett Tisza-parti drukkerek számára... 2000 tavaszán sajnos, Nemzeti Bajnokságban szereplő csapat nélkül (!) maradt Szeged városa, amire az NB 1935-ös bevezetése óta még nem volt példa! Aztán 2000 őszén a Tisza Volán Focisuli elindította az ificsapatát a harmadosztályban, az NB II Alföld-csoportjában (FC Szeged néven), majd 2001 tavaszán az átszervezések miatt már az NB III Alföld-csoportjába kerültek, ami akkor a negyedosztálynak (!) felelt csak meg... Az új klub, tehát az FC Szeged a SZEOL AK-korszak óta tartó hagyományoknak megfelelően a kék-fehér-fekete színösszeállítást választotta hivatalos színnek, a keret zömét az utánpótlásbázis neveltjei alkották, a csapat pedig a megyebajnok Szőregi Rákóczi jogán juthatott - méltányossági alapon - a Nemzeti Bajnokság harmad, majd negyedosztályába. A szövevényes részletek már a kétezres évek krónikájához tartoznak...
Vitos György
