Labdarúgás: hetvenes évek - Nyilasiék Szegeden!

Cikksorozata folytatásaként ezúttal a szegedi futball 1970 és 1981 közötti történetéről ír honlapján Vitos György szegedi futballkrónikás.

Képzeletbeli „futball-időutazásunk” során a szegediek 90 (1926-os élvonalbeli premierjét) és 80 esztendős évfordulóit (1932-1943 közti sikerkorszakát), majd a 70 évvel ezelőtti NB I-es 4. helyezést ill. az ötvenes évek Tisza-parti futballsikereit követően legutóbb már a hatvanas évek rekord-nézőszámait elevenítettük fel. Amint azt az előző rész zárósoraiban említettem, 1969-től már SZEOL SC, majd SZEOL AK néven játszották a hazaiak élvonalbeli mérkőzéseiket, így ebből az alkalomból írok most a szegediek legendás – 1970 – 1981 közötti – bajnoki szerepléséről, mintegy folytatásaként a legutóbbi öt futballtörténeti visszapillantásomnak. Archív fotónkon egy kitűnő erőkből álló NB I-es Szegedet láthatunk... - írja Vitos György a

szeged2011.eu oldalon

. Amint azt cikksorozatom előző részében is jeleztem, 1970 tavaszán már a jubileumi 40. élvonalbeli idényére készülhetett a Szeged labdarúgó-csapata, de akkor először SZEOL SC (Szegedi Egyetemi és Olajipari Sport Club) néven! 1970 tavaszán egyébként egyidényes bajnokságot szerveztek, mivel az MLSZ - ki tudja, hányadszor - ismét visszatért az Európában megszokott őszi-tavaszi rendszerre. Sajnos, az újonc SZEOL a fiatalok rutintalanságának köszönhetően csak a 15. helyet szerezte meg a 16-os mezőnyben... A Pécs elleni március 1-jei idénynyitón például azt láthattuk Édesapámmal a havas pályán, hogy a hazaiak pazar játékkal már 3-1-re vezettek a félidőben (Vörös János, Pataky Miklós és Pikó László góljaival, mégis a sokkal rutinosabb Pécs nyert 4-3-ra Szegeden... A Haladás elleni 4-0-át követően pedig a bajnoki címért hajtó Ferencváros ezúttal is "ráfázott" a Tisza partján, a nemrég elhunyt hórihorgas Vass "Ferike" gyönyörű fejesgóljánál több, mint 12.000 néző tombolhatott! S mivel az átszervezés miatt nem volt kieső, így a Szeged és az utolsó Győri ETO is megmenekült ettől a szégyentől... Az 1899-től e sorok írója által nagy gonddal nyilvántartott szegedi futballhistória jubileumi 75. idénye viszont nem jól sikerült 1970/1971-ben. Mivel az előző, félidényes NB I-ből nem volt egyetlen kieső sem, újabb lehetőség adódott hát a felzárkózásra, de az egyébként jó erőkből álló SZEOL SC nem tudott élni a lehetőséggel. Akkoriban még a pestiek sajátították ki a tabella legjobb helyeit rendszeresen, 1970-71-ben például, az Újpest, a Ferencváros, a Vasas, a Honvéd, az MTK és a Csepel végzett az első 6 helyen, de a 16. helyezett SZEOL SC-t sajnos még további 9 vidéki klub is megelőzte, így következhetett a szegedi hullámvasút alsóbb szakasza, a szinte akkoriban már-már "megszokott" NB I B-s kitérő... Hogy is mondta Gulyás Ferenc, a szegediek nemrég elhunyt népszerű intézője 2013-ban, mikor épp erről kérdezték? „Abban az időben a Szegednek összességében nem volt gyengébb játékosállománya, mint általában az NB I-ben, de soha nem tudtunk megkapaszkodni tökéletesen. Olyan edzőkkel dolgoztam együtt pedig, mint Kontha Károly, Kovács József, Kovács Ferenc, Dunai János, Sárosi László, Himer István, Kaszás Gábor, Bundzsák Dezső. Valahogy mindig az a plusz anyagi támogatás hiányzott, ami más gárdánál megvolt ahhoz, hogy hosszú távon komoly célt lehessen kitűzni. Az egyetemtől nem volt várható komoly anyagi juttatás, a városnak is szűkös keretei voltak, az ‘olajos’ időszakban pedig az lett a probléma, hogy Szolnokot jelölték meg az irányítás központjaként, a vezetők is arra orientálódtak” S ezek után 1971/1972-ben megint jött a szegedi "hullámvasút": a sokadik másodosztályú bajnokságot a várakozásnak megfelelően kezdték Bánfalviék, heteken át ők diktálták a tempót és mindössze egyetlen komolyabb kisiklást kivéve meggyőzően nyerték meg az NB I B küzdelmeit! Azt az egy kisiklást pedig éppen az ezüstérmes Zalaegerszegi TE ellen követték el idehaza, ahol 13.000 szegedi drukker látta a vendégek 2-1-es győzelmét ... De 1972/1973-ban még így is mindenki sokat várt az újabb NB I-es évadtól - az volt a Szeged 42. élvonalbeli idénye -, az újonnan kinevezett vezetőedzőtől (Bundzsák Dezső) és az átszervezett csapattól. S immár örömteli tény, egyáltalán nem kellett csalódni, mert 1972 őszén újra régi hírnevéhez méltóan szerepelt az akkor kék-fehér színekben játszó gárda! Legyőzték a Videotont(Antal Péter és Vass Feri góljaival 2-1-re!), a Bp. Honvédot (13 év után újra, közel 15 ezer néző örömére!), az MTK-t (Budapesten is Antal és Vass "köszöntek be"), sőt, értékes pontot szereztek a Népstadionban 25 ezer néző előtt a Ferencváros ellen is(ki más, mint Antal Péter találatával)! A tavaszi szezonban már csak arra ügyeltek, hogy sikerüljön a biztos bennmaradás. S bizony, sikerült, a Vasas elleni 1-1-et 17.000, míg a Fradi elleni újabb döntetlent 18.000 szegedi néző szurkolta végig... Majd az 1973/1974-es idényt sajnos a végén, a Népsport nekrológjával kell kezdeni: "Ha valaki majd egyszer megírja a SZEOL labdarúgó-szakosztályának történetét, mert egyszer biztosan megírják, hiszen az anyag annyira gazdag, hogy vétek lenne nem papírra vetni, és elér az 1973-74-es bajnoki évhez, törvényszerűen három dátummal kell találkoznia. Három olyan dátummal, amely kulcsszerepet játszott a csapat életében!" Az első dátum, 1973. szeptember 22-én, a Népstadionban: Ferencváros - SZEOL 1-2, mindkét gólunkat "életveszélyes csatárunk", Antal Péter szerezte!!! Óriási diadalt aratott a Mészár Lajos kiállítása után 10 emberrel játszó csapat a bajnokesélyes otthonában, s akkor senki sem gondolhatta széles e hazában, hogy ugyanez a gárda 9 hónap múltán Pécsett NB II-es csapatként száll majd fel az autóbuszára... De így történt és különösen a pestiek állandó "bundacsapata", a soroksári Egyetértés elleni itthoni 1-3 pecsételte meg a sorsukat. 1974/1975-ben, a 10. NB I-es búcsút követően a SZEOL újra "nagycsapat" lett és az NB II-ben gyakran félgőzzel játszva, de 48 pontot szerezve bajnokként jutott vissza az első osztályba! A bajnokcsapat leggyakoribb összeállítása ez volt: Nagy - Hevesi, Bánfalvi dr., Kozma III, V. Tóth - Birinyi, Varga, Zámbori - Szeghalmi, Vass F., Antal. 1975 őszére az NB I-be visszajutott együttes nem hogy erősödött volna, hanem elvesztette két legjobb játékosát: Bánfalvi dr. és Varga az NB II-es Vác-hoz igazoltak... A Kontha Károly által irányított kék-feketék olyan gyengén kezdték a bajnokságot, hogy már fél szezon után kiesésre voltak ítélve... De az MLSZ 1976 júniusában létszámemelést hajtott végre (16-ról 18-ra növelte az NB I mezőnyét), s ez a Szeged bennmaradását jelentette! Az idény nézőcsúcsát egyébként az 1975. szeptember 27-i Ferencváros elleni mérkőzés (0-1) hozta, amikor 22.000 drukker láthatta Nyilasi Tibor parádés gólját Szegeden! Ezt követően az 1976-ban már a 22. bajnoki címét szerző Fradi 16 (!) évig nyeretlen maradt a Tisza partján... 1976/1977: Előlegezett bizalom, új edző (Himer István), átszervezett csapat - ismét felfelé indult a SZEOL, ezúttal már új néven! Az 1977-es esztendőt ugyanis egy nagy jelentőségű fúzió vezette be: egyesült a SZEOL SC ill. az egykor oly dicső SZAK egymással, s a két klub hivatalos jogutódja a jövőben SZEOL AK néven szerepelt! Mai - s igencsak széthúzó... - klubvezetők, figyelem! Az erők és a múlt egyesítése végett az 1977 januárjában létrehozott nagyegyesület, a SZEOL AK alapszabályában -jogszerűen - alapítási évként a régebbi SZAK alapítási évét, az 1899-et jelölték meg, nagyon helyesen! Egyébként az a május 22-i alakulási dátum a mai napig is minden évben a szegedi labdarúgás születésnapját jelenti! S hogy igazi ünnep mikor lesz?! Ez kizárólag a majdani élvonalbeli szerepléstől függ... Tény, hogy a SZEOL AK első, ilyen néven futó NB I-es évében - később rendkívül népszerű ex-szövetségi kapitányunkkal, Egervári Sándorral megerősítve - kitűnően szerepelt, a "csúcsmeccseket" a 15.000 néző előtt lejátszott Ferencváros elleni 1-1, továbbá a Békéscsaba 4-0-ás és a Diósgyőr 3-0-ás legyőzése jelentette... Hogy aztán az 1977/1978-as évad megint bajt hozzon... Tény, hogy akkor sem sikerültek az erősítések, sőt Egervári és Hangai más egyesülethez távozott... Voltak persze országos szenzációt kiváltó felvillanások! Elég, ha csak a sokszoros bajnok Újpest 6-2 (!!!) arányú kiütésére gondolunk! Hihetetlen, hogy az 1978-as aranyérmes Újpestnek - a fehérvári "zakó" mellett - ez volt a második és egyben az utolsó veresége a 34 meccséből... Vagyis a 18. SZEOL AK mérte a világklasszis Fazekasékra, Törőcsikékre a legnagyobb csapást - de még ez sem változtatott a szomorú tényeken, az 1978-as volt immár a 11. NB I-es búcsú a szegediek életében. 1978/1979: "Egy év múlva itt vagyunk! Már csak azért is, mert 1978 augusztusára elkészül a Tisza-parti stadion világítása!" - nyilatkozták a szegedi vezetők a kiesést követően, a korábbi tapasztalatok alapján elég magabiztosan. Itt - vagyis újra az NB I-ben... Nos, az egyből kettő, a kettőből három lett, mikorra a szegediek ki tudták harcolni az élvonalba jutást... 1978-79-ben még azt hitték, hogy patinás NB I-es múltjuk könnyedén visszajuttatja őket a legjobbak közé, ám a Bp. Volán SC keresztülhúzta számításukat és végig vezetve nyerték az NB II Középcsoportjának aranyérmét. A SZEOL AK pedig meg sem állt a 6. helyig, még a helyi "másodhegedűs" Szegedi Dózsa is megelőzte őket - először a futballtörténelemben... Majd az 1979/1980-as idényben eleve reménytelennek tűnt a feljebbjutás, mivel egyszerre két fővárosi csapat is ide került az NB I-ből (Csepel, Vasas Izzó). A papírforma sajnos, ezúttal beigazolódott és a Csepel magabiztosan nyerte az NB II Középcsoportjának bajnokságát az Izzó, valamint a SZEOL AK előtt... De 1980/1981-re alaposan megnőttek a szegedi esélyek! Abban az idényben a Vasas Izzó Vácra települt, az NB I-ből sem került a Középcsoportba újabb kieső, így ismét megnyílt az út a kék-feketék számára! Éltek is vele, és Kovács József mesteredző irányításával nem kevesebb, mint 10 (!) pontot vertek a 2. helyezett Ganz-Mávag együttesére. S ha az egyébként kieső helyi másodhegedűs, a Szegedi Dózsa (...) nem vesz el tőlük egy pontot a bajnokság hajrájában, a SZEOL AK rajtolhatott volna -1935 után újra...- a Közép-Európa Kupa küzdelmeiben! Akkor ugyanis az volt a szabály, hogy a legtöbb pontot szerző NB II-es bajnok indulhatott a KK-ban, s 1981-ben a cseh és a szerb feljutó mellett a világhírű olasz AC Milan is jogot nyert a Serie B bajnokaként a KK-részvételre, mivel az előző évi olasz bundabotrány miatt 1980-ban a római Lazio-val együtt a B osztályba sorolták őket... A részletekről majd a következő históriában!

Vitos György